Destiny / Bts /

12.rész

Szeretek mindenkit 😅❤️

Jungkook pov:

Levegőt kapkodva tiszta vizesen ülök fel az ágyba. Mellettem Hope aggódva néz rám. Másik oldalamon Namjoon es Hoseok az ágy mellet állva vagy éppen guggolva ők is aggodva néznek rám.

-Mi történt?-kérdezem mit aki 1 hétig kivolt ütve es lemaradt mindenről.

Akkor veszem csak észre mikor Hope-ra nézek. Haja sokkal hosszabb mint tegnap.  Arca nőiesebb lett és a kisugárzásai is. Mégis mi a fene történt.

-Jungkook istenem.-borul nyakamba Hope miközben keservesen felsír.

-Hope kicsim. Mi történt?-kezdek aggódni. Biztos hogy lemaradtam valamiről amíg aludtam.

-Jungkook kérlek nyugodj meg történtek dolgok igen. De először nyugodj meg.

-Én az vagyok csak végre nyögjétek már ki mivan.-kérdezem mar sokadjára.

-Kivoltál ütve...-mondja Hope.-18 hónapig.

-18 hona...HOGY MIVAN????-csattanok fel.

-Kai csinált valamit. Miután kiderült hogy Hope és Taehyung rokonok es itt hagytunk titeket pihenni. Kai másnap ellátogatott hozzánk majd megkérdezte hogy vagy. Mi nem értettük miről beszél majd Hope berontott a nappaliba azzal hogy nem tud felébreszteni téged. Akkor Kai el szolta magát hogy lehet amiatt mert egy boszorkánnyal átkot bocsátott rád. -meséli Hoseok.

-De Kai hogy és mivan? Vele mivan meghalt vagy?-kérdezem össze vissza.

-Nem tudjuk azután eltűnt és azóta de találjuk. Yoongi és Taehyung 18 hónapja keresik. Mindenhol de még semmi. Mintha egy lépéssel előttünk járna.-mondja Hope könnyes szemekkel.

-Volt egy....-felbe hagyom a mondatot.-Volt egy álmom. Amiben mindenki meghalt. Vagyis inkább Kai megölt benneteket. Egy örökké valóságnak tűnt. De ezek szerint 18 hónap volt.

-Fiuk.-szólal meg Hope.-Kettesbe hagynátok Kook-al egy picit.-néz Namjoonara és Hoseokra.

-Persze. Addig szólunk a többieknek hogy felébredtél.-mondja Nam. Majd kimennek.

-Hope.-fordulok felé de abba a pillanatba nem is tudtam tovább folytatni a mondatot mert a lány ajkaimnak esett.

Úgy csókolt meg mintha ez lenne az első csókunk.

-Annyira aggódtam. Azt hittem...-csuklik el a hangja.-Azt hittem soha nem ébredsz fel. Hogy soha többé...-csuklik el megint a hangja.

-De itt vagyok baba.-fogom két kezem közé arcát.- Itt vagyok és soha nem hagylak magadra.-lehelek egy csókot szájára de még mindig sír.

-Minden nap. Reggeltől estig itt ültem melletted. A srácokkal az elején alig beszéltem. Alig ettem. De egy idő után rájöttem hogy magamnak is ártok. Vagyis inkább Namjoon ébresztett rá. Minden reggel mikor felkeltem azt vártam hogy te is felébredj. Este mikor lefeküdtem azt kívántam hogy legyen ez az egész egy rossz álom és mikor felkelek te ott ülj az ágyam szélén ket kávéval a kezedben és egy csókkal köszönts. Hogy este elmenjünk a fatörzshöz és az öledbe ülve nézzük a naplementét. 18 hónapon keresztül szinte minden nap sírtam azért hogy felkelj. Ez ma se történt máshogy. Csak most valami csoda folytán megtörtént.-mosolyog de közben újabb könnycsepp gördül le arcán.- Szerelek Jungkook.

-Én is Hope. Mindennél jobban. De most.-szállok ki az ágyból.-Adjon valaki egy 0 negatív tasak vért mert 18 hónap elég hosszú és rohadt éhes vagyok. (írói megj. Ez igy idk h értelmes e ㅋㅋㅋㅋㅋㅋ)

Erre a lány csak kuncog egyet majd oda dob nekem egy tasak vért.

-Gondoltam hogy éhes leszel ha felkelsz ezért mindig hoztam be egy adag vért. Na tessék egyél aztán uccu le a többiekhez mert nekik is hiányoztál ám.

-Jolvan az mit sem valtozott hogy ha mérges vagy olyan lesz az arcod mint egy hörcsögé.-lépek hozzá közelebb és derekára simítok.

-Mondja ezt az aki úgy néz ki mint egy nyúl.-simít fel tarkómra.

-Mit mondhatnék cuki nyuszi vagyok.-mondom majd ajkaira hajolok.-Na gyere keressük meg a többieket.

________________________________
-R-
🪐