You Make Me Crazy [Felix ff.] - Befejezett

9. Rész

A beígért hosszú rész!😊 Remélem tetszeni fog! Jó olvasást, szép napot Nektek!❤️❤️

A mai edzés annyira nem ment. Jöttek másik városból fiú-lány vegyes csapatok és velük játszottunk pár menetet. Sajnos a fiúk jobbak voltak a miénknél, de a lányok ellen nyertünk. Majd a kíváncsiság kedvéért játszottunk egy vegyeset is. Mindkét meccsből a fiúk jöttek ki győztesen, de ennek ellenére jól éreztem magam. Különleges alkalom az ilyen, hogy másokkal is edzünk.

Edzés után nagyon fáradtan éreztem magam, nem is tanultam, csak miután aludtam pár órát. Anya aggódott is, nem szoktam ennyire kifáradt lenni, én is meglepődtem, de nem különösen izgatott.

Vacsorára apa főzött, azaz ma nem vacsorázunk... Apa sose tudott jól főzni, de még sütni se.
Végül egész finomat készített, de nem voltam elragadtatva, de a szándék a fontos!

Este megint eszembe jutott Felix és a találkozás, amit szervezett. Nagyon izgatott vagyok, lehet nem is kéne ennyire izguljak rajta, hisz csak beszélni akar velem, semmi nem fog történni. "Na álljunk csak meg egy pillanatra Olivia! Mit is akarsz te, hogy történjen?" - egyre jobban érzem, hogy kezdem közelebb érezni magam hozzá. Elég rég találkoztunk, hiányzik.
Majdnem elsírtam magam, de sikerült visszatartani. "Nyugodj meg Olivia, inkább menj aludni!" - így is lett.

Másnap reggel nagyon rosszul éreztem magam, fájt a torkom, levegőt is alig kaptam.

Nagy nehezen lementem a konyhába, majd szóltam anyának hogylétemről.

-Szia anya! Figyi ki...

-Mi történt veled Kicsim? - vágott bele a szavamba. - Teljesen pirosak a szemeid! - mondta aggódva.

-Igen pont ezt akartam mondani... Nem igen érzem jól magam, nagyon fáj a torkom is.

-Gyere csak közelebb. - mondta, majd kezét homlokomhoz emelte. - Lázad legalább nincs. Szerintem ma maradj itthon.

-De ugye edzésre mehetek? - kérdeztem reménykedve.

-Hogy mehetnél? Beteg vagy!

-De anya csak a torkom fáj.

-Vagy itthon maradsz és nincs edzés, vagy különben iskolába is elmész! - mondta.

-Jól van, hagyjuk inkább.

-Helyes! Menj vissza az ágyadba, készítek neked teát.

-Rendben, köszönöm! - indultam is, mikor anya utánam szólt.

-Ma itthon maradok veled!

-Anya, nem vagyok már gyerek. Tudok magamra vigyázni.

-Mégis sikerült megfáznod. Most pedig menj vissza az ágyba.

Kis idő múlva el is készült a teám, nagyon finom volt, a málnás a kedvencem.

Anya most is megnézte a lázam, de továbbra sem érzett változást, szerencsére.

-Anyu! - állítottam meg mielőtt kilép a szobámból. - Péntekre van egy találkám, arra elmehetek?

-Olivia, én megértem, hogy nem tudsz nyugton maradni, de beteg vagy. Nem mehetsz sehova.

-És ha jobban leszek holnapra?

-Ha jobban leszel akkor igen, de nem hiszem, hogy addigra meggyógyulnál. Egyébként nem rég találkoztál Miaval, megint mentek? - kérdezte, miközben leült az ágyam végére.

-Hát, az az igazság, hogy most nem Miaval találkoznék.

-Akkor?

-Nos, neked még nem is mondtam, de pár napja találkoztam egy fiúval.