...madárka szállott rá

Vérszerződés és társai

A Három Seprűbe ott ült a Wolf család, ő, Hermione és Arthur. A Grimmauld téren másnap volt jelenésük, hogy kisegítség Potteréket. Alexander nem tetszését fejezte ki mikor Arthur közölte, hogy néhány vajsörön kívül nem hajlandó mást inni. Alexander azonban hajthatatlan volt. Nagyon hasonlított Alitára. Zöld szemeit, fekete haja nagyon szépen kiemelte, de makacsságából nem engedett.

- Kedves Arthur! – nyomta meg – Maga tartozik nekem egy rendes berúgással. Hajlandó vagyok elengedni az ötből kettőt, ha ma kötélnek áll.

- Nem lehet!

- Ugyan már! Szórakozzon egy kicsit. Elvégre a kedvenc magántanulója születésnapja van! – Arthurperselus erre már valóban nem tudott mit mondani és megadóan bólintott. Még halkan odasúgta Hermionénak – Nem nehéz választani, mikor csak egy van!

- Hallottam ám! – csapta le a kezét Alita.

Hermionénak esélye nem volt elmerülni az alkoholban vagy a mellőzöttségben. A Wolf lányok egymás szavába vágva meséltek mindenről, ami velük történt. Csak néhány mondat és megértő szó jutott neki, de nem bánta. Nagyon élvezte Annamia és Emmeline társaságát. Bár minden erejét kiszívták. Az órák úgy repültek, ahogy jó társaságban szokás.

- Örülök, hogy megismertelek titeket! – mondta Arthurperselus enyhén alkoholmámoros állapotban. – Sajnálom, hogy nem előbb.

- Jajj, el ne kezd!- vágott a szavába Alita. – Ma ünneplünk! Fogyasszatok! Voltunk eleget szomorúak! – felelte vidáman, majd felemelte az öklét. Hermione boldogsága egy pillanat alatt pukkant ki. Egy zöld varázslat csapódott vele Alita kezébe, és tűnt el.

- Alexander! Hármas biztonsági fokozat! Pajzs bűbáj, patrónus bűbáj! Intézkedj! – hadarta halkan Alita, majd felemelte a hangját – Nem szép dolog minden előjel nélkül halálos átkot küldeni egy csapatra Ms Denem.

Hermione rettenetesen megijedt. Utoljára ezt a nevet a titkok kamrájában hallotta, hátulról beúszott az agyába, Miss.  Alita felállt és megfordult – A szülei jobban szerették látni, hogy fogja fel az áldozat, mi történik vele vagy mi fog.

- Rég találkoztunk, Alita! – felelte az idegen és leemelte a csuklyát a fejéről. Bellatrix Lestrange nézett vissza rájuk, szőke hajjal.

- Ne merészelj, így szólítani! – dühöngött Alita.

- Miért? Régen szeretted. Szeretted ahogy kiejtem. Esténként.... – szólt az idegen.

- Elmúltak azok az idők. Elég fájdalmasan. Temiattad! – sziszegett Alita. – Mit akarsz itt ma?

- Boldog Szülinapot kívánni és megölni! – csacsogott a másik. – Hiszen úgy sem tehetsz semmit, igaz? – mutatott a kitűzőjére. Hermione alaposan szemügyre vette.

- Nem lehet, - hallotta Arthur hangját is. A felismerés villámcsapásként érte Hermionét, Vérszeződés. Teljesen lesápadt. Alita meghalhat. Azonban legnagyobb meglepetésére Alexander nem foglalkozott a két nővel. Folyamatosan magyarázott a lányainak.

- Aaaaapaaaa! Anya azt mondta csak vészhelyzetben lehet. – húzta el a száját Annamia.

- Mia! Ha apa azt mondja, hogy lehet, akkor lehet. Nézz oda! Róla mesélt anya!

- Akkor most anya meg fog halni apa?

- Mindent el fog követni, hogy ne így legyen, de sajnos nagy a valószínűsége. – felelte szomorúan.

A két lány elkezdett sírni. Majd Annamia húzta fel magát először.

- Ha itt van Ms Denem, segítenünk kell anyának, hogy csak vele foglalkozzon. Gyerünk húgom! Láng be! – ahogy kimondta fellobbant az egész kislány teste, Emmeline bólintott és szintén lángba borult. Alexander megdicsérte őket, majd megidézett egy patrónust, és felemelt egy pajzs bűbájt. Hermione és Arthur gyorsan kapcsolt és beszálltak a pajzs megerősítésébe.