...madárka szállott rá

Ex memorian

Hermione könnyei egyszercsak elálltak. Alexander patrónusa egyre gyengült, így ők is érezni kezdték azt a hideget, amit a dementorok hoztak. Alexander patrónusa egy róka volt, Hermione elérzékenyülve nézte. Ám ahogy meghallotta Annamia hangját valami megváltozott. Alexander rókája valahogy nagyobb lett, erősebb. Végül egy kilenc farkú róka patrónus állt a helyébe. Alexander megkönnyebbülve sóhajtott. Ránézett a lángoló szemű patrónusra.

- Szeretlek!

Ami ezután következett az leírhatatlan volt. Hermione először csak a hőt érezte meg. Aztán észrevette, hogy a kilencfarkú rájuk ül. Teljesen beterítette őket a patrónus. Benne voltak. Elkezdett menydörögni, az a fajta mennydörgés volt, amit Hermione a mellkasában érzett, gyomra izgatottan ugrott össze. Érezte, ahogy átjárja a mágia, olyan erővel, amiről azt gondolta Ezzel tényleg le lehetne rombolni a Roxfortot.

A törmelék elkezdett izzani, majd egyszerűen eltűnt. Nem elégett. Eltűnt. Alita emelkedett fel, teste lángolt, ám most nem aza barátságos lángörvény volt, amivel hoppanálni szokott és messze nem az, amit hónapokkal ezelőtt a Grimmauld téren mutatott magából. Ez az erő maga volt a nyers mágia.

- Hogy lehetsz életben?! – üvöltötte Denem. De nem kapott választ. Alita szabadjára engedte az erejét. Hermione pedig csak remélte, hogy Alita vissza tud jönni ebből az állapotból.

Alita háttal állt nekik, így nem látták azt a mosolyt, amit Denem igen. Beletenyerelt az arcába és így szabadította rá a haragját. Daphne először szabadulni próbált, de Alita erősen tartotta. Pár másodperccel később a szőke nő a padlón feküdt. Lélegzett.

Alita kitartotta a kezét, megállítva ezzel azokat a halálfalókat, akikkel Daphne jött. De Hermione látta, hogy nem pusztán várnak. A szó szoros értelmében megfagytak. Alita most megfordult. Felemelte a kezét és csettintett, a plafon hiánytalanul visszakerült a helyére. A lepattanó átkok miatti felfordulás eltűnt. Minden úgy nézett ki, mint egy órával korábban.

Annamia és Emmeline ragyogtak, de még mindig lángoltak. Nem szóltak semmit, csak vártak. Alita visszafordult Denemhez. Megérintette az arcát. Amaz hirtelen felpattant, leporolta magát, elköszönt és elsétált. A halálfalókat egy-egy lángörvényben eltűntette. Ő maga pedig ott állt továbbra is. Erejének intenzitása érezhetően csökkent, de még mindig ugyanúgy maradt. Felnézett a plafonra, pár percig így maradt. Senki nem mert megmukkani sem.

Hermione már toporgott. Mi az? Mi történt? Mire várunk? futottak át az ágyán a kérdések.

Türelem! – kapta meg rá a választ és ahogy körbe nézett a többiek is hallották.

- Alita... – suttogta Alexander.

Végül egy csapásra kialudtak a lángok, Alita patrónusa felvette gazdája alakját, odasétált hozzá és egyesült vele.  Hermione majdnem elnevette magát annyira megkönnyebbült.

Alita viszont hangosan kacagott. Lányai odafutottak hozzá, ő lehajolt hozzájuk, megölelte őket. A gyerekek ekkor kikapcsoltak.

- Álmos vagyok anya!

- Én is!

- Tudom, tudom! – emelte fel megadóan a kezét – Indulunk! Máris, máris. – kacagott tovább. Szeme Alexanderre siklott, az öles léptekkel ott termett és szenvedélyesen megcsókolta. Alita viszonozta. Hermione kissé zavarba jött, hogy egy ilyen intim pillanatnak a szemtanúja. Arthur is elfordította a fejét.

- Te szemtelen! – vágta a fejéhez Alexander a csók után – Mi meg itt sírattunk! Mi a ...- a többi szót Hermione nem értette, mert egy másik nyelven mondta. De könnyű volt kitalálni.

- Fektessük le a lányokat. Aztán mindent elmesélek. Madame Rosmerta előkészített nekünk egy szobát. Menjünk fel. Aztán kezdem a sztorit. – kacsintott férjére, aki még mindig ölelte a derekát.

Pár órával később

- Én úgy tudom Harryn kívül senki sem dönthetett.

- Én meg úgy gondolom, hogy marha erős dolog ez a baziliszkusz méreg! – vágta rá Alita.

- És mit történt Daphneval? – kérdezte Alexander.

- Daphne Denem többé nem létezik. Ő Bianca Black. A Roxfortban tanult, mardekáros volt, most pedig úgy tudja tizenhét éves kora óta amnéziás. Daphne Denemet töröltem mindenki emlékezetéből.

- A miénk is sorra kerül? – kérdezte távolságtartóan Arthur.

- Természetesen nem! – kapta fel a vizet Alita. – Rajtunk kívül senki sem emlékszik rá.

- Ez elég bonyolult varázslat. Hogy voltál képes rá? – kérdezte Hermione. Alita magrántotta a vállát.

- Akkor annyira egyszerűnek tűnt. Nem éreztem, hogy nem fog sikerülni.

- És mit néztél a plafonon? – kérdezett újra Hermione.

- A dementorokat zavartam Azkabanba, ahová a halálfaló bandát is küldtem. – Alita igen jó kedvében volt. Pár perc csend ült a szobára. Amit pont ő tört meg.

- Érted jöttek Perselus. Én csak a tejszínhab voltam nekik. Téged akartak megölni. Úgy tűnik Daphne bocsánat Bianca kifejlesztett egy kereső varázslatot, ami kifejezetten a Sötét Jegy viselőit mutatja. Ideje, hogy megszabadulj, attól a borzalomtól. – fejezte ki magát Alita. Arthur elhúzta a száját. Gondolkodott a dolgon. Alita nem zavarta meg benne. Helyette csettintett a kezével és négy vajsörös korsó került mindenki mellé. Arthur mellé még egy lángnyelv whisky is. Hermione megfogta a korsót és jó nagyot húzott belőle, ugyanígy tett Alexander.

- Köszönjük, kedvesem! – mondta, de már ő is alig bírt ébren maradni. Alita intett egyet és a fotel, amiben eddig ült egy sok párnás kényelmes ággyá alakult. Alexander pedig, mint a zsák dőlt el. Hermione is egyre fáradtabb lett. Gyanakvóan nézett a vajsörre, majd Alitára, aki aggódva nézett vissza és a saját korsója felé fordult. Hermione tudatáig még annyi jutott el, hogy Alita is elkezdett eldőlni.