Kényszer Házasság (Levi x OC)

A Bál

Másnap Levi már ebéd után eltünt készülődni meg még fene tudja miket csinálni. Engem meg Mikasa vett a kezelése alá és mellé még az apró, szőke szoba lány is csatlakozott. Vagyis mint később megtudtam Historia.

Ezt később ellége megbántam mert minimum egy órát veszekedtünk. Mert mind a hárman teljesen másik ruhát akartunk.

Végül én győztem mondván: ,,én fogok benne vigyorogni nem tudom hány embernek"

Szóval végezetül egy pánt nélküli földig érő ruha került rám. Az alap színe farmer kék volt, de a nagy részét befedtek a sötét zöld csipke ami a felső résztől több sávban ment le a szoknyára.

Aruha mizéria után Mikasa kisminkelt. Historia pedig megcsinálta a hajamat.

- Mindenkinek elfog állni a lélegzete ha meglát! - ámúldozott Historia miközben én a tükör előtt nézegettem magam.

- Biztosan. Viszont még egy valami kimaradt - mondta Mikasa és mögém sétálva a magasság külömbség miatt könnyen a fejemre tett egy ékköves tiarát.

- Je! Egy hegyes, idegesítő, csillógó szart kell a fejemen tartanom egész este! Jaj, de boldog vagyok! - játszottam az eszemet egy hatalmas álmosallyal.

- Na! Ennyire nem rosz! Biztos remek lesz! - szidott le Historia - De mindjárt hat óra így ideje indulnod. A herceg már biztos az ajtó előtt vár.

Mikasa mivel tudta, hogy az utolsó mondattal, csak mégjobban elvette a kedvem így a hátamnál fogva elkezdett az ajtó felé tolni. Hiába próbáltam neki ellenkezni sajnos esélyem sem volt.

Historia pár értetlen pillantás után elénk szalad és kinyitotta a szoda ajataját amin Mikasa abban a pillanatban ki is lökött. A magassarkú és a hosszú szoknya miatt majdem orra estem, de szerencsémre valamiben sikerült megkapaszkodnom.

- Remélem nem így tervezted a bevonulásunkat is végrehajtani - hallottam meg Levi hangját felőlem. Fegyenesedtem és így most egyezző magassággal álltam vele szembe.

Válasz nélkül fordoltam sarkon és elindultam a főterem felé. Levi egy ,,Tch" után bért és így egymás mellett mentünk teljesen némán. A folyosót a cipőnk kopgása hallatszott csak.

Gomdoltam egyet és a szemem sarkából végig mértem. Egy fekete herceg ruhát viselt. A gombjai szépen bevoltak gombolva mellkasán meg számos kitüntetés lógott. Gondolm a katonaságban szerezte. Az oldlára egy aranyozott markolatú kardot erősítettek.
Kezén fehér kesztyű volt. Haját a szokásos kócos helyett most lezselézve hátrafésülte. Nem mondom nem nézett ki nagyon rosszul...

- Csinos vagy - szólalat meg mire azonnal az arcára kaptam a tekintetem. Érzéstelenül nézett mereven előre.

- Köszönöm? - ez inkább kérdésnek hangzott mint kijelentésnek. Levi erre csak egy szokásos ,,Tch" küldött nekem amire már reflexből megforgattam a szemem.

Még úgy két perc néma séta után megérkeztünk a bálterem hatalas ajtajai elé. Bentről hallatszott a nyüzsgés zaja. A két őr a kilincsek elé sétáltak. Levi jobb könyökét átkaroltam aztán egy hatalmas műmosolyt erőltetve magamra elindultam az elém táruló helységbe.

- Hölgyeim és uraim! Az ifjú királyi pár! - hallotam meg Kenny hangját.

Nagyban vigyorogva integettem jobbra-balra az újjongó embereknek aki alatunk voltak mert mi egy kis erkélyen álltunk Kenny mellet akin szintén királyi ruha volt egy nagy koronával a fején.

- És most pedig a szokásos nyitó tánc következik! - állt arrébb Kenny, hogy utat engedjen nekünk lefele a lépcsőn. Várjunk! Táncolnom kell? Nem nem nem és nem! Retenetesen táncolok!

Sajnos nem volt menekvés mert Levi még mindig a karomat fogta és így könnyeddén tudott maga után húzni. Én meg mivel nem akartam pofára esni miszáj volt követnem.

