...madárka szállott rá

Méghogy dementorokat...

A szobára néma csend szállt. Ekkor futottak be a Potter fiúk, James és Albus.

-    Perselus nagyon zavarban lenne, ha tudná mennyire tiszteled, Harry. – szólt szomorkásan Alita és a gyerekeket nézte. – Nemsokára az én lányaim is elkezdenek varázsolni, de ezt ő már nem ... – Alita elnémult – Várjunk csak. Maguk nem házasok, és nem is voltak! Akkor mégsem halt meg az a denevér! Hát mégsem, azt az utat választotta! Ohh, Perselus, hát mégsem szegted meg a szavad? De, akkor hol vagy? – nézett körül és ekkor látta, hogy a három jóbarát zavartan néz rá. Nem hagyta őket szóhoz jutni, annyira megörült a felismerésnek.

-    Maga meg mi a francról beszél? – fakadt ki Ron. – Piton halott. Eléggé. Ott voltunk a temetésén. A pálcájával együtt temették el.

-    Ideje, hogy gondolkodjon MR. Weasley. Látta a testet? – Ron rázta a fejét – Volt önökkel gyógyító, aki megállapította a halált? – rázták a fejüket. – Akkor foglaljuk össze, nem látták hogy meghalt, nem látták a testét a temetésen. Adrenalintól fűtve szaladgáltak a fronton, hogy túléljék, sorban hulltak maguk körül az emberek, és mindegyiküket halottnak hitték. Volt aki ennek ellenére életben volt? – bólogattak. Közben megérkezett a tea. – Köszönöm Mrs Potter, de tényleg felesleges volt beleraknia, mondtam hogy hatástalan, de látom még nem hisz nekem. – azzal egy húzásra kiitta a teát. Az Aranytrió elégedetten dőlt hátra.

-    Akkor most én jövök. Ki maga? – kezdte Harry. Alita sóhajtott.

-    A Veritaserumnak legalább egy percre van szüksége, hogy teljesen kifejtse hatását. Már elmondtam ki vagyok és a szérum nélkül is, szívesen válaszolok a kérdéseikre.

Arról nem is beszélve, Ms Granger kihagyott belőle egy hozzávalót, így kissé veszélyesebb használni, bár emiatt gyorsabban kezd el hatni. Ha ezt Perselusnak elmesélem legalább ötven pontot levon maguk miatt a Griffendéltől. Szegény, John Meyer, pedig ügyes bájital főző lesz belőle. – nevetett maga elé Alita. A szobában azonban nem oldódott a hangulat. – Na, halljam mire kíváncsiak. – intett feléjük türelmetlenül és visszaült a helyére.

-    Honnan tudja, hogy kihagytam egy hozzávalót? – kérdezte Hermione. Persze őt nem az érdekli honnan jöttem, hanem honnan tudom a hozzávalós dolgot. mosolygott Alita.

-    A szalamandra szívnek jellegzetes íze van, és ezt most nem érzem. – felelte Alita és Hermione megelégedni látszott a válasszal, egyelőre.

-    Azt mondta nem hat magára a szérum, most mégis beszél, hazudott? – kérdezte most Harry.

-    Ez elég ellentmondásos, nem gondolja? Válaszolok, mert válaszolni akarok. Kérdezzen mást és hazudok, mert még mindig nem hisznek nekem. – azzal intett a kezével és egy hatalmas gőzölgő bögre lett a kezébe, a barátokat megcsapta a kávé illat. Nem kérdezték hogy lett ott, más érdekelte őket.

-    Rendben. Milyen természetű a kapcsolata Perselus Pitonnal? – kérdezte Hermione.

-    Ő a jóslástan tanárom. Minden reggel mellette ültem a Nagyteremben, ahol békaepét ettünk, vele és Mordonnal. – válaszolta.

-    Hogy a szarba képes hazudni? Beletetted Ginny?! – üvöltött Ron.

-    Beletette. A szalamandra szívet senkinek nem mondtam. – felelte Hermione.

-    Akkor most én kérdezek. – feszülten figyeltek. – Ms Granger, vonatkoztassunk el egy percre és vegyük külön-külön számba a képességeimet és rájönnek ki lehetek.

Hermione bólintott.

-    Ki tud hoppanálni a Roxfort területén? – kezdte.

-    Senki – vágta rá egyszerre Harry és Ron. Hermione szeme felcsillant.