Destiny / Bts /

7.rész

Február.1

Egy hét telt el azóta hogy Guk mellettem aludt. Azóta viszont távolság tartó. Alig látom ha pedig össze futunk csak egy hello-t kapok tőle vagy hátat fordít es eltűnik a szemem elől. Nem értem mi a baja de már nagyon kíváncsi vagyok. Most Jin-el éppen a konyhába főzünk a többieknek valami ebédet.

-Jin kérdezhetek valamit?-nézek rá

-Mondjad törpe.-ül le velem szembe

-Jungkook miért kerül engem?

-Kerül?-néz furán

-Igen 1 hete bent aludt nálam és azóta hozzám sem szól es meg csak a közelembe sem jön. Velem van a baj?-szomorodok el

-Tuti nem veled van a baj. Nem tudom mi baja van Kook-nak de beszélek vele ha szeretnéd.-fogja meg a kezem.

-Nem nem kell Jin majd én beszélek vele ezt nekem kell megoldanom. Most viszont ha nem haragszol meg megkeresem.-állok fel az asztaltól.

-Nem dehogy is menj intézd el ezt en meg leszek a kajával.-mosolyog rám mire en csak megölelem es már megyek is megkeresni Jungkookot.

Fél óra múlva:

-Ahh hol a faszban lehet?-kérdezem magamtól mikor már harmadszorra végig az egész házat.

Egy helyen még nem néztem es az a kert.
Gyorsan felveszem a cipőmet es egy kardigánt es ki is megyek.

Borús az ég, enyhén csepeg az eső. Remélem Guk itt lesz valahol mert nincs kedvem elázni.

Lassan a kertben is körbe érek mikor az egyik sarokból mocorgást hallok.

-Guk. Te vagy az?-lépkedek lassan

-Jungkook?-szólalok meg mégegyszer.

Egyszer csak valaki mögöttem terem és befogja a szám.

-Oh mi gyönyörű teremtmény. Csak nem a híres Hope. Mit mondhatnék öcsémnek van ízlése a kurvák terén.

-Nem kurva vagyok. És miről beszélsz.-hámozom ki magam nagy nehezen a fogvatartóm kezéből.-Meg mégis kivagy te?

-Oh de modortalan vagyok. Kai. Jeon Kai. Szolgálatodra kisasszony.

-Jeon...?Mint Guk? Várj te vagy Jungkook bátya?-riadok meg hisz Kook mar mesélt róla.

-Ding dong talált süllyedt. Na de remélem sokat hallottál rólam hisz most nincs kedvem ecsetelni hogy ki és milyen vagyok.

-Miért vagy itt?-kérdezem

-Tudod a vámpíroknak vadászniuk kell. Es mivel a drága anyucidban már nincs vér ezért most pár napja kiszúrtam magamnak pici kis lányát.

-Hogy m-mivan?-sokkolódom le.

-Remélem nem kötődik hozzád olyan nagyon drága öcsém.-gondolkodik el majd a következő pillanatban nyakamnak esik és beleharap egyet. A fájdalomtól felsikítottam, próbáltam eltolni magamtól de nem mentem sokra vele. Egy kis idő után mar alig tudtam megtartani magam. Szemem is mar alig volt nyitva, mikor meghallottam egy ismerős hangot az erdő felől.

-Kai takarodj a közeléből.-kiabál Jungkook testvérének.

-Áhh a tékozló fiú hazatért.

-Húzz el innen mielőtt karót szúrok a szívedbe.-hallom meg Jimin hangját.

-Hohoho nyugi van 7 az 1 ellen ez így nem ér.-játssza el a szomorú fiút.-Tudjátok mit most megkegyelmezek nektek és elmegyek de ne feledd öcsikém itt még nincs vége a bosszúnak.-mondja és már el is tünet mellőlem.

-Hope! Hope hallod nehogy meghalj itt nekem. Hope.-szólongat Jungkook.-Jimin vidd be én Kai után megyek.-szólt barátjának Guk mire Jimin felkap es bevisz a házba.

Letesz az ágyra és pár másodperc múlva elnyel a sötétség és elájulok.

————————————————————
-R-
🤍