Kényszer Házasság (Levi x OC)

Hajó

- Ez a város egy kész labirintus! - mérgelődött Eren mikor negyedjére mentünk el ugyanazon az utcán.

- Nem az, csak te nem tudsz tájékozódni! - mordult fel Levi.

- Eren csak a maga utasításait követi! - szált be a vitába Mikasa is.

- Nem lenne egyszerűbb megkérdezni valakit? - kérdeztem felsóhajtva.

- Most éppen menekülünk! Nem beszélhetünk idegenekkel! - válaszolt Eren.

- Álcázva vagyunk és nem én akartam megkérdezni! - csaptam a homlokomra.

- Emmának igaza van Eren! - nézett a barátjára Mikasa.

- Nem kell! Ismerem a várost! - vágta rá Levi.

- NE HISZTIZZEK MÁR! TEGYÉTEK FÉLRE AZ IDÓTA FÉRFI BÜSZKESÉGETEKET MERT AZZAL NEM MEGYÜNK SEMMIRE, HOGY EGYMÁS TORKÁNAK ESTEK! SZÓVAL MOST SZÉPEN FÉLREÁLLUNK ÉS MIKASA MEGKÉRDEZ VALAKIT! ÉRTHETŐ VOLTAM? - senki sem mondott semmit. Eren engedelmesen félre húzódott mire Mikasa ki szállt. Levi kikerekedett szemekkel bámult engem. Valószínűleg nem nézte ki belőlem, hogy így tudok ordítani. Nem is szoktam gyakran, de ha valaki kihoz a sodromból mindneki jobban teszi ha menekül.

Mikasa pár perc után vissza szált és elmagyarázta Erennek az irányt aki csendben elindult. Egyik fiú sem mert megszólalni. Lehet, hogy egy kicsit túlzásba estem. Áh! Hadjuk! Legalább van egy kis csönd.

A sikeres útbaigazításnak hála pár perc múlva megpillantottuk számos hajó vitorláját a szépséges naplementében. Eren leparkolta a kocsit egy apró, félreső sikátorban. Szerencsénkre mivel közeledett az este így már nem voltak itt sokan.

Miután kiszálltam azonnal elkezdtem nyújtózkodni, hogy meglazítsam elgémberedett végtagjaimat. A friss tengeri szellő meglobogtatta a hajamat. A lemenő nap fénye a piros és a sárga minden árnyalatában pompázó színpalettát hozott létre az égből. Mosolyogva, szinte megbabonázva élveztem az elém táruló csodálatos látványt.

Sajnos mivel már rendesen közelítettünk a télhez eléggé hamar átfújt a szél így inkább összehúztam a kabátom és a többiek után siettem.

- Levi! Fázol? - kérdeztem mikor mellé értem.

- Nem. Miből gondold? - pillantott rám.

- Vörösek a füleid - Levi szemei kikerekedtek. A fülei valahogy még vörösebbek lettek. Hirtelen felhúzta a kapucniát ezzel eltakarta őket.

- Egy kicsit tényleg hideg van! Jó, hogy szoltál! - mondta majd kicsit gyorsabbra vette a lépteit. Értetlenül pislogtam néhányat aztán vállat vonva mentem tovább.

- Melyik hajó kell nekünk? - nézett végig a ,,választékon" Eren.

- Az ott! - mutatott Levi a kikötő szélén magányosan álldogáló hajóra.

Látszott, hogy nem mai darab, de roncs halmaznak sem lehett mondani. A gazdája szépen karban tartja. Az oldalára piros betűkkel fel volt festve, hogy ,,Santa Maria".

- Oi! Itt vagy te szőrös majom! - kiáltott Levi mikor a hajó pallója elé értünk.

Egy szőke hajú, kerek szemüveges férfi lépett ki a kapitányi fülkéből. Nagy mosolyát szakál vette körül. A huszas évei végén, harmincas évei elején járhat. Szájában egy félig elszívott cigaretta füstölt.

- Levi! Ezer éve nem láttalak! - sétált le a dokkra. Nagyon magas volt. Nem akkora mint Erwin, de a 180-at biztosan karcolta. Halvány kék szemeivel barátságosan nézett le rám.