𝙴𝚐𝚎𝚛𝚋𝚎𝚗 𝚔𝚎𝚣𝚍𝚘̄𝚍𝚘̈𝚝𝚝 𝚖𝚒𝚗𝚍𝚎𝚗

25.rész

A reggel ugyanúgy indult mint minden másik.Reggeli,aztán csók stb.Miután elmosogattam magunk után visszabujtam az agyba es aludtam meg egy orat mert hulla faradt voltam.Talan rossz otlet volt felkelni.Kikeltem az agybol es korbeneztem a lakasban de sehol egy árva lélek sem.Rögtön Zozot hívtam de nem válaszolt.Körbetelefonáltam a környéket de senki nem tudott semmit.Aztán körbetelefonáltam a Zozoék környékét arról sem.Aztán a szüleim házával találkozó szomszédokat is felhívtam és csak akkor kaptam információt.Zozo elvitte anyuékat bevásárolni a plázába mivel holnap szülinapom.De egyikőjül sem válaszolt a hívásaimra.Mivel már tényleg nem tudtam magammal mit csinálni hívtam a rendőröket akik egy fél óra múlva meg is találták őket egy oszlopra tekeredve. Egy holttest a húgomé volt a kocsi hátsó ülésén mozdulatlanul  fürdött a vérben pulzus és minden életjel nélkül.Zozo megúszta élve de ő is  megsérült.Anya holtteste 20 méterre a járműtől találtuk meg a karjat pedig  10 méterrel arrébb.Apu holttestét nem találták meg.Ennél "jobb"szülinapi ajándékot ki sem lehetne találni.Boldog halálnapot,Melinda!
A fájdalomtól nem bírtam mozdulni de mikor eszembe jutott,hogy Zozo még itt van nekem gyorsan rohantam a mentősökhöz információért.
-Nem lesz semmi baj csak az orra tört el.-felelte az egyik nő
Ennyi?Egy orrtörés?Hálistennek
Zozot elláták a helyszínen majd beültem mellé a mentőautóba.
-Mi történt?-a mentosok mar biztos hallottak a sztorit de en meg nem es megol a kivabcsisag
-Vasarolni mentunk de egy őt kiugrott elém és hogy elkerüljem itt kötöttem ki.-magyarazta
-Csak pihenj,minden rendben lesz!-nyugtattam őt és saját magamat is
Fél tizenegy volt amikor hazaengedtek minket.Első dolgunk volt behuppanni az agyba es aludni.Majd holnap foglalkozunk ezzel a temaval.
-másnap-
-Szia szívem-jött ki hozzám az erkélyre Zozo
-Figyelj ez így nem fog működni-kezdtem
-Mi?Miért?
-Minden folyton miattam történik,mindenki miattam halt meg.Kinyirtam a családomat,vágod?A családomat,a saját húsom és vérem!-kezdtem el zokogni a lehető leghangosabban
-De nem te tehetsz róla
-Ne!Ezt ne!Én tehetek róla.Miattam voltak azon a kibaszott úton.Én ezt nem akarom.Így nem.Mire ezt feldolgozom nem kevés idő telik el és én nem akarlak magammal rántani.
-De itt leszek veled,segiteni fogok-probalt megnyugtatni
-Nem!Én ezt így nem akarom.Nem akarom ezt.Nem akarlak szeretni.Nem akarok érezni.Én ezt nem,neharagudj fél óra és itt van értem Andi és elköltözöm Tamásékhoz Szombathelyre.Neharagudj rám!-álltam fel és kezdtem el pakolni a bőröndömbe vissza sem nézve a még mindig erkélyen ülő Zozora.Miután összepakoltam a cuccomat lementem és Andi már itt volt.
-Sajnálom tényleg,nagyon sajnálom.
-Bárcsak elvehetnés ezzel a fájdalmat-öleltem meg Andit
A kocsiban ülve leperegtek előttem a közös emlékeink sorozata.
*Figyelmes lettem egy barna hajú fiúra a vízben*
*Elvitt vacsorázni*
*Közös BMX ezés*
*a fagyizó*
*lefeküdtünk*
*bemutattam a szuleimnek*
És az összes.Nem bírtam ki sírás nélkül,de szerencsére Andit nem zavarta a zokogásom.
Mikor odaertünk Tamás karjaiba rohantam és folytattam a hangos zokogást.

3 évvel később

Ma ellátogatunk az Egri strandra Tamással és Petivel.Tamás új barátnője az eddigi legszimpatikusabb.Pontosan 3 év telt el a szüleim halála után...nehéz volt.Nagyon nehéz.De túléltem.Segítséggel,de túléltem.
-Na,Melinda gyere már-kapott fel Peti és egy hosszú csókot nyomott az ajkamra
-Megyek már nyugi-nevettem amikor földet értem
Épp palacsintát ettünk amikor megláttam egy ismerős fickót a csúszda tetején.Hamar kiszúrt és miután lecsúszott a sárga csúszdán egy gyönyörű barna hajú lányt felkarolva odajött hozzánk.Minnél közelebb járt annál nagyobb volt bennem a gyanú,hogy ő Zozo de mikor az asztalunkhoz ért bebizonyosodott.Ő Zozo.Akivel 3 éve pontosan ezen a helyen találkoztam.
-Üdv,idegen!-nyújtott kezet színlelve hogy nem ismer majd elnevette magát
-Én is üdvözlem,Kempf!-nyújtottam én is  kezet.