A tömeg szépen utatengedve nekünk körbe álta a táncparkett közepét. Időm se vol teljesen felfogni, hogy mivan már Levi elengedve a kezem a derekamnál fogva magához húzott. A jobb kezemet össze kulcsoltam a bajával és a vállára tettem a másikat. A hátamnál tartott magánál. A magassarkú miatt most a fejünk teljesen egymagasságban volt.

Acélos szemét az enyémbe furta amivel teljesen fogsába ejtett. Olyan volt mintha minden egyes gondolatomat látta volna. Mögülünk halk zene kezdett el szólni mire Levi lassan elkezdett velem lassúzni.

Ha akartam volna sem tudtam volna vissza idézni ezt a párpercet. Csak az unott mégis nyugalmat és biztosnásot sugárzó szempárra elmékszem amik egy pillanatra sem néztek más merre.

Arra eszméltem csak fel, hogy a zene le ál és Levi hátrább áll tőlem. Pontosabban csak állt volna ha nem jelent meg volna a semmiből Kenny és nem tolja vissza hozzám Őt.

- Ezt a csodás táncot egy gyönyörű csókkal érdemes lezárni - vigyorgott mire a teremben lévők egyszerre kezdték el skandálni, hogy: Csókot! Csókot!

Kicsitt ilyedten segítség kérés képpen Levire néztem, de ekkor megragadta a tarkómat és magához húzott. A szemeim dinnye méretűek lettek ahogy az ajkaint találkoztak. Nem volt semmi extra a csókban, csak az ajkát mozgatta egy kicsit mégis a testem mineden pontját átjárta a bizsergés és éreztem, hogy az arcom egy rákéhoz hasonlíhat.

Pár pillanat múlva elvált tőlem és a tömegre nézett, hogy elégedettek e. Én a vörös még szerintem nem felfedezett árnyalatában álltam ott teljesen lefagyva.

- Most már hivatalosan is kezdetét vette a bál! Mindenkinek jó szórakozást! - zökkentett kicsit vissza a valóságba Kenny. Megráztam a fejem és arrébb akartam volna sétálni, de egy nadjából 10-11 környékü kislány rohant a lábamnak és átölelte a derekam.

- Gyönyörű vagy! A bátyó nagyon szerencsés! - nézett fel rám csillogó, nagy zöld szememekkel.

- Héj! Engedd el Isabel! Ne szorízsd el a lábát! - mondta egy másik ismeretlen férfi hang. Oda néztem és egy szőke, kékszemű kicsit idősebb fiú sétált elém.

- Farlan Church! Aki meg a lábadon csimpaszkodik az Izabel a hugom - solygott rám.

- Szia! - integetett a még mindig engem ölelgető vöröske aki amúgy baromi cukin nézett ki.

- Mi lenne, ha nem támadnátok le csak így? - jelent meg Levi Farlan mellett.

- Bátyús!! - engedett el Izabel és átrohant Levihez akit ugyan abban a pózban szorított magához.

- Bátyus? - néztem az öleltre egy nagyon halk kuncogással.

- Mióta tud beszélni így hív. Nem tudok vele mit kezdeni - válaszolta unottan, de közben megsimogatta Izabel fejét.

- Hát igen! Az unoka báttyát inkább tartja a báttyának mint az igazit - nevetett Fanraln.

- És engem minek tart ez a kis apróság? - sétált oda egy legalább 190 cm-es szőke, kékszemű férfi hatalmas szemöldökökkel. Akinek a ruháján kétszer annyi kitüntetés lógott mint Levin.

- Erwin! - szorongatta most őt Izabel amit a hegyomlás csak mosolyogva konstatált.

- Ha te itt vagy az nem jelenhetett túl jót - nézett rá Levi a szokásosnál is mogorvábban.

- Nem jöhetek el a hercegi pár bemutatkozására, csak hátsószándékkal? - nézett rá a férfi.

- Sose lehet tudni, hogy mi jár a te fejedben - tette karba a kezét a törpe.

- Még nem mutatkoztam be! Emma Smidth vagyok! - próbáltam oldani a feszültséget.

- Oh! Igaz! Bocsánat! Erwin Smith! - fogta meg a kezem és lehajolva finoman kezet csókolt nekem.

- Oké! Most, hogy ismered az unokatesvéreimet és Mr. Szemöldököt. Gyere! - csapta el erwin kezét és engem csuklón ragadva elrángatott a három értetlenül pislogótol.