Kényszer Házasság (Levi x OC)

A forradalom kezdete

Miután mind átöltöztünk Mikasa megigazította a hajamat. Elég fura volt, hogy alig az államig ért, de nem volt vészes. Tulajdonképpen a tükörben nézve nem is áll rosszul a rövid frizura. Levettük a kötést a sebemről. Nem volt túl szép. Nagyon kicsit kezdett hegesedni, de így is még eléggé nyílt volt. Ez most már biztos itt marad. Újra bekötöttem aztán felmentünk.

Fent Eren hangos röhögésének a hangja ütötte meg a fülünket. Mellé siettem és mikor megláttam min nevet azonnal csatlakoztam hozzá.

- Ha nem fejezitek be fél percen belül ti is kaptok egyet! - szólt ránk Levi egy hatalmas műszakállal az arcán. Nem nagyon figyeltünk a figyelmeztetésére, mert Eren lassan a földet verte és én is már alig kaptam levegőt. Leírhatatlanul vicces volt.

Öt perccel később már egyikünk sem röhögött. Én egy rövid kecseszakállal és egy kevés bajuszkezdeménnyel ültem. Eren pedig mellettem egy körszakállal. Levi nem viccelt. Mi is kaptunk. Még arra is ügyelt, hogy pontosan olyan színű legyen mint a hajunk. Félelmetesen precíz ez a félig robot óvodás...

- A szituációs színészi képességeiteket elő venni! Itt a kikötő! - mondta Levi a kormány mögül. Egyszerre pattantunk fel és siettünk a hajó orrába.

Teljesen más hangulata volt, mint pár napja. Mindenhol katonák voltak akiknek a bal karján piros szalag volt. Minden hajót igazoltattak. Minket is, nem egy ember méregető pillantásokkal nézett miközben elhaladtunk előtte. Próbáltam magamban összeszedni a gondolataimat. Levi azt mondta, hogy rádióval üzent és várnak minket akik velünk vannak. Csak azt kell mondanunk a megfelelő embernek, hogy: ,,Shinzo Sasageyo". De honnan tudjam, hogy ki a megfelő ember?

Miközben ezen gondolkodtam bemanővereztünk az ellenőrző pontra. Erennel össze néztünk aztán bólintottunk és magabiztosan kihúztuk magunkat.

- Papírokat! - nyújtotta a kezét a katona. Én előkaptam a zsebemből a Levi által adottakat. Néztem egy kicsit őket. Éreztem, hogy a torkomban dobog a szívem - Rendben! A rakományt ott leteheteik! - mutatott az egyik irányba. Némán bólintottunk. Levi elirányította a hajót a mutatott helyre.

Várjunk! Mit fogunk kipakolni? Nincsenek halaink! Mindjárt ott vagyunk és egy katona vár ott minket! Kérlek Levi mondd, hogy erre is van valamid kitalálva!

A magamban való pánikolás közben összeakadt a tekintetem az említettel. Valahonnan nagyon ismerősnek tűnt. Connie! A kastélyból. Akkor ő a megfelelő ember? Ránéztem a mellette lévőre és láttam a szemében, hogy ő is felismerte.

- Miben segíthetek? - kérdezte mikor mellé értünk. Eren fülig érő mosollyal előre lépett egy lépést és megszólalt:

- Shino Sasukejó! - a tenyerembe temettem az arcom aztán a tengelyem körül megfordultam és seggbe rúgtam ezt a címeres idiótát. Egy hangos,, Aú" után a fájó testrészt kezdte el masszírozni. Connie értetlenül pislogott. Vettem egy nagy levegőt aztán szegény kopaszhoz fordultam.

- Shinzo Sasageyo! - javítottam ki barátom tévedését. A parton álló szemei felcsillantak.

- Sasha! Sasha! Itt vannak! - kiáltott hátra mire előjött az említett.

- Hercegnő? - nézett végig rajtam.

- Igen! Így álcáztam magam! Örülök, hogy jól vagytok!

- Mi is, hogy önök. Gyerünk adunk váltó ruhát! - intett a kopasz. Levi lehorgonyzott és Mikasával együtt mellénk siettek. Egy félreeső kis házba vezettek minket. Pár láda volt csupán bennük. Connie egy táskát adott a kezünkbe aztán kiment Sashával őrködni.