AirMail - Szárnyaló Szerelem [BEFEJEZETT]

Part 12

CAMERON

Valami nagyon furcsa érzésre ébredtem. Nem, nem is furcsa ez, hiszen már jól ismerem ezt az érzést. Ez a fájdalom. De még soha semmi nem fájt ennyire. Megvertek? Már megint a bátyáim? De hiszen már nem lakom velük! Vagy csak álmodtam volna az elmúlt 4 évet? Minden álom volt? Jake, Matt, a klub, a kicsi szobám? Matt! Ne!!

- Cammy cica! Shh! Kérlek próbálj megnyugodni - mondta egy hang. Ó, ez Jake. Az jó. Akkor ő itt van.

- Édes kicsi kincs - szólalt meg egy másik, egy női hang is. - Óvatosnak kell lenned. Lélegezz mélyeket, és nyugodj meg. Minden rendben van.

Ez hang egészen elvarázsolt. Talán egy angyal? Közben éreztem, hogy valami nagyon finoman megérinti az arcomat. Ez biztosan egy angyal szárnya. Az én őrangyalom itt van??

Ki akarom nyitni a szememet, de nem sikerül. Mintha össze lenne ragasztva. Ez megint megijeszt.

Valaki segítsen! Kérem! Matt vajon itt van? Ő biztosan tudna segíteni. Ő olyan erős! Ugye nem csak álmomban létezik?

- Ma...Matt - nyögtem ki. Valószínűleg csak valami suttogásféle tört fel a torkomból.

- Kiscica, próbálj meg nem mozogni. Mindjárt jön egy orvos, és megvizsgál - mondta Jake. Az ő hangját jól ismerem. Orvos? Miért kell orvos? Dr Williams-re gondolt? De hozzá rendszeresen járok, nem hagytam ki egyetlen alkalmat sem. Ő is mondta, hogy egyre jobban vagyok. Visszaestem?

- Lélegezz, ahogy tanultad. Gondolj valami szépre - szólalt meg Jake újra, és éreztem, ahogy simogatja a karomat. Ez olyan ismerős. Nem is simogatás, inkább már dörzsölés. Olyan Jake-es.

Nagyon szeretem Jake-et. A kedvéért hát persze, hogy megteszem!

Belégzés, ötig számol, kilégzés. Gondoljak valami szépre? Eszembe jutott, amikor Jacob kitalálta, hogy a teniszezés klassz. Engem is elrángatott. Nagyon sokat nevettünk, olyan ügyetlenek voltunk. Ugyanez volt a golffal is. Vettünk mindenféle puccos ruhát is.

A barátaim a klubban. Mindenki olyan kedves. Imádom hallgatni ahogy vitatkoznak, ugratják egymást. A legutóbbi piknik.

És Matt. A levelei, és amikor először megpillantottam. A mosolya, a meleg, barna szeme.

- Ez az, Cammy. Nagyon jól csinálod - szorította meg Jake a karomat.

- Mi..mi történt? - kérdeztem, nehezen préselve ki magamból a szavakat.

- Nem emlékszel? - kérdezett vissza egy női hang. Olyan ismerősnek tűnt. Talán... De az nem lehet!

- Sarah? - suttogtam.

- Hát persze, édesem - válaszolt kedvesen. És az előbb is érzett angyalian finom érintést éreztem újra az arcomon.

- Hogy..hogyhogy itt vagy? Té..tényleg itt vagy? - súgtam. Nehezen ment a beszéd is. Úgy éreztem, hogy minden lélegzetvétel nagyon fáj. És a szememet még mindig nem bírom kinyitni.

- Jó reggelt, Mr Hunter - szólalt meg egy idegen hang. Őt még nem hallottam eddig. - Én dr Moore vagyok, a kezelőorvosa.

- Kórházban vagyok? - kérdeztem.

- Igen, Mr Hunter - felelte az orvos. - Ha jól értem, akkor nem emlékszik arra, hogy mi történt?

Óvatosan megráztam a fejemet. Azt hittem, hogy ez majd nem fog annyira fájni, mint a beszéd. Tévedtem.

- Értem. Nos, tegnap hajnalban szállította be a mentő eszméletlen állapotban. A teste különböző pontjain voltak zúzódások, két bordája megrepedt. A legsúlyosabbak a fejsérülései. Több ütés érte az arcát, és valószínűleg akkor ütötte be csúnyán a fejét, amikor a földre esett.