Destiny / Bts /

5.rész

2021.január.22
Szombat

Jungkook szemszög:

Hope pár perc múlva elaludt. Felemeltem majd átvittem a szobámba. Befektettem az ágyba betakartam majd hagytam had pihenjen.

Lementem a konyhába kivettem a hűtőből egy tasak vért aztán bementem a többiekhez a nappaliba.

-Na hogy van?-kérdezi Namjoon.

-Elaludt. Nagyon ki lehet.-iszok bele a tasakba.

-Átnéztük az egész környéket semmit nem találtunk.-mondja Hoseok.

-Beszéltem a Keletiekkel. Azt mondták megerősítik a védelmet a város körül. Felix ráállít pár ember Kai-ra hogy ha megjelenik akkor kövessék. Hátha megtaláljuk hol bujt el.

Lassan kezdek elmerülni saját gondolataimba így már nem figyelek arra amit a srácok mondanak. Hope-on jár az eszem. Egy lány aki...aki rohadtul nem fél attól hogy 7 vámpír fiúval van egy házban. Nem tudom mi ez az érzés de 1700 éve nem éreztem ilyet. Gondolataimból Jimin ébreszt fel.

-Jungkook. Hahó velünk vagy?-csap tartón barátom.

-Áu ezt miért kellet.-fogom tarkóm.

-Máshol jár az eszed. Csak nem Hope-on?-kérdezi Hoseok.

-Igen.-mondom majd felállok es odasétálok az ablakhoz. Namjoon és Jin odasétál mellém.

-Kölyök.-szólal meg Jin.-Tudod hogy mi ezt nem tehetjük. 1700 éves vagy több millió emberrel találkoztál már. Átélted már ezt egy párszor és mindnek ugyan az lett a vége. Kikapcsoltad az érzéseid és öldökölni kezdtél. Épp ezért sem tudtunk vissza menni Közép-Európába. Szóval ne kezdjük elölről ezt az egészet. Fogadd el hogy nem teheted. Védd meg a lányt. És ha megöltük Kai-t töröljük az emlékeit és elengedjük.-fejezi be Jin a mondandóját, mire nekem össze szorul torkom. Kár tagadnom de sírni tudnék. Sírni tudnék egy lány után aki ember és akivel sose élhetek boldog életet.

-Igazad van Jin. De ha már megtörtént akkor nem tehetek semmit.-ezt elmondva fogom magam es kisétáltam a szobából.

Lassan sétálok végig a folyosókon mely már vagy 400 éve családom tulajdonában áll. A falak melyeket apám építettet. A kertbe kiérve állok meg a lépcső előtt és gondolok vissza a gyerekkoromra. 1700 éves vámpírként a gyerekkoromra nem nagyon emlékszem de ami megmaradt az mind szép. Volt egy bátyám és egy húgom. Anyám és apám boldogan éltek sose volt semmi baj a kapcsolatukkal. Hűség tisztelet és szeretet volt az első es a legfontosabb a családunkban. Ám egy napom minden felborult. Egy boszorkány átkot szórt a családomra okok nélkül. Így lettünk vámpírok. Húgom és bátyám élvezték az örök létet. De én. 17 évesen nem vágytam másra minthogy családom legyen gyermekeim. Akkoriba.....volt egy lány akit szerettem. Lana. Ő volt a törzsben a legszebb. És ő viszont szeretett. De mikor vámpír lettem tudtam hogy nem maradhatok mellette. Anyám ígéretet tett hogy amint a lány betölti 20.életévét átváltoztatja. Így addig én es testvéreim otthagytuk a törzset. Atyám ellenezte de nem hallgattam rá. Pár évszázad múlva visszatértünk és atyám és anyám ugyan ott volt. A törzsünk helyén ez a ház állt. Anyám boldogan fogadott minket. De apám annál inkább utálatosabban. Megtudtam hogy Lana átváltozott. De apám bosszúként mert otthagytuk őket megölte. Megölte a lányt akit több évszázadik szerettem. És a tudat hogy ha visszamegyek 3 évvel azután hogy otthagytam őket megmenthettem volna. Lehet atyám és anyám nem él már de van egy ember aki mindig is azt kívánta hogy szenvedjek. Aki ugy ahogy Lana utáni barátaimat szerelmeimet úgy Hope-ot is megtudná ölni.

Ő pedig Kai....a bátyám.

————————————————————
❤️
-R-