AirMail - Szárnyaló Szerelem [BEFEJEZETT]

Part 44 - Cameron

CAMERON

Épp csak felébredtem, még a szememet sem nyitottam ki, de máris Matt után tapogatóztam az ágyban. Ijedten ültem fel mikor rájöttem, hogy nincs mellettem. Rossz érzés volt, pedig ha jól számolom, akkor ez még csak a negyedik éjszaka volt, amit együtt töltöttünk. Tehát negyedszerre ébredtem volna mellette. Nem hiába mondják, hogy a jót könnyű megszokni.

Tudom, hogy a hadseregben megszokta a korán reggeli ébredést, de eddig minden reggel megvárta amíg én is felébredek. Még zavarba is hozott, amikor tegnap megjegyezte, hogy szeret nézni miközben alszom. Ez olyan kedves. Matt olyan kedves. Csodásan érzem magam vele. Mikor legutóbb Jake-kel beszéltem, megkérdezte, hogy minden olyan-e, mint ahogy elképzeltem. Nos, nem. Minden sokkal, de sokkal csodálatosabb.

Eleinte bőven volt bennem bizonytalanság, szégyenlősség, sőt, még talán félelem is, hogy valamit rosszul csinálok. De Matt segítségével minden olyan egyszerű, könnyű és természetes. Sokat nevetünk, beszélgetünk, és persze egyre többet csókolózunk.

Tegnapelőtt jöttünk Janesville-be. Itt mindig jól éreztem magam, de így, hogy Matt is itt van, csak még csodálatosabb.

Egy gyors zuhanyzás után felöltöztem, és elindultam, hogy megkeressem vagy őt, vagy valakit.

Rögtön a konyhába mentem, remélve, hogy legalább Sarah-t ott találom még. Nem is csalódtam.

- Jó reggelt, napsugár - köszöntött mosolyogva, ahogy meglátott.

- Jó reggelt, Sarah - feleltem.

- Gondolom Matt-et keresed - mondta vidáman, mielőtt még bármit is kérdezhettem volna.

- Eltaláltad - nevettem.

- Kiment futni már vagy egy órája. Ez a fiú nem bír a fenekén ülni.

- Hát persze, hiszen nem szokta meg a semmittevést - válaszoltam, kissé védekezőn.

- Tudom - mosolygott az asszony, majd elém tette a reggelit. Már meg sem próbálom meggyőzni, hogy nem kell engem kiszolgálni.

- Kérdezhetek valamit? - szólaltam meg kis idő múlva.

- Hát persze - bólintott Sarah, majd leült mellém az asztalhoz.

- Lehet, hogy félreértek valamit, de úgy tűnik, mintha valami feszültség lenne közted és Matt között. Tegnap este tűnt fel. Vacsoránál.

- Semmi olyasmi, ami miatt aggódnod kellene - felelte szelíden. Na, ez engem nem nyugtatott meg. Sőt!

- Nem akarod elmondani, hogy mi a gond? - kérdeztem.

- Jobb szeretném, ha inkább a fiamat kérdeznéd erről - sóhajtott. - De igen, jól érzed, hogy van valami feszültség. Ennek több oka van. Egyrészt közölte, hogy szerinte túl sokat foglalkozom veled. Rád telepszem.

- Hogy micsoda?

- Igazából nem is fontos, ne aggódj emiatt - mondta, majd megsimogatta az arcomat. - Csak megjegyezte, hogy sokat sündörgök körülötted. Mint egy tyúkanyó, azt mondta. Felnőtt férfi vagy, és nem kell ennyit pátyolgatnom téged.

- De ... én ezt nem értem - sóhajtottam. Majd hirtelen megértettem. - Féltékeny, amiért velem foglalkozol?

- Dehogyis! - nevetett fel Sarah. - Erről szó sincs. Sőt, valahol még örül is, hogy nem foglalkozom.

- De akkor mi a baj? - kérdeztem értetlenül.

- Csak magának akar téged - felelte az asszony mosolyogva. - Egyszerűen csak nem akar senkivel osztozkodni. Zavarja, hogy túl sokat vagyok körülöttetek.