...madárka szállott rá

Bemutatkozás

A három professzor előre ment, Alita utolsónak lépett be. Hermione megijedt. A Roxfort sóhajtott egyet, nem volt jobb szava rá. A márvány ragyogni kezdett, a nagyterem ajtaja fölött kirajzolódott az üdvözlő felirat. A képek aranyosabban csillogtak, mint általában. A levegő megmozdult és végigsimított az arcukon. Mikor beléptek a nagyterembe, az elvarázsolt mennyezeten tűzijáték volt, ami egy főnix alakját rajzolta ki. Alita elégedetten sóhajtott, lépteit lelassította, pillantását végighordozta az iskola minden centiméternél. Hermione lopva hátrapillantott, azonban – meglepetésére – Alita nagyon is odaillőnek tűnt. Olyannak, aki a Roxfort része, nem pedig csak látogató.

Alita egyenként köszöntötte a professzorokat, megköszönte, hogy itt maradtak és személyesen is beszélhet velük.

- Honnan tudja kik vagyunk? – leplezetlen döbbenettel kérdezett vissza Trelawny professzor.

- Amikor felfedeztük az erőmet, világos volt, hogy itt fogok tanulni, így mesterem, Piton professzor úgy gondolta az a legkevesebb, ha ismerem tanáraimat, még ha ők maguk nem is tudnak rólam. Elengedhetetlennek tartotta. Valamint, szükséges volt minden házi dolgozat megírása, amit önök adtak ki az itt tanulóknak. Idejétől függően javította ő, vagy továbbította önöknek.

- Feltűnt volna egy név, ami senkihez sem tartozik. – kötözködött tovább Trelawny.

- Igen, mint tudja Sybil professzor, Piton professzor rafinált, így tudta hogy egy idegen név feltűnt volna, de egy olyan név, ami tartozik valakihez már nem. Ilyenkor álnéven írtam a dolgozatokat. – Arthur megszorította Hermione kezét, ellágyult az arca, de mást nem lehetett kiolvasni belőle.

- Úgy beszél, mintha még élne. Viszont, ha a mestere volt tudnia kell, hogy az egykori Szellemszálláson halt meg. – mondta Minerva.

- Egykori? – kérdezte Hermione.

- Atomjaira bontottam – válaszolta Alita, Hermionénak – Akit szeretünk az örökké él a szívünkben, igazgatónő. – fordult vissza McGalagonyhoz.

- Maga szereti? – kérdezte döbbenten Minerva.

- Igen. – válaszolta egyszerűen Alita.

- De hát maga a diákja volt! – emelte meg a hangját.

- Nem látom okát miért ne szerethetném a tanárom. Sokkal több volt ő, mint tanár, de nem igazgatónő, nem voltunk szeretők.

- Hanem?!

- Apám helyett apám, egyedüli gyereknek testvér, vigasz a legnehezebb órákban, barát a magányban és kíméletlen oktató. Soha nem tudom elégszer elmondani, mennyire fontos nekem. – nézett lopva Arthurra, aki mosolygott és csillogott a szeme.

- Sosem hallottunk magáról! – kezdte Bimba professzor.

- Ahogy arról sem tudtak, hogy Piton professzor kém volt, vagy arról, hogy Dumbledore abba halt meg, hogy feltámasszon valakit. Én sem tudok mindent, de szívesen válaszolok a kérdéseikre. Egyetlen feltétellel. – döbbent csend fogadta. – Kérem, tegyék el a pálcáikat, feleslegesen tartják felém. – senki sem mozdult. Hermione előre lépett.

- Minerva, ismerem őt, tegyék le a pálcáikat, nem tudnak ártani neki. Maga is látta, mit művelt odakinn. Mi, mindannyian, nem vagyunk annyira erősek, hogy akár megkarcoljuk. – McGalagony döbbenten nézett rá. – Maga ismeri?

- Én hívtam ide. Ő a barátom. – nézett Alitára, aki szélesen vigyorgott.

- Bár megvédett minket, nem tudok bízni benne, még. De ígérem rajta leszek. – emelte fel a kezét, hogy lássák nincs benne pálca. A többiek követték a példáját. Alita kifújta a levegőt.