Kényszer Házasság (Levi x OC)

Alku

Már legalább egy órája keringtem a palotában, de sehol sem találtam. Talán elment volna a városba? Vagy a robotok láthatanná is tudnak válni?

- Emma! - zökkentettki egy vidám, hangos hang.

- Hanji! - mosolyogtam nőre.

- Mit keresel?

- Ööö... Levit.

- Shortyt? Miért keresed?

- V-Volt egy kis...nézet eltérésünk és ezt megszeretném vele beszélni - válaszoltam és éreztem, hogy halványan elpirultam az emlékek miatt.

- Á! Értem! - villantott egy mindent tudó vigyort - A zeneteremben nézted?

- Zeneterem?

- Igen. Oda szokott menni, ha ideges vagy össze van zavarodva. Megmutassam az utat?

- Nem kell köszi! Oda találok!

- Rendben! Hát akkor szia! Remél megbeszélitek! Olyan cukik voltatok tegnap! - kacsintott egyet aztán elment.

Én is elindultam a helység felé. Mit keres Levi ott? Játszik valami hangszeren? Vagy csak nézi őket. Egyszer voltam csak ott mikor Armin megmutatta, de úgy emlékszem, hogy szép a kilátás. Lehet, hogy azt nézi? De arra vannak jobb helye... Zongora? Egy gyönyörű zongora játék szól odabentről. Levi?

Halkan kinyitottam az ajtót. Levi játszott. Az újjai gyorsan mégis elegánsan és gyengéden nyomkodták a billentyűket. A tekintete azt mutatta, hogy teljesen másik világban jár.

A zene olyan volt mint valami hipnózis. Transzba estem tőle. Csodálatos volt. Soha nem hallottam még ilyen szép játékot. Örökké tudtam volna hallgatni.

Egyszer csak abba maradt. Kiesve az ámulatból Levire néztem. Ugyan ott ült, de hátat fordítva nekem. Lassan oda sétáltam és leültem a kis székre.

- Levi? - szólaltam meg halkan ezzel megtörve az őrjítő csendet.

- Mit akarsz? - kérdezte továbbra is háttal.

- Vajon mit? Meg akarom beszélni ezt az egészet.

- Én viszont nem akarom!

- Rendben. Szóval életünk végéig kerüljük egymást és vigyorgunk a kamerának? - nem jött válasz - Mi volt ez a reggeli?

- Mindenki ezt várja tőlünk nem?

- Mit?

- Mindenki azt karja, hogy szerelmesen táncoljunk, meg smároljunk meg ilyenek!
Kenny! A szüleid! Két ország népe! Mindenkinek ezt kell látnia! Ezért teljesíteni akartam ezt! Ez történt!

- És te mit akarsz?

- Nem tudom. De nem is számit nagyon, hisz ezt kell csinálnunk.

- De ez nem jelenti azt, hogy színjátékban kell leélnünk az életünk!

- Mit javasolsz? Érjem el, hogy ne utálj? - nézet végre rám. Arca ideges, de a szemei kétségbeesetten néztek vissza rám.

- Én nem utállak, bár nem tettél túl sok dolgot, hogy valami mást érezzek. Te utálsz?

- Én sem. Csak néha idegesít, hogy hangos vagy, meg pörögsz jobbra-balra és... - nem fejezte meg a mondatot. Lehajtotta a fejét. Lassan felemeltem az egyik kezem és még lassabban az arcához emeltem. Mikor a bőrünk találkozott Levi egy kicsit össze rezzent, de nem tolt el. Megemeltem a fejét és magamfelé fordítottam. Nem nézett a szemembe. Továbbra is lefele nézett.