You Make Me Crazy [Felix ff.] - Befejezett

4. Rész

Miután hazaértem megebédeltem, természetesen egyedül, hiszen mindenki más már evett. Anyuék a nappaliban tévét néztek, bátyám pedig a haverjaival beszélgetett. Pontosabban kiabált, biztosan valamit játszanak...

Ebédután kicsit lepihentem én is, ugyanis a mi családunkban ez már hagyomány, hogy délután mindenki lefoglalja magát és magányban tölt néhány órát.

A plafont bámultam mikor jelzett a telefonom, hogy értesítést kaptam. Az Instagram alkalmazástól jött. Gyorsan leolvastam a szalagértesítésről, hogy mi is az: "Lix0915 követési kérelmet küldött". Őszintén meglepődtem, hogy mégis hogyan talált meg Instagrammon, ugyanis egyetlen képem sincs feltöltve. Mindegy is, elfogadtam a kérelmét és máris írtam neki egy üzenetet:

                    Szia! Honnan tudtad, hogy én vagyok az? 😅

Szia, szóval
eltaláltam!😊

                    Igen, de mégis hogyan? 😄

Valójában csak
tippeltem, de akkor
bevált, ezekszerint.

Ügyes vagy! 😄Na és mi újság?

Nem sok, meg
vagyok, veled? 😉

Velem se több, pihizek.

Az egész jó, viszont
nem szeretnél inkább
telefonálni? Nem
szeretek szövegesen
beszélni.

Hát jó, felőlem!

Pár perccel később már rezgett is a telefonom, hogy hív.

-Na szio! - szóltam bele a telefonba.

-De jó kedved lett hirtelen! - mondta. Éreztem ahogy belemosolyog szavába.

-Hát eddig se volt rossz kedvem.

-Értelek, örülök neki! - mondta aranyosan.

-És mit csinálsz?

-Veled beszélgetek. - hallatszott a hülye kérdésre a válasz. Nyilván, mi mást csinálna?!

-Ú-úgy értettem, hogy közbe cs-csinálsz-e még valam...?! - csuklott el a hangom a végére.

-Nem, miért kéne? - kérdezte nevetve.

-Nem... - rendben Olivia, szép volt! Hozdd magad zavarba...

-Na és te?

-Azonkívül, hogy a plafont bámulom, semmit...

-Akkor izgalmasan töltjük az időt. - nevette el magát.

-Te mindig ennyit nevetsz?

-Igen, szeretek nevetni. Sokan dicsérik a mosolyom, így gondoltam használom akkor már!

-Öhm... Oké...

-Miért szerinted nem szép?

-Hát... N-nem tudom. - még szerencse, hogy telefonon keresztül nem látja mennyire piros az arcom.

-Csak félsz elmondani az igazat, ugye? - nevetett.

-Nem, de szerintem váltsunk témát. - javasoltam.

-Rendben, akkor váltsunk.

~~

                   
Már este öt óra volt, de mi még mindig beszélgettünk. Miután végre hagytuk a mosolyát egész jól elvoltunk.

Sajnos anyu szólt, hogy kész a vacsora, ezért le kellett tennünk, de legalább nem játszottuk el a "Te tedd le előbb, ne Te tedd le előbb" nevezetű játékot.

Anya mindig is értett ahhoz, hogy mi a jó nekünk, ezért rántottát ettünk, amit kimondhatatlanul imádok!

Vacsora után megfürödtem, majd befeküdtem az ágyamba. Kis idő múlva kopogtatás hallatszott az ajtómon.

-Gyere! - szóltam ki bentről.

-Szia húgi. - jött be a bátyám. Kicsit meglepődtem, ritkán van, hogy bejön a szobámba.

-Mit szeretnél? - kérdeztem, miközben nyomkodtam tovább a telefonom.

-Csak egy billentyűzetért jöttem. Az enyémnek valamiért nem működik a 'w' gombja.

-Talán mert püfölöd egész nap?!

-Na látod az meg lehet! - kötötte ki a gépemből és már viharzott is ki a szobámból.

-Ja amúgy persze, nyugodtan vidd el! - kiabáltam ki a csukott ajtón.

-Köszi - köszi! - válaszolta.

Még egy keveset telefonozgattam aztán már mentem is aludni, másnap suli... De várom már...