Skyler Payne⛅️|| One Direction FF.

12.🙃

Sky szemszöge
      Elájultam. Vagy meghaltam? Ki tudja. Egy ideig olyan volt mintha lebegtem volna a föld felett majd hirtelen egy kórházi szobába kerültem. Nagyon furcsa volt. Felülről láttam önmagamat csukott szemekkel és az ágy mellett pedig a bátyám ült sírva és ezt motyogta hozzám:
-Sky kérlek ébredj fel. Nem veszíthetlek el téged is. Csak te maradtál nekem. Nagyon szeretlek. Kérlek.
-Én is szeretlek Bátyó-mondtam de ő ezt nem halhatta. Egyszer csak valami elkezdett visszahúzni a testembe és újra elsötétült minden.

          Egy fehér szobában ébredtem, mellettem Liam ült aki sírva énekelte a Back For You-t. A kezemből csövek lógtak ki és a bal kezemen egy vastag kötés volt. A szobában volt még egy számomra ismeretlen fiú aki aludt. Aham. Kórházban vagyok.
-Liam.- suttogtam

       A bátyám felkapta a fejét és rámborult. Ölelgetett és puszilgatott.
-Sky úgy örülök hogy felkeltél. A frászt hoztad mindenkire. Ne mozdulj hívom az orvost.-mondta de még mindig sírt egy kicsit. Kösz bratyó mintha tudtam volna mozogni.

      Liam kilépett az ajtón és hallottam ahogy azt mondja: "Felébredt" gondolom ott volt mindenki Zayn kivételével. Ő valószínüleg kurva jól elvan a barátnőjével és épp otthon dugja.

      -A pasid?- kérdezte egy ismeretlen hang. Félrekaptam a fejem és a fiúra néztem akire azt hittem hogy alszik. Egyenesen rám nézett és gondolom Liamre célzott.
-Nem dehogy. Ő a bátyám. Egyébként Sky Payne vagyok.
-Chris Miller.
-Szia Chris. Hogy kerültél ide?
-Nos, a haverjaimmal hülyültünk és leestem a lépcsőn. Agyrázkódás miatt hoztak be. De már rég nem kéne itt lennem csak jól elvagyok szóval mindennap mikor megkérdezik hogy fáj-e valamim azt mondom hogy igen.- felnevettem- Na és te?
-Hát ez egy elég kellemetlen story. Rányitottam a fiúra akit szeretek és az új kurv....akarom mondani barátnőjére. És hát ez lett belőle.-mondtam és felemeltem a bekötözött karomat.
-Ohh sajnálom.
-Jah én is. Valószínüleg most is otthon dugja.
Ekkor belépett az orvos mögötte pedig Liam, Louis,Taylor, Kells, Rach ,Ni, Hazza és.... ZAYN?!
-Vagy nem.- néztem Chrisre aki elnevette magát.
-Hogy érzi magát kisasszony?-nézett rám az orvos
-Remekül. Maratont is futhatnék.-mosolyogtam rá
-Azért azt ne. Néhány napig még bent tartjuk megfigyelésre aztán haza mehet.
-Köszönöm.
Az orvos elmosolyodott majd megfordult de nem jutott messzire.
-DOKTOR ÚRRR
-Christopher már számtalanszor megkértelek hogy ne ordíts. Ez itt egy kórház.-sóhajtott a doki.
-Én mikor mehetek haza?- kérdezte Chris ügyet sem vetve az orvos előző kérésére.
-Őszintén szólva már azt sem tudom miért vagy itt.
-Rendben akkor az jó ha akkor megyek mikor Sky?-mosolygott rám
-Dehát... tudod mit Christopher? Azt csinálsz amit akarsz.-mondta a doki és ki is ment az ajtón.
-Nem vagy normális- néztem Chrisre nevetve.
-Csak az agyrázkódás.-legyintett-na dumázzatok aztán beszélünk.- kacsintott rám és feltette fejhallgatóját.

        Elmosolyodtam majd ránéztem a többiekre de Zaynt elkerültem a tekintetemmel.
-Sky. Miért csináltad?-nézett rám Rach.
-Ezt most hagyjuk. Nem fontos.
-Biztosan nem volt fontos ha meg akartál halni és hozzáteszem majdnem sikerült is.- pillantott rám Harry.
-Hagyjuk. Kérlek srácok, látom hogy már órák óta itt vagytok. Menjetek haza és pihenjetek.
-De...- kezdte volna Louis de félbeszakítottam.
-Nincs semmi de. Menjetek én elvagyok. Ez egy kórház nem lesz semmi bajom és itt van Chris is.-mosolyodtam el mire mind a zenét hallgató fiúra néztünk.
-Jó megyünk de jövünk mindennap.-szögezte le Kells.

       Mind megöleltek. Előszőr Hazz majd Rach, Kelly, Lou, Taylor, Liam és végül Niall. A kis ír manó konkrétan rám dőlt.
-Nem hagyhatsz itt Sky. Nagyon szeretlek.-suttogta a fülembe.

       Niallal nagyon jó a kapcsolatom. Borzasztóan aranyos tud lenni és mindig lehet rá számítani. Ráadásul tele van szeretettel és ezt mutatja is.
-Én is szeretlek Niall. Nagyon. Nem hagylak itt soha többet.-mondtam mire adott még egy puszit és elengedett.
Mind elköszöntek és kimentek, kivéve Zaynt aki idegesen állt az ágyam előtt.

      -Z?-kérdezte Liam
-Egy perc-válaszolt Zayn és újra rám nézett.
-Sky, beszélhetnénk?
-Igen Zayn? Mit szeretnél? Még egyet belém rúgni? Azt sem tudom mit keresel itt. Azt hittem otthon elégíted ki a barátnőd. Ha hazaérek majd vegyétek halkabbra a hangerőt mert nem szeretném hallgatni.
-Sky ő nem..-kezdte de nem voltam rá kíváncsi.
-Nem. Inkább nem érdekel. Menj Zayn, már várnak rád.
Zayn lehajtotta a fejét és kikullogott. Egy percre megsajnáltam de aztán eszembe jutott a lány ahogy az ágyán fekszik és a sajnálatot átvette a fájdalom és a düh
érzése.

     Chris levette a fejhallgatót és rám nézett.
-Durva voltál vele. Fájt neki amit mondtál.
-Nekem is fájt amit tett...
-Gyere kislány ne szomorkodj.- mondta és benyomott max hangerőn zenét mire elnevettem magam és énekelni kezdtünk.