...madárka szállott rá

Sárvérű?

Teltek a hetek, múltak a hónapok. Alita végül elnyerte a bizalmukat. Megismerték a családját és elkezdték magukat is így hívni. Ginny pocakja szépen kerekedett. Harry sokat tanult Alitától hogy álljon ellen a legilimenciának, Hermione a munkáját használta ki, hogy kutasson Piton után. Egyedül Ron volt az, aki nem adta meg magát egykönnyen.

Alita azonban megtalálta a gyengepontját, egy nap mikor hazaértek a munkából a nappali átváltozott a roxmortsi Mézesfalásá. A gyerekek csak cukormentes édességet találtak maguknak, emiatt Ginny roppant hálás volt. Egyre növekvő hasa miatt nehezen tudta kezelni a felpörgött fiúkat. Ezután a nap után Ronnak sem voltak aggályai.

Hermione nehéz helyzet elé került, ennek megvitatására legalkalmasabbnak Alitát érezte. Tudta, hogy ő meg fogja érteni, de félt is mit fog mondani.

-    Vállald el! – kezdte Alita, minden zokszó nélkül. Ujjával köröket írt le a levegőben és két borospohár jelent meg, egyiket megfogta, a másik pedig Hermione mellett lebegett míg el nem vette.

-    De a keresés.... – kezdett bele Hermione, azon már fenn sem akadt, hogy Alita tudta mi nyomja őt.

-    Nem sokra mentünk vele, hogy a Minisztériumban dolgozol. Semmi nyom. Te is tudod, hogyha nem akarja, akkor nem fogjuk csak ukkmukk megtalálni. Ráment már öt évünk, neked is, nekem is, külön. Az elmúlt évben sokkal kellemesebb volt a keresés, de ugyanott vagyunk. Menjél, taníts! A gyerekek sokat fecsegnek, hátha pont ez az információ kell nekünk. – Alita nyugodtsága, biztatása már már gyanús volt Hermionénak, felhúzta egyik szemöldökét és kérdőn nézett barátnőjére.

-    Nem akarsz elmondani valamit? – kezdte, de Alita csak a fejét rázta.

-    Egyelőre nincs mit elmondani. Szóval mikor kezdesz?

-    Válaszolok McGalagonynak. Biztos állás, nem is interjúztat, mugliismeretet fogok tanítani, az elődöm nyugdíjba ment. – Hermione furcsa arcot vágott, mire Alita várakozón nézett rá. – Tudod, mindig érdekelt: ha kiváló legilimentor vagy és látod a jövőt, hogy érzékeled mikor hallasz valakit és mikor látsz valamit? – Alita nem válaszolt azonnal.

-    Jó kérdés, és már vártam mikor teszed fel. Nos, a legilimencia nagyon aktív képességem. Sokára tanultam meg ki és bekapcsolni. Ugyanez igaz visszájára is, hogy bennem ne tudjanak olvasni. Rengeteg büntetőmunkát kaptam, mire sikerült. A jövőbe látás viszont sokszor cserbenhagy. Általában nyugodt körülmények kellenek hozzá, erős koncentráció, és ha bármi eltereli a figyelmem esélytelen bármit látnom. – Hermione csodálkozva nézett rá, majd elnevette magát.

-    Igen, azt hiszem értem. Vagyis az elmúlt hónapokban nem is volt semmi? – Alita csak rázta a fejét.

-    Úgy tűnik túl jól érzem magam. – kacsintott Hermionéra – És ezért nem a jóslásból élek. – erre már mindketten fuldokolva nevettek.

Az este hátralévő részében már csak csacsogtak. Alitával könnyű volt beszélgetni, Ginnyt is elcsalták a dumapartira, Alita töklevet varázsolt neki és egy kényelmes fotelt, minden olyan könnyű volt és természetes. Meghittségükből Ginny nyögései rázta fel őket.

-    Ez nagyon jó! – sóhajtotta, Hermione ijedten nézett hol az egyik, hol a másik barátnőjére.

-    Lábmasszázs. – válaszolta Alita és megsimogatta Ginny kezét. Hermione mint mindig most is meglepődött mire nem gondol Alita.

Mire észbe kaptak Ginny már a kislányát ringatta, Hermione pedig az utazóládájába pakolt. Egy héttel tanévkezdés előtt kellett megérkeznie, de ment volna sokkal előbb is. Az izgatottság teljesen magába szippantotta. A Roxfort! Alig akarta elhinni. Kopogtak az ajtaján, ami nyitva volt ugyan. Hátrafordult Alita állt az ajtóban, karba tett kézzel, hanyagul az ajtófélfának dőlve. Ez a mozdulata is annyira Pitonos volt.

-    Igen?

-    Adni szeretnék néhány dolgot. – kezdett bele kertelés nélkül. Hermione várakozó pillantására folytatta – Add a kezed! – Hermione odanyújtotta azt a kezét, amint sárvérű heg volt, ahogy Alita megfogta, a régi seb elkezdett izzani végül eltűnt, a könyöke hajlata alatt, a karja belső oldalán pedig lett egy fehér apró macskamancs. Forradásnak is lehetett nézni.

-    Ez mi volt? – fakadt ki Hermione.

-    Soha többet nem fogod látni azt az udormányt a kezeden, - mutatott Alita a régi heg helyére. – Ez pedig – mutatott most a tappancsra – arra való, hogy engem hívj. Ha bajban vagy nyomd meg és azonnal fogom tudni milyen állapotban vagy. Csak vészhelyzetben aktiválódik, tehát ha véletlenül megnyomod nem fogok ott teremni.

Hermione elnézte a jelet, tetszett neki. De miért macskamancs... Nem értette.

-    Gondoltam ez kevésbé feltűnő, mint a nevem. – mosolygott Alita. Hermione nem bírta megállni és elvigyorodott. Aztán bekúszott a fejébe egy gondolat.

-    Pitonnak mi volt a kezén? – kérdezte.

-    Egy szabálytalan háromszög, a halálfalós koponya felett öt centivel. – Hermione logikusnak tartotta a felismerhetetlen jelet, de érezte hogy van még valami a levegőben, amit Alita akar mondani. Így ránézett és várt – Szeretem, hogy tudod. A mostani helyzetben nem lenne illendő, de el kell mondanom. – vett egy mély levegőt. – Mióta több időt töltünk együtt eléggé megcsappantak a látomásaim, mint azt tudod, - Hermione feszülten figyelt, észrevette, hogy Alita sokszor kerüli ezt a témát, mintha mérges lenne magára emiatt – Röviden erre a képességemre nem számíthatunk. Ezért akartam mindenképp, hogy közvetlenül elérj. – Hermione bólintott és megköszönte.

-    A másik heget nem kellett volna. Büszke vagyok a származásomra. – húzta ki magát, mire Alita mosolygott.

-    Az a szó nem fedi le a származásod. – felelte és megölelte Hermionét.