Kényszer Házasság (Levi x OC)

Rejtőzködve

Már egy jó ideje utaztunk. Senki sem szólat meg. Feszült csöndben utaztunk.
Én csak mereven bámultam ki az ablakon. Már egy jó ideje elhagytuk Párizst apró mellék utakon keresztül és most már nem láttam mást, csak zöld mezőket. Szépnek is találtam volna, ha nem ilyen ok miatt megyünk erre.

- Öltözzetek át. Álcáznotok kell magatokat - adott hátra nekem egy táskát Mikasa.

- Nekem nem is kell. Hisz kaptam tőled álcát - nézett rám Levi megint egy nagyon nagyon halvány mosollyal. Közben a rajta lévő pulcsira mutatott amit tőlem kapott reggel.

- Magának még jobban álcáznia kell magát. Hiszen az ön arca sokkal ismertebb itt - szólalt meg Eren.

- Hogy az a...! - mondta Mikasa mire mind oda néztünk. Egy rendőrautó ált az út szélén és előtte egy rendőr intett, hogy húzódjunk félre.

- Most ez miért olyan nagy baj? - kérdeztem.

- Azért mert nem tudjuk velünk van e - sóhajtott Levi aztán a combomra hajtotta a fejét és amennyire csak tudott kinyúlt az ülésen.

- Mi...mi...mit csinálsz? - néztem le rá valószínűleg paradicsom vörös fejjel.

- Az én arcomat biztos ismerik. Mondd azt, hogy alszok!

- De ehez miért kell engem párnának használni?

- Mert így nem látják jól a fejem és ha próbálnának megnézni vagy  bármit csinálni az öledben te ösztönösen lecsaphatod őket.

- Mindjárt ott vagyunk Emma! Másnapos story kettes beállás! - nézett rám Eren a visszapillantón keresztül.

- Vettem. Most ne röhögd el mint a múltkor! - sóhajtottam majd felvettem egy napszemüveget, kicsit össze borzoltam a hajam aztán hátra hajtottam a fejem. Levi meg közben ahogy éreztem eléggé jól érezte magát a lábaimon. Éreztem a lélegzését a nadrágomon keresztül. Egész lassú volt. Mintha megnyugtatta volna, hogy rajtam fekszik. Az egyik keze lelógott így a kocsi mozgásának hatására egyszer kétszer hozzáért a sípcsontom oldalához.
A vörösségemen nem segített, de egészen megnyugtatott a légzése és a,, cirógatása".

- Jó napot biztos úr! - kezdte Eren miután megállt a kocsi.

- Üdvözlöm. Hova tartanak? - kérdezte a rendőr mély hangal.

- Le Mans-ba! - válaszolt Mikasa - Hétvégére ide jöttünk egy kicsit szórakozni.

- Értem, és velük kettejükkel mi van hátul?

- Másnaposok. Ők még tegnap este is teljesen lerészegedtek.

- Nem is ittam annyit! - mondtam nyűgös hangon a szerepemet játszva.

- Aha. Egy fél üveg vodka és vagy 8 sör nem sok - vágott vissza Mikasa.

- Maga nem ivott? - kérdezte gondolom Erentől.

- Dehogy! Tudtam, hogy én leszek a sofőr.

- A robbantásról tudnak valamit?

- Miről? Hol robbant mi? - játszotta a rémült, értetlent Mikasa.

- Semmi. Nem érdekes. Akkor, további szép utat! Maga meg csínján bánjon a piával!

- Értettem uram! - emeltem fel a hüvelykujjam.

- Ezt mondja meg az alvó barátjának is!

- Rendben! - mondtam és kicsit erősebben mint akartan megpaskoltam Levi arcát mire az meg is rezzent. Ezért biztos mérges lesz...

- Akkor viszlát uram! - mondta Eren és éreztem, hogy a kocsi elindul.

- Már nem látom a kocsit. Megúsztuk! - szólat meg Mikasa úgy két perc után.

- Azta! Egyre jobb vagyok! Lehet testőr helyett színésznek kellet volna mennem! - kacagott Eren.

- Gratulálok! Színészek gyöngye! - kuncogtam miközben a szemüvegemet feltoltam a fejem tetejére.

- Merjem megkérdezni, hogy miért vannak adott storyaitok? - kelt fel rólam Levi.

- Csak mélyebbre süllyednénk a szemében. Szóval inkább ne! - vigyorgott Eren.

- Aha. Azt azért elárulod, miért csaptál ilyen erősen arcomra? - nézett rám és úgy fordította a fejét, hogy lássam ott van halványan a kezem lenyomata.

- Meg akartam előzni, hogy tényleg elaludj. Mert eléggé úgy érzem, hogy élvezted.

- Értem...- iszonyú közel hajolt hozzám. Reflexből hátrébb húztam a fejem mire az koccant egy jót az üveggel. Levit ez nem hatotta meg és olyan közel hajolt, hogy már majdnem a számat súrolta az övé. Teljesen lefagyva bámultam őt. Nem tudtam semmit sem kiolvasni a szeméből, csak azt éreztem, hogy a zsigereimbe hatol vele. Az egyik kezét megemelte és végig húzta az arcom élén amibe teljesen beleborzongtam. A keze megállt a fejem tetején aztán egy mozdulattal levette rólam a szemüvegem és magára tette amivel kizökkentett a transzból - Akkor ha megint találkozunk valakivel inkább ebben leszek - fejezte be a mondatát és az ülés másik felére helyeszkedett el a napszemüvegemmel.

- Reméljük nem kerül rá sor míg elérünk a kikötőhöz - mondta Eren.

- Hova akarunk hajózni? - kérdezte Levi. Én még mindig a vörös eddig fel nem fedezett árnyalatában ültem.

- Grönlandra. A király azt mondta, hogy maga ismer egy kapitányt aki felvisz minket egy bizonyos faluba - válaszolt Eren. Mire láttam, hogy Levi ökölbe szorítja a kezét és egy kicsit megfeszültek az izmai.

- Értem. Ha beértünk Brestbe majd mondom az utat - szűrte ki a foga között. Mi baja lehet?

- Az még jó hat óramúlva lesz - válaszolt Mikasa a telefonját nézve. Ekkor jutott eszembe, hogy az enyém ott maradt a szobánkban. Remek...

Ezt a kijelentést követően mindenki elnémult. Eren bekapcsolta a rádiót amiből halk zene szólt. Én is meg Levi is a tájat bámultuk.

Egész kellemes volt a légkör. Már nem voltam annyira ideges mint mikor elindultunk. Nem mondanám, hogy eltűnt az összes aggodalmam, de már nem féltem annyira. Biztos minden megoldódik...