Destiny / Bts /

15.rész

-Hogy milyen nevet mondtál?-próbáltam felfogni mit is mondott az előbb.

-Hope neve van itt. Hope Williams.

-Miért lenne ő ott a családfádon?-értetlenkedik Jin.

-Emlékeztem hogy mikor összevetettük Tae és Hope vérét. 27%-os egyezést mutatott a gép. Akkor azt tippeltük hogy valami nagyon távoli rokon. Taehyung. Hogy szerepel Hope a családfán?-néz rá hirtelen J-Hope mintha rájött volna valamire.

-Úgy mint...mint a húgom.-kerekedik el a szeme. -VÁRJATOK MIVAN. Nem lehet. De közben meg itt van a képe az enyém mellett. És anyai ágon anyám van megjelölve. De ez lehetetlen. Hisz Hope nem vámpír.-tanakodik fel alá járkálva.

-Nem. Az nem lehet.-mondja egyszer csak Hobi.

-Mi az?-nézünk rá mindannyian.

-Olvastam az előbb...hol is az a napló?-néz körbe körbe.-Ahh itt van. Ezt hallgassátok.

1999. április. 16.
Rájöttem. Végre megvan a módja hogy egy ősvámpíriban hogy lehet elkötni a vámpírságot.
Egyszerű megszüntető varázslat annyi különbséggel hogy kiszáradt vámpíron  kell alkalmazni akit előtte tele kell nyomni verbénával. A bűbáj emberként ébred fel.
Igaz vagy 1000 év kellet hogy erre rájöjjek de végre véghez vihetem.
Megígértem Seo-nak a halála előtt hogy segítek a lányán. Nem akarja hogy az legyen mint a bátya. Taehyungot elintéztem. Egyszerű felejtő bűbáj. Még azt sem tudja hogy én ki vagyok. Nem hogy azt hogy valaha volt egy húga. A fiú elment. Jó messze.

-De ez még nem minden van tovább is.

2004. április. 16
Öt év telt el azóta hogy Hope-on megcsináltam a bűbájt.
Ma végre magához tért. Sikeres volt. Már nem vámpír. Még mielőtt felébredt volna elvittem egy korházba mondván hogy az utcán találtam. Még kisbaba nem lesz vele semmi baj. Elintézem hogy egy szerető családhoz kerüljön. És normális élete legyen. Annak ellenére hogy már 5 éve mint egy hulla úgy feküdt nálam.
Ezzel befejeztem azt amit Seo-nak igértem. Megmentettem a lányát. És ezzel végleg eltöröltem azt hogy további ősvámpírok jöjjenek világra. Mivel Hope volt az utolsó nő nemű ősi aki még tudott volna a világra hozni ősvámpírt es mivel már ember így arra sincs esély hogy vámpírt hozzon a világra.

-Ennyi.-fejezte be az olvasást Hobi.

-Szoval Hope vámpír. Csak elkötötték a vámpírságát 23 éve. Így lehet az hogy még csak most lesz 18 éves. Abba az 5 évben nem öregedett.-magyarázom inkább magamnak mint a többieknek.

-Szólunk kell nekik.-mondja Suga.

-Nem. Még nem. Vagyis Hope-nak biztos nem. Jungkookal is csak azután kell közölni hogy többet tudunk. Addig is kussolunk erről! Érte vagyok?-jelentem ki.

-Igen.-válaszolják egy hangúan.

-Tae te is értetted?

-Igen.-lehajtotta a fejét.

-Tudom hogy fáj. De most ez a legjobb amit tehetünk. Most pedig tegyünk itt rendet es együnk valamit.-itt vagyunk már egy ideje.

Jungkook pov.

Ahogy Hope a vidámparkban fel alá futkározott és maga után húzott hogy mire üljünk fel. Olyan volt mint egy kislány. Az a mosoly az arcán... egesz nap tudnám nézni.
Mikor az idő 4 órát mutatott Hope—al megindultunk a következő randi helyszínre. Mielőtt meg oda értünk volna kicsit messzebb leparkoltam majd kuszáltunk a kocsiból.