Kényszer Házasság (Levi x OC)

Az út

A szobától való elköszönésem után nemsokkal jött Eren, hogy elkisérjen mert indulunk kell. Felkaptam a két táskám és már indultunk is.

A kapu elött Mikasa és Reiner várt a szüleim társaságában és persze a jövendőbelimmel.

- Akkor mi indulunk is! Köszönjük a vendéglátást, a gyönyörű menyasszonyt és persze a szövetséget - hajolt meg Kenny a szüleim előtt.

- Remélem a férjed alatt megkomolyodsz és képes leszel illendően felöltözni - súgta a fülembe anyám, mikor búcsúzóul eléjük álltam. Hozzá tenném azóta már átvettem egy szakadt farmert, egy fekete pólót egy farmer dzsekivel, de persze ez sem volt megfelelő.

- Ne fűz hozzá sok reményt anyám! - villantottam egy hamis mosolyt, aztán sarkon fordultam és kisétáltam a kapun. Odakint beszálltam az ott várakozó limóba.

Mikasa már Eren mellet ült a baloldali ülés soron. Megcéloztam a barátnőm melletti helyet és kényelmesen leültem a fehér bőrülésre, Reiner meg leült mellém. Nem figyeltem Leviék hova ülnek, mert elkezdtünk beszélgetni.

Így telt el az egész út, amíg ki nem értünk a reptérig. Ott kisétáltunk a felszálló pályához, amin két magánrepülő várt ránk.

- Rendben! Akkor a hercegnő velem és Levial utazik. A kisérői meg a másik gépben - mutogatta Kenny.

- Mi? Miért nem mehetek velük? - akadtam ki.

- A biztonságunk miatt. Az ő gépük megy elől ráadásul ővék a pucosabb, így ha még meg is akarnának támadni minket az övéket támadják meg,- vázolta fel mellettem állva Levi, rám se nézve.

- Csalinak használnád a barátaimat? - néztem rá villodzó szemekkel.

- Az én embereim is a gépen lesznek. Egyébként 40 éve nem lőttek le királyi gépet. Ez csak előírás Franciaországban. Szóval ne hisztizz és húz fel a gépre! - az utolsó mondatnál rám nézett és ezzel kicsit közelebb hajolt, parancsolóan nézett rám miközben a bal kezével a hátsó gépre mutatott. Mivel most nem volt rajtam magassarkú cipő, így öt centivel fölém magasodott. Álltam a tekintetét.

- Emma! Nem lesz semmi bajunk! A leszállásnál úgy is találkozunk - mosolygott rám Eren. Ránéztem aztán vissza ez elöttem állóra.

- Legyen! - sóhajtottam, aztán a gép felé vettem az irányt.

A lépcsőn még intettem egyet nekik, aztán beléptem a fedélzetre. A gép egy átlagos magánrepülő volt.
Bőr fotelek, bárpult, asztalok, függöny, vörös padlószőnyeg.

Mivel utaztam már ilyenen egyszerűen csak lehuppantam az egyik tetszőleges ülésre az ablak mellé. Pár másodperc múlva Kenny és Levi is megérkeztek. Kenny leült az én helyemmel párhuzamosan.

Levi elindult volna gondolom a nagybátyjával szembeni helyre, de mikor az én ülésem melleti fotel mellet ment el Kenny felpattant és lenyomta mellém.

Levi a szemével vonta kérdőre, de a férfi csak széles vigyorral az arcán vissza ült. Levi csak zsémbesen cöccögött egyet, én meg a lehető legközelebb húzódtam az ablakhoz és pluszban még magam mellé tettem a hátizsákom. Nem mintha féltem volna tőle vagy ilyesmi, de most minél távolabb akarok lenni tőle.

A gép felszállt és útnak indultunk. A pilóta állítása szerint 6 óra alatt ott is vagyunk.

Se én, se Levi nem terveztünk beszélgetést kezdeményezni annyira, hogy a férfi rám se nézett, csak nyomkodta a telefonját. Én előkaptam a fülesem, és a most olvasott könyvemet. Elindítottam a zenét a telómon és olvasni kezdtem.

Már körül-belül egy órája olvastam. A zene elég hangosan szólt így minden külső zajt kiszűrt. Egyszer csak éreztem, hogy valaki finoman megfogja a vállam és elkezd rázni.

- Mi az? - vettem ki az egyik fülest és kicsit mérgesen néztem a mellettem ülő férfi jégkék szemeibe, amik a szokásos unalommal néztek rám, miközben elengedte a vállam.

- Kér valamit kisasszony? - szólalt meg Levi mögül egy pincér.

- Ó, Igen! Egy jeges teát és egy szendvicset - válaszoltam mosolyogva a férfire.

- Akkor egy sima és egy jeges tea, egy szendvics és egy whisky - mosolyodott el a férfi aztán hátra ment a konyhához.
Vissza dugva a fülesem vissza tértem a könyvemhez.

- Köszönöm! - mosolyogtam a pincérre mikor kihozta a rendelésem. A szendvicsre azonnal ráugrottam mert a reggelit és az ebédet is kihagytam otthon, így már nagyon korgott a gyomrom.

A szemem sarkából észrevettem, hogy Levi a csésze tetejét megfogva emeli a szájához és kezdi inni a gőzölgő teát.

- Mit bámúlsz kölyök? - nézett rám a szeme sarkából.

- Kit hívsz te kölyöknek, zsémbes törpe?

- 25 éves vagyok te meg 17. Szóval nekem egy kölyök vagy. Egyébként kettőnk közül te vagy az alacsonyabb - válaszolt szemrehányó nyugodtsággal és ivott még egy kortyot a teából.

- A zsémbesre úgy tűnik nem tudsz semmi mentséget mondani - vigyorodtam el, még egy darabot harapva a szendvicsemből.

- Tch! - hallatszott a válalsz.

- Ti remekül ellesztek! - kacagott Kenny a whisky-ét iszogatva.

Egy apró szemfogatás után folytattam az olvasást, a szendvicsemet majszolva. Nagyjából két órával később kiolvastam a könyvem. Elkezdtem a táskámban kutakodni, de szomorúan konstatáltam, hogy csak ezt az eggyet tettem be. Mit csináljak még 3 órát?

Egy rövid gondolkodás után úgy döntöttem, hogy alszok. Igen, tudom, hogy roppant kreatív vagyok. A fotelemben kényelmesen elhelyezkedtem és egy nyugtató zene mellet lecsuktam a szemem. Nagyjából 5 perc alatt el is aludtam.

Levi szemszöge

Miközben mindenféle híreket olvastam egyszercsak éreztem, hogy valami nehéz dől a bal vállamra. A szemem sarkából oda néztem és láttam, hogy a lány elaludt. Először azt akartam, hogy eltoljam a fejét, de olyan békésen aludt, hogy nem volt szívem hozzá. Ezért mindha ott se lenne, olvastam tovább. Pontosabban olvastam volna ha nem jön egy elismerő füttyentés a nagybátyám irányából.

- Most komolyan azért füttyögsz itt, mert nem baszom az ablakhoz a fejét, amiért nekem dőlt álmában? - kérdeztem fel se nézve a képernyőből.

- Ugyan már Levi! Azt ne mond, hogy nem jó forma a csaj - húzta le a harmadik poharát is.

- Egész szemrevaló, csak ne lenne ennyire pimasz - pillantottam a vállamon alvóra.

- Na! Mondtam, hogy jó kis feleséget szereztem neked!

- Nem mintha kértelek volna rá...