You Make Me Crazy [Felix ff.] - Befejezett

11. Rész

Miután Felixel befejeztük beszélgetésünket visszatértem a valóságba, azaz anya karjaiba.

-Minden rendben? 

-Igen. - mondtam rekedt hangon.

Anyával folytattuk a sorozatot. Egész jó kis műsor. Megbeszéltük, hogy együtt újra nézzük majd. Nagyon imádom anyát! Mindenben benne van velem.

-Anyu! Holnap ott aludhatok Mianál?

-Szívem, még mindig beteg vagy. Nem hiányzik, hogy ők is betegek legyenek.

-De csak mi ketten lennénk, a szüleik elmentek még szerdán.

-Nézd, megértem, hogy szívesen találkoznátok, de nem szabad. Hangod sincs, hogy akartok így beszélni?

-Így is tudok beszélni, csak nehezen. Tegnap óta már jobb lett a hangom.

-Látom, mindjárt megfulladsz attól, hogy visszatartod a köhögést.

-Nem ig... - most már tényleg muszáj volt köhögnöm.

-Na látod! Ígérem, ahogy meggyógyulsz egyből mehetsz bárhova, ahova akarsz.

-De én most szeretnék. Felixel is olyan szívesen találkoznék.

Hosszas vita után hazaérkezett apa a munkahelyéről.

-Üdvözlöm a hölgyeket! - köszönt apa.

-Szia apu!

-Szia Édes! Mi volt ma a munkában? - kérdezte anya.

-Nem sok, előléptettek.

-Büszke vagyok rád! - ölelte át anya.

-Köszönöm! Valami vacsora?

-Hát ha eddig te nem főztél, akkor most sincs. - válaszolta anya. - Lusták vagyunk, eddig csak sorozatot néztünk.

Végül anya készített vacsorát. Megvártuk míg a bátyám is hazaér, majd ettünk is.

Mivel este jobb volt már a hangom felhívtam Felixet.

-Szia! Zavarok? - kezdtem a beszélgetést.

-Szia Olivia. Dehogy zavarsz, de nem inkább pihentetned kéne a hangod?

-De így is szinte teljes csendben voltam egésznap. Most már szeretnék valakivel beszélgetni.

-Értem, hát ezúton is hatalmas megtiszteltetés, hogy felém fordultál. - nevetett.

-Hát, úgy volt, hogy ma találkozunk, ezért hívtalak. Most megtudjuk beszélni. - te jó ég, nagyon fáj a torkom!

-Nem. Azt szeretném, hogy most letegyük.

-De... Azt mondtad, hogy rég beszéltünk, most meg lerázol? - próbálom visszatartani a köhögést, de elég nehezen megy, muszáj hallanom a hangját.

-Igen, de mondtam, hogy akkor majd később találkozunk.

-Tudom, de hi... - gyorsan abbahagytam, amit elkezdtem mondani. Nem tudhatja meg, hogy hiányzik!

-De mi? - kérdezte vissza.

-Semmi, hagyd csak. Igazad van, pihentetnem kellene a hangom.

-Rendben! Akkor további jobbulást! Szia!

-Köszö... - hihetetlen mennyire fáj! És az a legrosszabb, hogy bármennyire is szeretném, hogy kijöjjön a hang a torkomon, egyszerűen nem jön! - Szia! - mielőtt letettük hallottam, hogy elnevette magát. - Mi az?

-Semmi, semmi. Menj csak, szia!

-Szia! - azért kíváncsi lettem volna, hogy mi volt olyan vicces.

Hát semmi jóhoz nem vezetett, hogy felhívtam őt. Azt hittem, hogy rendesen tudok vele majd beszélni. Erre az összes hangom, ami eddig volt eltűnt. Nem mellesleg nagyon fáj a torkom. Kaparó érzést érzek benne, kikészít...

Gyorsan írtam egy üzenetet Mianak, hogy a hétvége lefújva. Sajnálta, de muszáj volt elfogadnia. Azt mondta, hogy majd meglátogat valamikor még a hétvégén.