AirMail - Szárnyaló Szerelem [BEFEJEZETT]

Part 19 - Tizenhetedik levél

MATT

Még egy utolsó pillantást vetettem Cam fényképére, majd gondosan visszatettem a ruhám bal felső zsebébe. A lehető legközelebb a szívemhez. Mindig velem van, de most a munkámra kell koncentrálnom.

Évek során begyakorolt mozdulatokkal végeztem az indulás előtti ellenőrzést és kapcsoltam be a hajtóműveket és a különféle műszereket. Ma is fontos küldetésünk van. Az elmúlt napokban bajtársaink felderítettek egy újabb ellenséges létesítményt, és nekünk ezt kell most kiiktatni. Nem kellemes dolog bármilyen területet, vagy épületet bombázni úgy, hogy tudjuk, emberek fognak meghalni. De ugyanakkor azt is tudjuk, hogy szinte nulla az esélye annak, hogy ártatlanok legyenek a célpontban, így azért könnyebb. Egyébként pedig katonák vagyunk, és teljesítjük a parancsot anélkül, hogy felülbírálnánk azt.

Wayne gurult el mellettem a gépével és vigyorogva intett. Legalábbis gondolom, hogy vigyorgott, mert a maszktól nyilván nem lehet látni. De ő mindig vigyorog.

Gyorsan megkaptam a felszállási engedélyt, és pár másodperc múlva már 5 társammal szeltük az eget a célpont felé.

A bevetésről visszaérve beugrottam ebédelni, majd elgondolkodva ballagtam a körletem felé. Még van pár óra estig, amikor hívni szoktam Cameront. Addig mit csináljak? A szobámba érve a kérdés máris értelmét vesztette. Megérkezett Cam újabb levele. Már egy hete Las Vegasban van, és említette is, hogy szinte azonnal küldött nekem választ.

Gyorsan lezuhanyoztam, kényelmes ruhába bújtam és türelmetlenül téptem fel a borítékot.

Kedves Matt,

Nem találok szavakat, amivel azt a kicsike levélkét megköszönhetném! Kész csoda, hogy épségben kibírt több, mint tízezer kilométert!

Ha szomorú lettem is volna a két nap miatt, amíg nem tudtunk beszélni, akkor ezzel a levélkével maximálisan elfeledtetted volna :) Annyira imádom! Olyan kedves gondolat! Komolyan nem találok szavakat. A legjobb, hogy ez már tényleg valami kézzelfogható tőled. Ez most biztosan bután hangzik :) Úgy tudnám elmagyarázni, hogy ezzel még valóságosabbá tetted ezt az egészet, a mi kapcsolatunkat. Persze eddig is valóságos volt, főleg a kézzel írt levelek miatt, de ez a kis levélke mégis egy tárgy. Egy igazi ... valami. Na, ezt nem tudom értelmesen elmagyarázni. Legyen elég annyi, hogy nagyon boldoggá tettél. Egyszerűen imádom ezt a kicsi levelet. És pont annyira fogok vigyázni erre is, mint a tollamra. Mert pont annyira fontos. Ezt tőled kaptam. Megláttad és egyből az jutott eszedbe, hogy el akarod nekem küldeni. És gondosan becsomagoltad még két papírba. Semmi olyat nem tudtál volna küldeni, aminek jobban örültem volna! Ezt most teljesen komolyan mondom!

Szóval nagyon, de nagyon köszönöm!

Már telefonon beszéltünk sok mindenről, de úgy szoktam válaszolni a leveleidre, hogy megy sorba és újra elolvasom. Szóval biztos Inkább többször, mint egyszer sem ;)

Tegnap értünk vissza Las Vegasba. Igen, kicsit szomorú voltam. De mégis nagyon örültem, hogy már tényleg itt várt a leveled. Hazafelé a reptérről kivettük a postafiókból, és amint hazaértem, szinte azonnal el is kezdtem olvasni. Azóta persze többször elolvastam :) Mint ahogy minden korábbi leveledet is. Megunhatatlan!

A levélkét pedig betettem a "kincses dobozkámba". Ott van a madártoll és más apró, de fontos emlék mellett.

Még csak egy napja vagyok "itthon", de máris hiányzik a farm és persze a szüleid is. De megbeszéltük, hogy rendszeresen beszélünk majd, és talán valamikor meg is fogom tudni látogatni őket. Vagy ők engem :)