Kényszer Házasság (Levi x OC)

A hír

- Emma! Emma! - hallottam anyám hangját ahogy próbált felébreszteni pár gyenge rázás mellett.

- Mi van? - nyöszörögtem csukott szemmel.

- Kellj fel! Ideje lejönni reggelizni! - hagyta abba a rázásom.

- Minek? Majd Mikasa felhozza a reggelim - motyogtam a párnába nyomva a fejem

- Nem! Fontos dolgot kell megbeszélnünk veled, szóval kelj fel és öltözz fel úgy mint egy igazi hercegnő! - ezzel a mondattal ki is sétált a szobámból.

Hangosan nyöszörögve kúsztam ki a pihe-puha, meleg ágyamból. Nem volt kedvem végig hallgatni ma anyám,, viselkedhetnél úgy mint egy hercegnő" beszédét.

Elcsoszogtam a fürdőszobáig. Gyorsan vettem egy ébresztő zuhanyt amivel kimostam minden csipát a kék szememből.

Miután ezzel megvoltam törölközőben vissza mentem a szobámba. Odabent felpillantottam az órára amin öt perce múlt el nyolc óra. Hogy a francban tud ilyen korán felkelni anya?

Túltéve magam a sokkon a gardróbom felé vettem az irányt. Ott kiválasztottam egy fehér, csipkés hosszú ujjú blúzt és egy magasdereku fekete vászonnadrádot. Kifésültem a mellig érő barna hajam. Felkaptam egy fekete magassarkút és késznek nyílvánítottam magam. 

Kiléptem a folyosóra és elindultam az étkező felé. A magassarkúm kopogott a márványpadlón még a ráterített vörös szőnyeg ellenére is.

Út közben köszönt pár szobalány, de én nem nagyon foglalkoztam velük mert azon járt az eszem, hogy vajon mit akarhatnak apámék megbeszélni. Remélem nem megint viselkedés miatti hegyi beszédet kapok. Bár ahhoz nem hivatott volna le. Azt simán elintézi a szobámba is.
Akkor vajon mit akarhat?

A gondolatomat az zavarta meg, hogy megérkeztem az étkező nagy tölgyfa ajtai elé. Egy laza mozdulattam kitártam az egyiket aztán besétáltam.

Apám az asztalfőnél ülve követte végig az utamat, anyám pedig a baljáról figyelt.

- Jó reggelt! - villantottam egy félmosolyt, aztán leültem apám jobbjára.

- Na! Vannak még csodák! Nem abban az elnyúlt szürke pulcsiban jöttél reggelizni - ámuldozott anyám.

- Óh! Ha ennyire akarod szívesen átöltözök! - mosolyogtam gúnyosan.

- Emma! Kérlek ma hanyagoljátok ezt! - szólalt meg apám, mire mindketten rákaptuk a tekintetünket. Eddig szinte sosem szólt hozzá vagy állította le a veszekedésünket.

- Mi történt apa? Halálos beteg vagy? - kérdeztem pimaszul. Apám csak mérgesen rám pillantott, én meg jót kacagtam rajta.

- Hihetetlen, hogy egy hercegnő ilyenen nevet. - mondta anyám -
Azt hittem, hogy lézert fog kilőni a szeme rám.

- Reggelizzünk! - szólalt meg apám mire egy sereg pincér jelent meg, akik szépen megterítettek nekünk aztán pedig felszolgálták a reggelit. Terítés közben rámosolyogtam az ételemet felszolgáló egyik barátomra Arturra, amit anyám mérges pillantásokkal jutalmazott. Mindig is utálta, ha a személyzettel barátkozom.

Miután a pincérek kimentek néma csendben nekiláttunk az ételnek. Már a rántottám felét is megettem mire anyám megszólalt.

- Házassági ajánlatot kaptunk Franciaország királyától. Elfogattam.

A villa kiesett a kezemből. Először fel sem fogtam mit mondott. Legalább két perc volt míg eljutott a tudatomig.

- Hogy mit csináltál? - pattantam fel a székemből.