Destiny / Bts /

10.rész

Hope szemszög.

Másnap reggel, vagyis inkább délbe arra keltem hogy valaki hátamat simogatja.

-Bébi kelj már elmúlt dél.-suttogja Kook fülembe.

Lassan megfordulók és szembe találom magam egy félmeztelen jóképű vámpírral. Az én jóképű vámpírom.

-Hogy érzed magad?-kérdezi.

-Mint aki 100 évet aludt. Iszonyatosan jól.-mosolygok rá.

-Szóval akkor lesz még alkalom ezt megismételni?-kérdezi közelebb hajolva.

-Talán.-csókolom meg.

Még egy kicsit fetrengtünk és beszélgettünk a történtekről majd felöltöztünk és kimentünk a srácokhoz.

-Jó reggelt fiatalok. Hosszú volt az éjszaka?-kérdezi Namjoon miközben egy gőzölgő teát.

-Te is voltál szerelmes es én is vegig hallgattam ugyan ezt.-nevetett Jungkook.-Szóval kuss. Gyere bébi keressünk valami kaját.

-Jungkook. Hogy hogy csak olyan vámpírokkal tudtok szaporodni (najo ez amugy nagyon hulyén hangzik xxddd) akik születettek vagy alapítói családból származnak?-kerdezek rá.

-Fogalmam sincs ős régi dolog és bevallom lehet régóta "élek" de ez nagyon nem érint engem. Az alapító családok osszes tagja meghalt 500 éve. A született vámpîr meg kevés ezen a környéken sőt csak Taehyung és én vagyunk azok.

-Te az vagy?-nézek nagy szemmek.

-Igen mondhatni az vagyok. Vagyis nem teljes vérig született hanem atváltoztatott vagy valami olyasmi. Bonyolult sztori. A lényeg annyi hogy ugye 1700 éve vagyok vámpír de mint kiderült pár száz éve apám vámpír volt. Anyám pedig egy boszorkány barátnője segitségével elzárta a vámpírságunkat. De aztán muszáj volt megtörni azt így most itt vagyok. Valami ilyesmi sztorival.-meséli.

-Wow.-ennyit tudtam kinyögni.-Elég bonyolult életed volt akkor.

-Hát igen. De aztán becsöppent egy csodaszép hölgy az életembe.-ölel át és közbe a szemembe néz.

-Szeretlek.-mondtam majd megcsókoltam.

-Én is.-suttogta két csók között.

————————————————-

Ez most egy pöppet rövid rész lett sorry🥰

-R-
❤️‍🔥