Kényszer Házasság (Levi x OC)

Felfedező út

Reggel végre nem rázogatásra keltem. Egy nagy ásítás közben felültem az ágyon. Oldalra néztem és örömmel konstatáltam, hogy a vőlegényem nincs mellettem. Ennek örömére nyújtózkodtam egy nagyot aztán meg kikeltem az ágyból. Felnéztem az órára ami délelőtt tíz órát mutatott. A reggeliről már lekéstem.

Egy gyors zuhany után előkerestem a táskámból egy angol feliratos fehér pólót és a tegnapi farmeromat és cipőmet felvéve elindultam, hogy felfedezem a palotát.

Kilépve a folyosóra az állam a padlóra zuhant. A délelőtti napfényben a márvány falon lévő arany díszek csillogtak és a festmények is csodás színekben pompáztak.

Miután befejeztem a bámészkodást elindultam a folyosón. Mivel a szobánk a folyosó végén volt így csak egyirányba indulhattam. Szerencsémre egy személyzeti tag sem járkált itt így zavartalanul tudtam haladni.

Egy-két ajtón bekukkantottam, de csak hálószobákat találtam mind mögött.
Már kezdtem ott tarnai, hogy ezen az emeleten csak szobák vannak amikor megpillantottam egy hatalmas ajtót. Egyből tudtam, hogy itt nem egy szoba lesz. Oda szaladtam elé és azonnal kinyitottam.

Egy könyvtár tárult elém. A falak faburkolattal voltak lefedve és a jól megszokott óriási ablakok is fakeretben voltak. Két szintes volt és az emeletre egy szintén fa csigalépcső vezetett fel. Az ajtótól jobbra pár bőrfotel helyezkedett el pár kis asztal és egy kandalló társaságában. Fölöttük meg egy arany csillár díszelgett. Ez ezerszer szebb volt mint az otthoni komor, sötét apró helyiség. Ez barátságot és nyugodtságot árasztott.

- Te ki vagy? - szólalt meg hirtelen mögülem egy hang. Fel néztem az emeletre és egy szőke, kékszemű nagyából velem egykorú fiút láttam meg.

- Oh! Szia! Emma Smith vagyok! - mosolyogtam és integettem egyet.

- Te vagy a herceg menyasszonya?! Bocsánat! Nem tudtam, hogy ön az! Elnézést! Elnézést! - kezdett el folyamatosan hajolgatni olyan gyorsan, hogy azt hittem az orra vérezni kezd.

- Héj! Semmi probléma! Hagyd abba! - mivel a lépcső mellet álltam így felszaladtam hozzá.

- Dehát udvariatlan voltam egy hercegnővel aki ráadásul a királynőm lesz - fejezte be a hajlongást, de az egész teste remegett az idegességtől.

- Először is: nagyából egykorúak vagyunk. Másodszor: látod te, hogy vagyok felöltözve? Szerinted érdekel engem az udvariasság? - nevettem fel mire ő is halkan felkuncogott és abba hagyta a remegést. - Az mondjuk udvariatlanság, hogy nem mutatkozol be!

- A-Armin Arlert vagyok a könyvtáros! Bocsánat, hogy csak most mutatkoztambe! - hadarta el gyorsan fülig pirulva és megint remegni kezdett.

- Nyugi! Nyugi! Semmi baj! Nem dőlt össze a világ! Amúgy is csak vicceltem! - fogtam meg a vállát, hogy lenyugtassam.

- O-oké! Amúgy mit szeretne, hogy ide jött?- kérdezte még mindig kicsit megszeppenve. Olyan mint egy kis szőke nyuszi!

- Tegezz nyugodtan! Egyébként csak gondoltam, hogy felfedezem a palotát. Megláttam ezt az ajtót, bejötte és találkoztam veled. Egyébként csodálatosan szép ez a hely! - néztem le és innen még jobban nézett ki.

- Szereted a könyveket? - csillant fel a szeme.

- Imádom őket! - mosolyogtam. Ezek után nem volt megállás. Arminnal elkezdtünk beszélgetni. Szó szót követett és a végén nem is tudom mennyit beszélgettünk. Ha nem ideges teljes beleéléssel tud beszélni. Megmutatta az egész könyvtárat, hogy hogyan vannak rendszerezve a könyvek, milyen fajtájúak és hogy milyen régiek. Volt például egy 500 éves Bibliája.