AirMail - Szárnyaló Szerelem [BEFEJEZETT]

Part 35 - Matt

MATT

Ha nem lettek volna most körülöttem emberek, akkor egészen biztosan összekuporodok egy sarokban és életemben először elsírom magam. Így látni Cameront, és tudni azt, hogy én vagyok az oka a kiborulásának... Szavakkal ki sem fejezhető, milyen rémesen érzem magam.

Részben örülök neki, hogy Jake a kezébe vette a dolgokat, de ez egyben azt is jelenti, hogy a beszélgetés Cammel véget ért. Én csak ültem tovább a laptop előtt és a képernyőt bámultam. Biztos voltam benne, hogy Jacob hamarosan megjelenik és magyarázatot fog követelni. Remélem végig fog hallgatni és nem fogja gondolkodás nélkül leüvölteni a fejemet. Ismerem már a temperamentumát. Főleg, ha Camről van szó.

Nagyjából tíz perc elteltével végre megjelent Jake. Szigorú tekintettel nézett rám a kamera túloldaláról.

- Na, te gerinctelen féreg, akkor most kapsz öt percet, hogy szépen elmeséld nekem, hogy mi a jó büdös fenét műveltél, ami miatt Cammy így kiborult. Aztán kinyomom ezt a kibaszott laptopot és egész hátralevő életemben téged foglak átkozni - sziszegte. Láttam rajta, hogy nagyon nehezen fogja vissza a dühét. Meglepődtem, hogy egyáltalán sikerült neki. Rosszabbra számítottam a korábbi telefonon lefolytatott csörténk alapján.

Nagyot nyeltem és a lehető legrészletesebben elmeséltem neki mindent, ami az elmúlt egy hétben történt. Egyetlen részletet sem hagytam ki.

- Uh baszd meg - nyögte Jake miután befejeztem a beszámolómat. - Ez nyakig szar a javából.

- Tudom - sóhajtottam.

- Tehát végül nem dugtad meg a svéd tagot?

- Nem.

- És azt sem tudod, hogy ki volt az? Semmire nem emlékszel? - kérdezte.

- Egyáltalán semmire nem emlékszem arról az éjszakáról - feleltem türelmetlenül. Kezd elegem lenni a faggatózásból. - Tudsz nekem segíteni?

- Hogy én? - nézett rám tágra nyílt szemekkel.

- Nézd, ha valaki tud nekem segíteni, akkor az te vagy.

- Igaz. Viszont van itt egy fontosabb kérdés is annál, hogy tudok-e segíteni. Vajon akarok-e?

- Nézd, Jake, nem szoktam könyörögni, de most azt teszem - mondtam.

- Miért tenném? Mit akarsz Camerontól?

- Szeretem, és nem akarom elveszíteni. Jóvá akarom tenni a hibámat.

- A hiba elég enyhe kifejezés - jegyezte meg gúnyosan.

- Oké. Elbasztam és helyre akarom hozni - förmedtem rá. Mit lovagol itt a szavakon?

- Hé! Vegyél vissza egy kicsit! Itt most nem te diktálsz.

- Jó. Bocs - sóhajtottam. Legszívesebben itt fejeztem volna be a beszélgetést, de szükségem volt Jake-re. És péntek este lévén elég sokan voltak a könyvtárban, ezért feltűnő lett volna, ha leállok hangosan veszekedni Jacobbal.

- Na, figyelj. Az a helyzet, hogy hajnal öt óra van. Kurva fáradt vagyok, és a türelmem is fogytán. Lassan gondolkodni sem bírok - mondta, és megdörzsölte az arcát. - Segíteni fogok neked, de nem miattad, hanem Cammy miatt. Biztosat nem ígérhetek, de beszélni fogok vele holnap.

- Köszönöm! - feleltem hálásan.

- Egyelőre ne köszönj semmit. Mondom, hogy biztosat nem ígérek. Nem tudom, hogy holnap milyen állapotban lesz Cammy. Mert most eléggé kiborult, ezt gondolom te is láttad.