SzJG - Új lány

Szeptember 10. - Evelin

A világ legunalmasabb dolga, ha az ember magántanuló... Egész nap otthon lenni és Skype-on hallgatni a tanárokat, akik nem is figyelnek rám. De mindegy mai napra vége az óráimnak. Úgyhogy fogtam magam és felálltam a laptopom elől es lesiettem a konyhába.

- Lara néni! Merre vagy? - kiabáltam.

- Itt vagyok. - sétált hozzám mosolyogva a spájz felől. Közben pedig egy krémet kevergetett a kezében.

- Csak akartam kérdezni, hogy eljössz e velem vásárolni? - kérdezem és közben kinyitottam a hűtőt és kivettem belőle a citromos vizet, madj töltöttem egy pohárba belőle.

- Jövök persze. A kedvenc unoka húgomnak bármit. Csak bekeverem ezt a krémet és a hűtőbe tesszük.

- Rendben. - bólintottam, majd felsiettem az emeletre, hogy felvegyek valami kevésbé itthoni ruhát. Nézzük, narancssárga színű blúz, fekete nadrág-szoknya és fekete szandál. A kicsivel váll alatt érő mogyoró barna hajam egy gyors fonatba és napszemüveg, mert sajnos nagyon érzékeny szemem van és nem bírja az erős napfényt. Világos szeműek hatalmas problémája! Szóval felvettem ezeket, a kezembe vettem a táskámat és visszamentem a konyhába, ahol Lara néni várt rám, hogy indulhassunk.

- Hova menjünk először? - sétált mellettem az utcán egészen a buszmegállóig. Ha jól gondolom a budai terepviszonyok között senkinek nincs kedve kilométereket gyalogolni. Szóval a busszal elmentünk vásárolni.

- Nézd itt van a H&M! Múltkor láttam egy nagyon szép felsőt! - indultam el az előbb említett bolt irányába. Majd bent már célirányosan mentem ahhoz a polchoz, ahol múlt nap láttam azt a pólót is meg másikat is. - Nézd itt van!

- Tényleg nem rossz. - nézegette a pólót Lara néni is, majd amikor meglátta a címkét elhúzta a száját.

- Evelin biztos szükséged van erre?

- Annyira nincs. - mosolyodtam el. Hiszen tudtam, hogy nagyon drága, de azért álmodni lehet és amúgy is nem éri meg mindent megvenni ami hirtelen eszünkbe jut. - Na gyere menjünk! - húztam el onnan. - tudtam, hogy nincs mindenre szükségem, hiszem az sem tesz jót senkinek ha mindent megkap.
És én ezt saját példa alapján mondom.

Pár óra nézelődés után elindultunk haza, igaz csak pár dolgot vettünk. Viszont itt maga az együtt töltött idő volt a fontos.
Mindkettőnknek, hiszen én egész nap egyedül vagyok az órákon, Lara néni meg egy cukrászdában pultos.

- Hát nem sok mindent vettünk. - ingatta a fejét lemondóan.

- Jaj nem az volt a fontos! Te is tudod. - öleltem meg mosolyogva.

- Nem is tudom mihez kezdenék nélküled te lány. Komolyan néha nem hiszem el, hogy csak idén leszel 16 éves, olyan komoly tudsz lenni. - ingatta a fejét hitetlenkedve. - Na gyere együnk valamit vacsorát!

- Jövök. Csak felviszem ezeket. - utaltam a ruhákra, ami a kezemben voltak a vásárlás után.

- Rendben. - bólintott.

Felmentem a szobámba és gyorsan lepakoltam, majd kicsit elkezdtem böngészni a neten, majd hirtelen ráakadtam valamire. Egy kishírdetés. Azt írják benne, hogy egy három fős fiú banda tágít keres a rock illetve punk rock bandájukba. Érdeklődni pedig több email címen és telefonszámon is lehet.
Minden mindegy alapon beütöttem a számot a telefonomba és tárcsáztam.

- Halló! Felmayer Dave vagyok miben segíthetek? - hallottam meg egy hangot a vonal másik végén.

- Heló! Toroszi Evelin vagyok és láttam a hirdetést a banda tag kereséssel kapcsolatban. Él még a lehetőség?

- Igen, persze. És szeretnél jelentkezni?

- Igen, ha lehet. - bizonytalanodtam el.

- Persze. Mindenképpen. Szóval akkor várj fel kell írnom. Toroszi Evelin igaz?

- Igen.

- Oké. Milyen hangszeren tudsz játszani? - kérdezte.

- Dobolni tudok. És énekelni is. Meg tanulok most gitározni.

- Értem. Remek. Holnap vagy holnap után jó lenne neked délután? - tette fel a következő kérdést.

- Persze. Bármikor.

- Oké, akkor majd írok sms-t, hogy mikorra gyere az sms-ben lévő címre. Egyébként nyugodtan tegezz feltételezem hasonló korúak vagyunk.

- Akkor te is a banda tagja vagy?

- Nem én a manager vagyok és a srácok az osztálytársaim.

- Á, értem. Akkor holnap vagy holnap után. - mondta végül.

- Így van. Szia! - köszönt el, majd le is tette a telefont.

- Kivel beszéltél? - állt meg az ajtóban Lara néni kérdő tekintettel.

- Holnap vagy holnapután megyek egy fiatal gimis banda meghallgatására, nemrég találtam neten. Nem baj ugye?

- Nem baj. Örülök, hogy nem csak itthon akarsz ülni. És mikorra mész?

- Gondolom délután. De azt mondták a telefonba, hogy majd értesítenek.

- Rendben. Most gyere enni inkább! - mosolygott majd lesétált a lépcsőn.
Én pedig izgatottan mentem utána.