...madárka szállott rá

Alita Piton?

Perselus hosszan sóhajtott, majd nagy sokára belekezdett. – Alita a lányom. Az egész futókaland volt, de nem maradhatunk együtt, mivel akkor leginkább halálfaló voltam. Később újra találkoztunk, bár csak két év telt el, Alita már sokkal fejlettebb volt és nagyon gyorsan nőtt. Ekkor tájt halt meg Lily Potter és álltam be kémnek. Alita személyisége magával ragadott, nagyon megszerettem őt, de nem akartam, hogy Lily sorsára jusson. Így, megkértem Albust, hogy módosítsa Alita emlékeit és pecsételje le az erejét. Emiatt lassabban kezdett nőni, Alita anyja talált egy másik férfit, akit Alita apjaként ismert eddigi életében. – kezdte vallomását Piton, szünetet sem tartva, hogy feldolgozhassák, mit hallottak. Hermione már másodszor érezte magát élete legfurcsább helyzetében.

- Es akkor mikor feltört a pecsét? – kérdezte Alexander.

- Riadóztatta Albust, csak az én érintésemtől szűnhetett meg az elzáró varázslat. Ezt azért állítottuk be így, mert elvileg soha többé nem találkoztunk volna. De azon a napon – pont húsz évvel ezelőtt – Alita véletlenül – bár már kétségeim vannak erről a véletlenről, pont egy halálos átok elé  sétált be, amikor közbe avatkoztam. Az erejét nem nyomta el teljesen, így kapott volna levelet a Roxfortból.

- Akkor neked is van ilyen erőd? – kérdezte döbbenten Hermione. Perselus a fejét rázta. – Akkor az anyjának? – Perselus megint a fejét rázta.

- Alita nem véletlenül volt ott, akkor. Legalábbis ő úgy gondolja. – mindenki Alexander felé fordult. Ő viszont a lányait nézte. – Figyeljetek lányok! El kell mesélnem valamit anyáról, amit nektek még nem szabad hallani. Menjetek át a másik szobába és varázsoljatok szépen Potteréknek valami ajándékot. Idén ti lesztek a Mikulás! – a lányok annyira megörültek ennek, hogy hangosan ordítozva futottak át a kis hálóba, el is felejtettek tiltakozni. Hermione még hallotta, hogy Ronnak szenet varázsolnak. Mikor megbizonyosodott, hogy lányai nem hallják Alexander belekezdett. – Alita egyáltalán nem tévedett el aznap. A kisujjában volt és van az a környék. – szünetet tartott – Alita aznap eldöntötte, hogy megöli magát. – szavait döbbent csend fogadta.

- Hogy mit akart?! – fakadt ki Perselus. – Alig volt három éves! Miért? – Alexander mélyen sóhajtott.

- Mert akkor már harmadik éve volt annak, hogy az anyja új párt választott és harmadik éve látogatta minden este az a csótány Alitát, hogy megerőszakolja. – Hermione nem vett levegőt, Perselus pedig olyan arcot vágott, amitől még a legkeményebb halálfalók is menekülnének.

- Miért nem szólt róla? – kérdezte naivan Hermione.

- Miért, miért?! Mert senki nem hitt neki. Az anyja azt mondta csak figyelmet akar, sebei nem voltak, mert erre nagyon figyelt, ha mégis azok reggelre meggyógyultak.  Az éjjeli látogatások a felbukkanásoddal csökkentek, de sosem szűntek meg.

- Miért nem védte meg magát? Hiszen ő a legerősebb boszorkány, akit ismerek. – mondta Hermione, bár abban nem volt biztos, hogy a boszorkány jó szó Alitára.

Alexander sokat jelentő pillantást vetett Perselusra, aki rekedten szólalt meg.

- Mert megtiltottam neki.

- Mit csináltál? Tudtál róla? – fordult felé Hermione.

- Nem, ha ezt tudom sosem tiltom meg neki. Azt tiltottam meg, hogy a felügyeletem nélkül varázsoljon, míg nem uralkodik magán.

- Azért erőszakoskodott a legilimenciával, hogy belenézz, mi folyik náluk. De valahogy sosem sikerült neked megmutatnia. Te voltál neki a menedék, a férfi, aki mellette áll, megvédi, és mindezt pusztán a két szemméért, nem pedig azért, hogy este leszopja a fürdőben.

