AirMail - Szárnyaló Szerelem [BEFEJEZETT]

Part 42 - Cameron

CAMERON

Az elmúlt hónapok alatt rengetegszer elképzeltem, hogy milyen lesz az első találkozás Matt-tel, és milyen lesz, ha majd valóban itt lesz mellettem. De a valóság felülmúlta minden várakozásomat. Amikor először átölelt, azonnal tudtam, hogy hazaértem. Ami azért vicces, mert valójában ő jött haza. Én azonban az első pillanatban éreztem, hogy ez az a hely, ahová több, mint huszonkét éve vágyakozom. Itt a helyem, itt vagyok otthon. Matt ölelő karjaiban.

És amikor ott ültünk az autóban, a hátsó ülésen összebújva, az valami csodálatos volt. Beszélgettünk a szüleivel, nevetgéltünk, és Matt közben végig magához ölelt, fogta a kezem, gyengéden simogatott, többször rám mosolygott, ez az egész olyan természetesnek és helyénvalónak tűnt. Nem volt több kérdés és kétség. Már nem is értettem, hogy miért féltem annyira a találkozástól ma reggel.

...korábban...

Telefon csörgése ébresztett fel. Vakon tapogatózva a készülék felé nyúltam és csak remélni tudtam, hogy a megfelelő gombot nyomom meg.

Matt hívott, hogy elmondja, elindultak Németországból. Istenem, hát eljött ez a nap is. Ma végre találkozunk! Az örömöt hirtelen valami teljesen más érzés váltotta fel. Nem tudom pontosan meghatározni, hogy mi, de bizonytalanság, félelem, ezernyi kétség, és más hasonló érzések keveréke volt. Ami szabályosan kirobbant belőlem. De annyira, hogy ki kellett rohannom a fürdőszobába, és mindent kihánytam, ami az esti vacsorából még megmaradt a gyomromban. Ez nem sok volt, így hosszú perceket töltöttem üres öklendezéssel.

Nagy nehezen sikerült összeszednem magam. Egy kiadós zuhany után valamivel jobban éreztem magam, bár a gyomromban még mindig ott volt az a kellemetlen érzés. Gyorsan ettem egy csokit, amit a táskámban találtam, és bevettem a reggeli gyógyszeremet. Az utolsó alkalommal, amikor dr Williams-nél jártam, az orvos a lelkemre kötötte, hogy ezen a hétvégén semmiképpen se hagyjam el a gyógyszereimet és nagyon pontosan vegyem be azokat. Tudta, hogy ez egy különleges alkalom lesz, ezért még egy plusz gyógyszert is adott erre a napra. Én pedig tudtam azt, hogy igaza van, ezért pontosan betartottam az utasításait.

Bekapcsoltam a tévét, kerestem egy rajzfilm csatornát, majd a kedvenc takaróm és a maci társaságában a kanapéra kucorodtam. Fél órával később már sokkal jobban éreztem magam. Egy kicsit el is szundítottam. Sarah ébresztett fel, amikor jött szólni, hogy mehetünk reggelizni.

- Hogy vagy, kincsem? - kérdezte, miközben az étterem felé sétáltunk.

- Most már jól, köszönöm - feleltem. - De reggel hánytam.

Kicsit szégyelltem magam, de őszinte akartam lenni. Úgy gondoltam, hogy nem baj, ha tudja, hogy nem voltam jól. Sarah olyan nekem, mint egy őrangyal, pont mint Jake. Ha baj van, akkor ők tudják, hogy mi a teendő. És mivel legnagyobb sajnálatomra még mindig nem vagyok normális, ezért bármikor számíthatok arra, hogy valami baj lesz.

- Sajnálom, kedves. Bevetted a gyógyszereidet?

- Igen. És már sokkal jobban érzem magam.

- Akkor jó - mosolygott. - Az, hogy izgulsz, teljesen természetes. Csak a hangokat ne engedd be, és semmi baj nem lesz. De ha mégis lenne, akkor én itt vagyok. És persze Benjamin is.

- Köszönöm. Ez nagyon sokat jelent nekem - néztem rá hálásan.

- Nagyon szeretünk, de ezt már úgyis tudod. Most viszont siessünk, mielőtt a férjem letakarítja a svédasztalt - nevetett.