Destiny / Bts /

8.rész

Jungkook szemszög:

-Sehol.Nem.Találom.Az a címerest faszopó barmot.-török be a szobába őrjöngve mikor mar vissza érek a birtokra. -Hol van Hope?

-Jin éppen ellátja a sebét súlyos de túléli. Erős lány.-mondja Suga.

Ebbe a pillanatban lép ki Jin a szobából.

-Jól van. Pár órán belül felébred. Kook.-néz rám.

-Igen?

-Menj be hozzá. Nagyon kivan miattad. Téged keresett mikor Kai megtámadta mert beszélni akart veled. Nem tudom miért kerülöd vagy mi bajod van vele de beszéljétek meg ha felkel.-áll meg előttem.

-Nincs vele bajom...Csak....-halkulok el mire Jin kezét vállamra teszi.

-Csak?-kérdez vissza.

-Csak szeretem. Es nem akarom bántani.-suttogom magam elé.

-Reménytelen vagy Jungkook ugye tudod. Emlékezz arra amit mondtam. De közben arra is amit 200 éve mondtam. Hallgass a szívedre ne az eszedre.-paskolja meg a vállam.-Na menj be legyél ott mellette.

Jin ellép előlem mire én nagy levegőt veszek es bemegyek az előttem álló fa ajtón.

Hope az ágyon fekszik nyakán kötéssel. Összeszorul az a savanyú szívem hogy így kell őt látnom. Nem szeretem ha azok az emberek akik fontosak nekem fájdalmat éreznek. Főleg hogyha az egy olyan lány akit szeretek....

Egyezer csak hallom hogy a lány mocorogni kezd. Odakapom fejem és látom hogy ébredezni kezd. Megfogom a kezét majd lassan rám emeli ködös tekintetét.

-K-kookh. Hol....hol vagyok és mi történt?-kérdezi.

-Shhh.-simogatom meg fejét.-Semmi baj már rendben vagy. Kai már elment de sajnos nem találtam meg.-simogatom tovább kezét.

-Jungkook mi a baj velem?-kérdez rá.

-Tessék??-nézek rá furcsán.

-Egész héten kerülsz. Hozzám sem szólsz. Mit tettem hogy ezt érdemlem azok után ami történt közöttünk?

-Az nem azért.......Hope nem tudom hogy mit tegyek. Nem akarlak megbántani és azt sem akarom hogy csalódott légy.-halkulok el.

-Mivel nem akarsz megbántani?-próbál felülni az ágyon.

-Várj segítek.-támasztom meg a hátát hogy segítsek neki felülni.

-Szóval akkor mivel nem akarsz megbántani?-néz a szemembe.

Tudtam hogy muszály leszek neki bevallani az érzéseimet hisz nem tudom magam távol tartani magam tőle. Egyszerűen késztetést érzem hogy vele legyen megakarom fogni a megakarom ölelni és ujra vele akarok aludni.

-Szeretlek.-nyögöm ki szemébe nézve.

A lány arca elgyengül majd száján egy apró mosolyt vélek felfedezni.

-Ezzel nem akartál megbántani?-kerdezi mire lehajtott fejjel bolintok egyett.

-Guk...azzal bántottál volna meg ha nem mondod el.-erre felkapom a fejem és ránézek nagy szemekkel.

-Akkor te....te nem haragszol?-kerdezem.

-Miért haragudnék?-néz furcsán.

-Hát mert en...én vámpír vagyok te meg....ember. Es tudom hülyén hangzik hisz..-nem tudtam befejezni mert Hope odakúszott hozzám és szorosan megölelt.

-Nem érdekel hogy vámpír vagy én is szeretlek.-suttogta.

Szívemet elöntötte a melegség es lassan a lány köré fontam kezeimet es en is szorosan megöleltem kozbe figyeltem arra hogy sebeit ne nyomjam meg.

-Megígérem neked.-tolom el magamtól.-Mindig vigyázni fogok rád. Ott leszek veled mindig mégha azt is akarod hogy ne legyek.-itt elkuncogja magát.-Szeretlek Hope.

-Én is Jungkook.-suttogja majd lassan ajkaira hajolok es egy lágy csókba hívom.

Kicsit bénán de aranyosan de lassan belejön és folytatja csókunkat. Kezei lassan nyakam köré fonja majd felül az ölembe. Én derekára teszem kezem közbe figyelek nehogy megnyomjam sebeit.

Csókunkat levegőhiány miatt megszakítjuk. Fejét fejemnek dönti es csendben ülünk egymással szembe.

-Pihenj hogy minél hamarabb begyógyuljanak a sebeid.-puszilom meg homlokát.

-Itt maradsz velem?-kérdezi.

-Most nem tudok megkell beszélnem pár dolgot a fiukkal de amit végzek visszajövök igérem.

-Rendben.-valaszolja mire megfordulok es felindulok az ajtó felé.-Guk..-szól utánam mire megfordulok es ránézek.-Szeretlek.-mondja ki az a bizonyos szót ami megmelengeti sötét lelkemet.

-Aludj.-mondom es végleg kimegyek a szobából.

Jimin es Namjoon állt velem szembe. Nam a falnak támaszkodott lehajtott fejjel míg Jimin egy tasak vért iszogatva sétált elém.

-Nem csalódtam benned Jungkook.-veregeti meg vallam majd elmegy.

-Megtetted. Megint.-mondja Namjoon.

-Nem tudtam nem megtenni. Szeretem és kész. Te is tudod hogy nálam ez milyen.-nézek rá.

-Tudom kölyök tudom. Na gyere a többiek várnak.

Azzal el is indultunk a srácokhoz. Hosszu napunk volt. De meg nincs vége számomra.

——————————————————
Kicsit régen volt rész sorry csak dolgoztam es nem volt időm mert minden nap 8 után ertem haza es elég fáradt voltam de mostanàba szerintem lesz pár rész (hosszabb) amit megirok es kirakok. Remélem hogy jól telik a nyaratok mert nekem nagyon pocsék na de mind1
Remélem tetszett ez a resz majd jon a kovi is puszi❤️‍🔥🤍✨
-R-