AirMail - Szárnyaló Szerelem [BEFEJEZETT]

Part 51 - Matt

MATT

Az elmúlt három napban rengeteget beszélgettünk. Tulajdonképpen búcsúzkodtunk. Meglepett, hogy milyen megértő volt, és milyen megbocsájtó is. Nem volt szép a szemére vetni, hogy nem megy a szex, ez egy olyan dolog, amit kettőnknek kellett volna megoldani közösen. De én úgy határoztam, hogy inkább elmegyek és nem próbálkozom tovább. Ez rohadt önző húzás volt tőlem. De eljutottam oda, hogy választanom kell Cam és a repülés között. Megígértem Cameronnak, hogy mindig ő lesz az első. Megszegtem ezt az ígéretemet is, mint olyan sok mást. A számtalan levélben, e-mailben és szóban tett ígéretem közül csak egyet sikerül megtartanom, hogy örökké szeretni fogom. Nem leszek mellette, nem fogok tudni rá vigyázni, nem voltam elég türelmes, nem beszéltem vele és nem próbáltam megoldani a problémákat ... és még hosszan sorolhatnám a meg nem tartott ígéreteimet. De az biztos, hogy örökké szeretni fogom.

Amíg a reptér felé hajtottam, újra eszembe jutott a tegnap éjszakai beszélgetésünk.

A hálószobában ültünk, hátunk a falnak támasztva. Valami állatos műsor ment a tévében, de egyikünk sem igazán figyelt rá.

- Mindent bepakoltál? - kérdezte hirtelen.

- Hát persze - feleltem mosolyogva.

- Mikor indulsz?

- Reggel nyolckor indul a gép, ami Japánba visz - mondtam. Igen, mekkora szívás, hogy ennyit kell utazni. Miért nem találtam egy olyan hajót, ami amerikai parton horgonyoz?

- Értem - bólintott, majd elhallgatott és lehajtotta a fejét.

- Cam, gyönyörűm! - szólítottam halkan, majd kezemet az álla alá téve gyengéden felemeltem a fejét. Csodás szemeiben könnyek csillogtak. - Ne szomorkodj, kérlek.

- Én próbálok, de nehéz.

- Figyelj, ha meggondoltad magad, akkor megpróbálhatjuk...

- Nem. Ezt már átbeszéltük - mosolygott szomorúan. - Tudom, hogy menned kell. És ígérem, hogy minden rendben lesz. De azt ne kérd, hogy ne szomorkodjak egy kicsit sem, mert azt sajnos nem ígérhetem.

- Annyira sajnálom, hogy csak ennyit adhattam - mondtam. - Komolyan elhittem, hogy a lábad elé tudom tenni a világot, és örökre együtt leszünk, de úgy látszik, hogy képtelen vagyok a normális életre.

- Neked a repülés az életed, és a hadsereg. És ez szép dolog, becsülendő - felelte kedvesen. - És ez alatt a pár hónap alatt rengeteget kaptam tőled. Te bátorítottál, hogy tanuljak, hogy váltsam valóra az álmaimat. És azt is fogom tenni.

- Büszke vagyok rád, ugye tudod? Csodálatos ember vagy, és erősebb, mint az sokan gondolják rólad.

- Köszönöm - felelte fülig érő szájjal. Ha nem csillogna könnyesen a szeme, el is hinném, hogy felhőtlenül boldog.

- Nincs mit, gyönyörűm - mondtam, és megsimogattam az arcát. - Én köszönöm, hogy ismerhetlek és bár ez most nem úgy látszik, de hidd el, hogy jobb emberré tettél.

Pár percig szótlanul ültünk, majd Cam szólalt meg halkan.

- Nem is kérdeztem, hogy kéred vissza a gyűrűt?

- Eszembe sem jutott! - feleltem gyorsan. A kérdés is megdöbbentett. Ezt biztosan soha nem tenném. - Ha szeretnéd, akkor viseld, ha nem, akkor pedig tedd be az emlékes dobozodba.

Azt már csak magamban tettem hozzá, hogy én is hordani fogom a sajátomat.

- Azt hiszem, hogy akkor még szeretném viselni - válaszolt rövid gondolkodás után. - Nem igazán értem, hogy miért, de még nem akarom levenni. Sem ezt, sem pedig a nyakláncot.