You Make Me Crazy [Felix ff.] - Befejezett

5. Rész

Reggel elég nehezen ébredtem. Többször is felkeltem az éjjel. Hallottam mikor bátyám visszahozta a billentyűzetem, meg hát a szomszéd kutyája sem akart olyan korán lefeküdni...
Legalább anya finom reggelijét élvezhetem, míg el nem fogy... Csak épp ma anyának korábban kellett mennie be dolgozni, így reggeli sincs, mert általában ilyenkor rohan nehogy elkéssen.

"Hát akkor eddig a reggelem elég pocsék..." - gondoltam magamba.

Nagy nehezen elkészülődtem és kész voltam az indulásra, mikor bátyám jött le a lépcsőn.

-Szia húgi, nem akarod, hogy elvigyelek kocsival a suliba? - kérdezte. Hát hogy is tudnék erre nemet mondani?!

-Kérlek szépen! - mondtam összetett kezekkel.

-Rendben, akkor ülj le, még van idő.

-Oké, nagyon szépen köszönöm!

Körülbelül negyed órát vártam rá és már indultunk is.

-Hol tegyelek ki? - kérdezte, mikor már közel jártunk az iskolánál.

-Jó lesz a sarkon, lehet, hogy a suli előtt tele lesznek a parkolók.

-Oké, hát akkor jó sulit! Vigyázz magadra, szép napot! - állt meg a kocsival és köszönt el tőlem.

-Köszönöm, te is vigyázz magadra, szép napot! Jó munkát! Szia! - viszonoztam jó kívánságait és már mentem is.

Hétfő van... Ez meg is látszott a diákokon. Mindenki slamposan, fáradtan battyogott a terméhez, ahol biztosan izgalmas órájuk lesz.
Nekünk tesi lesz, hétfőnként az az első óránk. Amúgy szeretem, nincs különösen bajom vele.

Mikor beértem az öltözőbe már sok lány osztálytársam ott volt. Többek között Mia is!

-Szia Olivia! - ugrott a vállamra.

-Oh, szia!

-Képzeld, anyám reggel leszidta az öcsémet, majd meghaltam a röhögéstől! - törölte le könnyeit, amik a nevetéstől előjöttek. - Hát igen, szép kis reggel volt!

-Eltudom képzelni... - náluk ha veszekedés van, az tényleg nagyon durva tud lenni. Egyszer volt szerencsém pont egy ilyenbe belehallgatózni, mikor videochateltünk Miaval közösen.

-Jó reggelt gyerekek! Gyertek be a terembe, ha kész vagytok! - szólt be a tanárnő.

-Rendben megyünk! - mondtuk egyszerre.

Gyorsan felöltöztem és már mehettem én is az órára.
Egész jól telt, röplabdáztunk, amit egyszerűen imádok! Mindent megadnék érte!

A nap többi órái viszont unalmasan és nagyon lassan telt! Olyan volt, mintha öt órára megállította volna valaki az időt.
Nem történt semmi említésre méltó, kivéve az, hogy megint csak rengeteg leckét kaptunk.

Mikor hazaértem a suliból megebédeltem és már ültem is le tanulni. Nagyon szorgalmas tanuló vagyok, ez viszonylag a jegyeimen is meglátszik.

Mikor megszólalt az ébresztőm, hogy ideje készülődni gyorsan félbehagytam mindent, és mentem bepakolni az edzős táskámba. Ugyanis hétfő, délután fél négy van, ami azt jelenti, hogy félóra múlva kezdődik a röplabda edzés.
Minden hétfőn, szerdán és csütörtökön van.

Mikor kiléptem a házból nagy meglepetésemre elkezdett esni a hó... Októberben... Na mindegy.
Gyorsan visszaindultam egy sálért, ugyanis biztosan fázni fogok...

Az edzés hamar eltelt, jól éreztem magam! Háromból kettőt nyertünk! Bár nem mondom, hogy nem volt szoros a második meccs, de végül megnyertük.

Mikor sétáltam hazafele a sötétben megláttam, hogy valaki jön velem szembe. Nagyon elkezdtem félni. Valahogy akárhányszor megyek valahova este egyedül és látok egy embert, mindig elkezdek félni. Járásából ítélve férfi lehet, és eléggé bevolt öltözve. Hosszú vékony kabát volt rajta, a fején egy kalappal. Nagyon féltem, ezért úgy döntöttem, hogy inkább lemegyek a járdára a biztonság kedvéért. De sajnos ő is oda indult, így megint szembe találtam magam vele, sőt most még közelebbről is! Nagyon berezeltem, most mit kéne tegyek? "Jól van, nyugi Olivia, biztos, hogy nem akar semmit rosszat!" - nyugtattam magam, de sokat nem segített. "Ha esetleg megtámadna, akkor itt van nálam az edző táskám, azzal majd jól fejbe verem!".
Ahogy egyre jobban közeledtünk egymás felé, annál jobban kezdtem el félni és szorítani magamhoz a táskám szükség esetén. De kár a gőzért, ugyanis a férfi csak simán elsétált mellettem.
Miután elhaladtunk egymás mellett visszapillantottam rá, hogy nehogy hátból akarjon támadni, de nem. Szépen ballagott tovább. "Huhh!" - fújtam ki a levegőt megkönnyebbülten!

Amikor végre hazaértem, a jó meleg lakás fogadott! Anyu már otthon volt, a nappaliba tévéztek apával.

-Sziasztok! - köszöntem nekik.

-Szia Édesem, na milyen volt az edzés? - kérdezte anya.

-Jó volt, köszönöm! Ma is vittünk két meccset!

-Ügyesek vagytok Drágám!

-Köszönjük! Na és ti hogy vagytok? - kérdeztem miközbe vettem le a csizmámat.

-Jól, éppen filmet nézünk. - felelte apu.

-Jól van, akkor nem is zavarlak bennetek! Felmegyek, még van pár leckém. - köszöntem el és már viharzottam is fel a szobámba.