You Make Me Crazy [Felix ff.] - Befejezett

13. Rész

Mivel tegnap lejárt az igazolásom, ezért ma már be kellett mennem iskolába. Hangom ugyan nincs, de legalább már nem köhögök, és a torkom se fáj.

Az iskolában mindenki kérdezte, hogy miért nem voltam múlt pénteken. Megpróbáltam elmagyarázni amennyire csak tudtam, de Mianak sokszor kellett kisegítenie, hogy valamit értsenek is a hallgatók.

Mivel ma délután lesz a bál, mindenki meg van őrülve a suliban. A lányok egymásnak mutogatják a próbafülkében készült képeiket a ruhájukban. Be kell látnom, nem én leszek a legszebb ma délután, nagyon sok szép ruhát láttam. A fiúk pedig hencegtek, hogy ki milyen jó csajt szedett fel a bálra.

Az iskola tornaterme teljesen ki volt díszítve lufikkal, szalagokkal és plakátokkal. Testnevelés órán is alig fértünk el ezektől, de mivel kint túlzottan hideg volt, így muszáj volt valahogy megoldanunk.

Ma csak három óránk volt, hogy legyen időnk rendesen elkészülni a délutáni bálra. A lányokkal vitattuk is, hogy arra a három órára minek bejönni, de nem mi döntjük el.

Suli után beugrottam a ruhámért, de előtte egy utolsó próbára kért fel az eladó.

Mire hazáértem már tizenkét óra volt, ezért gyorsan megebédeltem. Senki nem volt otthon, ezért kihasználtam az alkalmat és a kedvenc zenéimre táncolva készültem el.

Miközben göndörítettem a hajamat érkezett egy üzenetem. A szalagértesítés szerint Felix írt. Érdeklődött, hogy mikorra jöjjön el értem. Itt egy enyhe szívinfarktust kaptam, hiszen nem tudtam, hogy eljön elém. Gyorsan válaszoltam neki, hogy még körülbelül fél óra, majd hívom, ha indulhat. Feltettem egy natúr sminket, ugyanis szeretem az egyszerű megjelenést. Végül a báli ruhámat is végre magamon láthattam.
Időközben anya is hazáért a munkából. Mikor leértem a konyhába értesítettem Felixet, hogy hova kell jönnie.

Anya szája tátva maradt, mikor mentem le a lépcsőn.

-Kincsem! Gyönyörű vagy! - majdnem elsírta magát.

-Köszönöm, anya, de nem kell sírni, nem házasodni megyek. - nevettem el magam.

-Te jó ég! Az is mindjárt itt lesz! - csordult ki egy könny a szeméből. - Olyan gyorsan nőttök! - immáron tényleg sírt.

-Anya, kérlek ne túlozz! Ez csak egy bál és különben is, 17 vagyok nem 30, hogy házasodni menjek... - mondtam szememet forgatva. - Egyébként hívtam Felixet, nem sokára ide ér.

-Rendben! - törölgette le könnyeit az arcáról.

-Kíváncsian várom, hogy mit fog gondolni rólam. - kezdek aggódni...

-Nyugodj meg, biztosan tetszeni fogsz neki! - ölelt át.

Gyorsan még felmentem egy utolsó igazításra a fürdőszobába. A készülődést a csengő szakította félbe.

-Ez biztos ő az! - kiabálta anya, majd ment is ajtót nyitni.

-Üdvözlöm! - köszönt anyának Felix.

-Szervusz, gyere beljebb. Kicsim, gyere! - szólt a konyhából.