Perselus elfehéredett. – Meddig? – Alex nem akart válaszolni. – MEDDIG? – emelte meg a hangját Perselus.

- Hat évvel ezelőttig, mikor meghaltál, a varázsló társadalom számára. – Alexander szünetet tartott. – Akkor este, mikor Steve benyitott a szobájába, Alita nem volt olyan készséges. Mondjuk úgy, a Szellemszállás jobban járt azzal, hogy csupán eltűnt a világból. 

- Muszáj megkeresnem! Hol lehet? – pattant fel Perselus.

- Ő a lányod. Komolyan kell útmutatás? – Perselus furcsán nézhetett Alexanderre, mert így folytatta. – Te hova mentél, mikor minden szétesett?

- Ahol elkezdődött ... – Alexander olyan arcot vágott, amiről Hermionénak a nakellmégmagyaráznom? kifejezés jutott eszébe. Perselus szó nélkül elhoppanált. Alexander még nézte a helyét egy darabig.

- Hogy vagy? – kérdezte végül Hermionét.

- Elég.... Zaklatottan. – vallotta be Hermione. – Hogy lehet valaki ennyire kedves, nyílt szívű, jó barát egy ilyen gyerekkor után?

- Arra vagy kíváncsi, hogy egy Piton, hogy élheti túl a legnagyobb csapást az életében úgy, hogy nem hal bele? – kérdezte mosolyogva Alexander. – Perselusnak jobban örülök, mint apósom, mint Stevenek.

- Nem úgy nézel ki, mint akit meglepett ez az .... Egész! – fakadt ki Hermione.

- Nem mondom – kezdte miközben leült az egyik fotelbe – meglepett azért, de sok mindent megmagyaráz.

- Mint például..? – ellenségeskedett Hermione.

- Mint például a bájitalok iránti érzék. A mindent felülíró lojalitás, az igazságérzet, amivel néha megőrjít éééés a mindent überelő szarkazmus. Ez az édesanyjára és Stevere sem volt jellemző. Amikor pedig Perselusról mesélt szinte égetett a féltékenység. Először azt hittem többről van szó – nevetett maga elé – hogy a diák beleszeretett a tanárába, de mikor emlékeket mutatott, rájöttem mit jelent neki. Sajnáltam, hogy nem ő az apja. De valahol, valaki mégis figyelte a kérést.

Hermione elnevette magát, először zavartan majd egyre megkönnyebbülten. Alexander vele nevetett.

- Min nevetünk? – kérdezte Hermione, miközben letörölt egy könnycseppet, ami a nevetéstől csordult ki.

- Azt hiszem, Pitonék kibékültek.

- És ezért mi miért vagyunk.....

- Boldogok? – Hermione bólintott. – Azt hiszem Alita így tudatja velünk.

- De te honnan...? – kérdezte Hermione, Alexander felemelte a kezét és a mellkasára mutatott.

- Ez olyan kapcsolat köztünk, ami miatt mindig tudok dolgokat. – mondta, majd felállt – Menjünk Harryékhez. Ginnynek kell a segítség.

- Egy pillanat! Mikor Alita megkeresett minket azt mondta, harminc évvel ezelőtt történtek vele ezek a.... Varázslatos dolgok. De Perselus most azt mondta húsz éve. Mi az igazság?

Alexander nem válaszolt azonnal. – Én arra gondolok, hogy Alita a varázsereje miatt gyorsabban növekedett, mint bármelyik gyerek, mikor Dumbledore professzor lepecsételte az erejét a növekedés leállt. Úgy vélem, így próbálták megmagyarázni mindenkinek, köztük Alitának is, hogy miért akkora, mint egy nyolcéves – minden velejárójával, de közben kétéves, biológiailag.

- Ez elég meredek, nem gondolod? – kérdezte Hermione, magának is idegennek tűnő hangon.

- A feleségem egy főnix, aki ember. Nem ez lenne a legmeredekebb dolog, amivel találkoztam. – Hermione most Alexander szemébe nézett. Kérdések voltak a szemében, Alexander elnevette magát. – Sajnos nem mondhatok semmit ezekről neked. Nem valami titok miatt. Ezeket át kell élned.  

Hermione bólintott, és az eredeti terv szerint fél óra múlva már a Grimmauld téren álltak és várták, hogy beengedjék őket.