Kényszer Házasság (Levi x OC)

Sarki fény

Reggel eléggé fájdalmas ébresztőben volt részem. Levi már réges-réges felkelt így egyedül feküdtem az ágyban. Békésen szuszogtam amikor valószínűleg egy nagy hullám hatására a hajó nagyot billent én pedig legurultam. A homlokom a kemény padlón hatalmast koppant. Nyöszörögve tápászkodtam fel a fájó testrészemet maszírozva. Remekül indul ez a nap!

Miután sikersen túléltem ezt, átöltöztem és kiléptem a kabinból. Az étkező felé vettem az irányt valami reggeli után nézve. Mikasa az asztalnál ült egy bögre kávét kortyolva egy kicsit kócos hajjal. Eren mellette egy tál zabkását evett. Teli szájjal hümmögött egyet nekem üdvözlés képpen. Mosolyogva köszöntem nekik. Léptem volna egyet amikor a hajó egy hatalmasat billent. Elveszítve az egyensúlyomat dőltem el a konyhapult felé. Mielőtt neki eshettem volna egy vállra érkezett az arcom és egy kezet éreztem meg a derekamon.

- Óvatosan - hallottam meg Levi hangját a fejem felett. Észre sem vettem, hogy itt van. Úgy tartott meg mintha üvegből lennék és félne, hogy összetör.

- Kösz, ho- nem tudtam befejezni a mondatot mert megint megindultunk, csak a másik irányba. Levi sem tudott megtartani így a falnak csapódtam. A fejem hátulja csattant a falban. Levi-nak nem volt ideje elengedi ezért ő is jött velem. A fejem mellet a kezeivel támaszotta meg magát. A mellkasa az enyémenek ütközött. Az orra az enyémet súrolta és a szemembe nézett. Kikerekedtek a pupillái. Az arcomat azonnal elöntötte a forróság.

- Bocs! - mondta és gyorsan ellépett tőlem amint egyenesbe állt alattunk a talaj. A fülei vörösek voltak.

- Ne-nem a te hibád - motyogtam zavaromban. Leültem az asztalhoz. A velem szemben ülő Eren egy mindenttudó mosollyal nézett vissza rám. Pontosan úgy ült, mint amikor bejöttem. Vagyis tökéletesen látta a műsort. Kinyújtottam a nyelvem, de közbem még mindig vörös voltam mert eszembe jutott az este. Emma! Ne gondolj bele semmit! Csak élő plüsmacinak használ! Egy morgós óvodás csupán!

Akaratlanul is az említettre akartam nézni, de felszívódott. Vállat vonva vissza néztem Erenre. Mikasától kaptam én is egy tál zabkását. Csenben megettük.

Kíváncsi lettem, hogy hol járhatunk ezért felpattantam és a fedélzet felé vettem az irányt. Kiérve elém tárultak a tenger csodás azúrkék hullámai. Az ég szinte ugyanolyan színben pompázott, egy felhő sem volt rajta. Ha messzire elnéztél nem tudtad megmondani, hogy hol van vége és hol kezdődik az óceán. A nap sugarai melegen világították meg az arcomat. A friss só illatot hozó szél pedig meglobogtatta a hajam.

- Megint meg fogsz fázni! - zökkentett ki Levi hangja és éreztem, hogy valami puhát a fejemre tesz. Meg fogtam és akkor jöttem rá, hogy ez egy kabát. Össze húztam magamnon a nagyjából kétszer nagyobb ruhadarabot. Ennek is Levi illata volt. Olyan meleget sugárzott, hogy csak most vettem észre, hogy mennyire hideg van.

- Köszönöm! - mosolyogtam rá a széltől kipirult arcal.

- Semmiség! - mondta és arébb lépett mi közben elfordult. A fejére húzta a pulcsija kapucniját így semmit sem láttam a fejéből. Most mi a baj? Rosszul köszöntem meg?

- Gyönyörű itt kint - váltottam témát és újra a vizet kezdtem el nézni.

- Igen. Az. Gyönyörű - mondta kicsit ábrándozó hangon.

- Ha a hajó orrába mentek már láthatjátok Grönland partjait! - kiáltott mögülünk Zeke a kormánytól. Azonnal rohantam előre. Nem hazudott. A ködből kirajzolódott a sziklás part.

Hallotam ahogy Levi komótosan mellém sétál. A korlátnak támaszkodott és ő is velem együtt nézte a tájat.

- Miért pont ide jöttünk? - kérdeztem mire láttam, hogy egy kicsit megfeszül és nem akar válaszolni - Megegyeztünk! És legutoljára te kérdeztél!