You Make Me Crazy [Felix ff.] - Befejezett

8. Rész

Rövid pihenés után úgy döntöttem, hogy elmegyek lefürdeni.
Gyorsan lezuhanyoztam, majd indultam vissza az ágyamba. Unalomból még a hajamat is befontam, így holnap reggelre egész hullámos lesz.

Tíz óra van, lassan aludni kellene, de most is a bálon jár a fejem. Lehet még sem jó ötlet vele menni, hisz még alig ismerem, mi van ha nem is jönnénk ki jól együtt?

Végül úgy voltam vele, hogy legyen. Végülis egyre jobban kezdem megkedvelni őt, remélem ő is hasonló képpen érez irántam. Bevallom nagyon várom már a pénteket, sajnálom, hogy nem tudunk előbb találkozni. De azt is el kell mondjam, hogy nagyon félek. Mi van ha épp azért szeretne találkozni, mert visszamondja a bált?

Hosszas gondolkodások után eldöntöttem, hogy lefekszem aludni.

Másnap reggel anyával váltottam pár szót, majd indultam az iskolába. Ma jó idő volt, így nem kellett bátyámnak elvinnie, valamiért jobban szeretek a levegőn sétálni, mint kocsizni... Persze ha az idő is úgy akarja.

Az iskolába beérve hatalmas meglepetés fogadott. Az aula teljesen fel volt díszítve az őszi bálra. "Ejha, elég fontos ez nekik." - gondoltam magamba.

Mikor felértem az emeletre a tanárnak köszönve beléptem a terembe. Az ülőhelyem mellett megpillantottam Miat, aki ma kevésbé tűnt boldognak.

-Jó reggelt! Minden rendben? - kérdeztem aggódva.

-Semmi nincs rendben. - mondta szomorúan. - Az apukám nem enged el a bálba, hogy majd valami szedett-vedett fiúval táncoljak.

-Értem, és ha egyedül jönnél?

-Normális vagy? Az tök gáz! Akkor már inkább nem megyek.

-Szeretnél velünk jönni?

-Kösz nem, nem játszok gyertyatartót...

-Nem is kell.

-Akkor sem. Majd valamit kitalálok.

-Anyud mit szólt hozzá?

-Ő teljes mértékben támogat, szerinte nyugodtan elmehetek egy sráccal. Azt mondta megpróbálja még apát jobb belátásra bírni.

-Szurkolok!

A beszélgetésünket a csengő szakította meg.
A mai nap egyszerűen borzasztó volt! Mindenki a bálról beszélt, és szegény Mia, akárhányszor fel jött a téma folyton szomorú lett. Nagyon megsajnáltam őt.

-Figyi Olivia! Van egy ötletem!

-Igen?

-Mi lenne, ha te kérnéd meg apukámat? Neked mindig igent mond! - jelentette ki ugrálva.

-Rendben, megpróbálhatom... - kicsit félek az apukájától...

-Köszönöm! Te vagy a legjobb! Akkor akár ma meg is kérdezhetnéd! - lelkendezett.

-Oké, legyen...

Suli után így is lett. Átmentünk hozzájuk, és megkérdeztük.

-Nem, akkor sem engedem meg! - felelte az apukája.

Mia kérlelte, hogy próbáljam meg mégegyszer. Mindketten boci szemekkel néztünk rá, erre nem mondhat nemet.

-Azt mondtam nem!

-Nem értelek, hogy miért kell ennyire féltened, ugyan mi rossz történhet?! - kiabált Mia az apukájával.

Kis vita után Mia anyukájának segítségével sikerült rávenni őt. Nagyon boldogak voltunk, de csak egy feltétellel engedte őt el, ha előtte bemutatja neki a fiút. Erre a kijelentésre Mia kissé húzta az orrát, de végül belement.
Miután ezt letudtuk ijedten néztem az faliórára.

-Te jó ég! Háromnegyed négy, nekem rohannom kell! Még az edző felszerelésem sincs magamnál! - mondtam pánikolva.

-Ne aggódj, elviszlek kocsival hozzátok, utána az edzőterembe! - közölte ötletét az anyuka.

-Rendben, akkor mehetünk is!

Az edzésre épp beértem, a kocsiban kellett átöltözzek, különben elkéstem volna.

Sziasztok! Tudom... Ez is eléggé rövid rész lett...😔 Sajnálom! De ígérem, hogy legközelebb sokkal hosszabat hozok!😉
Addig is szép napot Nektek, és persze vigyázzatok magatokra!❤️

Kiruus out🐰