You Make Me Crazy [Felix ff.] - Befejezett

16. Rész

Egésznap tűkön ülve vártam az edzést. Nem bírtam magammal, folyton csak mocorogtam a székemen, volt, hogy már Mia-nak kellett leállítania, hogy maradjak már nyugton. De most végre elérkezett!

Már az úton voltam mikor egy hívást kaptam Felix-től.

-Szia Felix! Mi újság?

-Szia! Nem sok, pihengetek, veled?

-Megyek edzésre, már úgy vártam! - mondtam izgatott hangon.

-Mit sportolsz? Erről soha nem meséltél, pedig sokszor voltunk már sétálni. - nevetett a telefonba, majd eszembe jutott a legelső találkozásunk a játszón. Nagyon jól éreztem magam vele.

-Nos igen... Ezt elfelejtettem, de most már tudod. - nevettem el magam én is. - Egyébként röpizek. Először suliban kezdődött még általános iskolában. Volt egy ilyen szakkör, úgy gondoltam mért is ne... Akkoriban nagyon keresgéltem a sportok iránt, sokat ki is próbáltam már, de egyik se nyerte el a tetszésem. Egészen odáig míg nyolcadikban nem mentem el röpire. Nagyon megtetszett, folyton csak azt akartam játszani! - nevettem. Hát igen... Így csöppentem bele ebbe a fajta életbe. - Majd mikor jött, hogy felvételi és suli váltás, anya úgy tartotta, hogy beírattat... - egy kis idő múlva ráeszméltem, hogy lassan már öt perce egy huzamba beszélek, Felix meg csak csöndben hallgat, vagy elaludt... Ki tudja... - Ömm... Bocsi a sok beszédért... - nevetettem kínosan. - Itt vagy még?

-Persze! - nevetett ő is. - Ha egyszer megkérdeztem valamit, valószínűleg nem azért volt, mert nem érdekel.

-De erre egy rövid válasz is elég lett volna...

-Nem baj, szeretem hallani a hangod. - erre a kijelentésre teljesen elpirultam. Még ennyitől is lázba jövök tőle... Ez nem igaz! Még az a szerencse, hogy a csarnok utcája nem egy nyüzsgő út, így senki nem látta a paradicsom fejem. Jobban kezdett rá hasonlítani, legalábbis csak a színe, ahogy nézegettem magam a telefon tükrében. Majd gyorsan visszatettem a fülemhez a telefont, mert hallottam, hogy Felix beszél valamit, de érteni nem értettem.

-Bocsi, de eltudod mégegyszer mondani? Kicsit rossz volt a hang. - hazudtam. Nem tartozom a nagy ötletes hazudozók közé, akik kész tervet állítanak elő, hogy mit mikor és hogyan mondjanak.

-Csak annyit mondtam, hogy valamelyik nap nincs - e kedved találkozni?! Valójában rég volt már, még amikor Candy-vel mentünk ki.

-De szívesen, ha nem jön közbe semmi. Jó ötlet.
Viszont nekem most mennem, lassan odaérek, további szép napot!

-Köszi, viszont neked is. Jó edzést!

-Köszönöm! - mondtam mosolyogva.

Mikor beléptem a csarnok ajtaján kellemes illat ütötte meg az orromat. A falra fel vannak szerelve légfrissítők, amiknek egyszerűen hihetetlen jó illata van! Imádom, mindig Felix-re emlékeztet az egyik. Esküszöm megfogom kérdezni, hogy milyen illatú és veszek egy olyat a szobámba.

Páran már ott voltak az öltözőben, mikor beléptem. Mindenki beszélgetett és öltözött át az edzős ruhájukba. Én is így tettem.

Vártam míg edzős barátnőm, Lily meg nem érkezik. Mindig vele szoktam beszélgetni, ő a legaranyosabb itt! Nagyon jó fej, és sokat lehet vele szórakozni, de mégsem olyan, mint Mia-val. Vele már óvodás korunk óta ismerjük egymást és hihetetlen, hogy még mindig jóban vagyunk. Persze voltak hullámvölgyek, de azokat is hamar megoldottuk.

Egy kis idő múlva már Lily is megérkezett. Amikor megpillantott rohant hozzám üdvözölni és megölelni. Nagyon aranyos egy lány, folyton jó kedve van, mint Mia-nak is általában. Ő a legalacsonyabb a csapatban, de csak két centiméterrel van lemaradva a nála nagyobb embertől.