SzJG - Új lány

Október 5. kedd

Életemben nem volt még ennyire unalmas időszakom, mint most... Borzasztó volt. A csapatunk kicsit szétzuhant. Ricsi Virággal, Zsolti az edzéssel, Dave és Macu egymásnak dumáltak, és Cortez meg az önsajnálatával.
És én? Hát igen. Én aki nem voltam itt eddig, csak távolról jöttem. Nekem ez nagyon fura volt. Újra úgy éreztem, hogy nincs senkim. Egészen a mai napig, amikor a csapatot újra összehozta, hogy valaki nem jött suliba. Merthogy Cortez beteg lett.

A többiekkel együtt hívtam fel reggel. Beszéltünk vele. Ezzel pedig kicsit újra összejött a banda. Igaz, hogy délután Virág, Ricsi, Zsolti, Dave, Macu és Kinga valami tv felvételre mennek, de legalább mondták, hogy írnak ha van valami.

Így eszerint amúgy is én viszem Corteznek a házit. Gondolom mennyire lehet beteg...

Egész nap duplán írtam a vázlatot, egyet órán és egyet a szünetben. Tudom, hogy nem kellene Cortez helyett dolgozni, de már mindegy. Így nekem is könnyebb.

Azt hittem, hogy soha nem csengetnek ki óráról, de végre megtörtént. Én pedig sprinteltem Cortezékhez.
És persze én naiv azt hittem, hogy majd senki nem lesz nála...

Mosolyogva csengettem, majd kedvesen köszöntem az ajtót nyitó nagymamájának.
- Jó napot!
- Szervusz Evelin! Cortezhez jöttél?
- Igen.
- Akkor előre szólok, hogy más is itt van nála.
- Ki? - akadtam meg. Én úgy tudtam mindenki a tv felvételen van.
- Reni. Egy órája jött kb.
- Aham.
- De köztünk szólva valami nincs rendben vele. Régebben nem ilyen volt. Valahogy nem így emlékeztem rá. Más a haja, mások a ruhái és nem is tudom..
- Igen, kicsit változott.
- Azért örülök, hogy jöttél. - simogatta meg a karomat szeretetteljesen. - Nyomás fel és mentsd meg Cortezt. - kacsintott.
- Megyek, megyek.

Félévre a emeletre célirányosan kopogtam Cortez szobájának ajtajában. És nagyon bíztam benne, hogy nem fogok olyat látni, amit nem akarok.
- Gyere! - szólt ki Cortez. Én pedig lassan benyitottam a szobába. Ahol megláttam az ágyon másoló Cortezt és a tv-n képeket nézegető Renit. Eh...

- Sziasztok! - mosolyogtam, mire egyszerre két dolog történt. Reni elejtette a távirányítót, Cortez pedig nagy mosollyal az arcán befejezte az írást.
- Cortez nem azt mondtad, hogy senki nem jön hozzád?
- Nem beszéltem meg Evelinnel, hogy jöjjön, de gondolom nem ok nélkül jött. - rántotta meg a vállát. Na nem, erre lehet hogy nem vagyok kíváncsi ami most jön! Cortez és Reni vita...
- Akkor most el is küldheted! - villogott Reni szeme felém.
- Dehogy küldöm. - csattan fel Cortez is.
- Miért? Akkor engem küldesz el?
- Ha így viselkedsz, akkor igen!
- Hát jó. - ugrott fel. - Csak annyit mondj, hogy miért ő? Miért nem én?
- Miért nem te? Mondjuk nem tudom, hogy ki volt az aki egész nyáron nem volt képes megköszönni a nyakláncot amit adtam. Én vártam! Majd nyár után azt hallom, hogy francia romantikus út, francia pasival. Szerinted miért nem te?
- Én... - kezdte volna Reni, de nem tudta folytatni. Ezek után hozzávágott egy párnát Cortezhez és kirohant a szobából.

Cortez, aki elkapta a párnát, a kezébe temette az arcát, majd leült az ágyára.
Én pedig aki semmit nem tudtam tenni, csak álltam zavartan a szoba közepén, meg akkor is, amikor Cortez mamája lépett be az ajtón.
- Mit történt?
- Összevesztek. Cortez végre kimondta, hogy mennyire bántotta, hogy Reni nem köszönte meg az ajándékot, amit nyár elején kapott tőle. Reni pedig besértődött. És előtte meg azt kérdezte, hogy miért én és miért nem ő.
- Ó. Akkor hagylak titeket beszélgessetek nyugodtan. - mosolygott biztatóan, majd kiment a szobából.

- Cortez! - gugoltam le elé. Mire rám nézett teljesen vörös szemekkel.
- Nem tudom, mit mondjak...
- Akkor nem is kell semmit. - mart a szívembe a magány. Sosem fogja észrevenni, hogy nem közömbös nekem. - Írtam neked vázlatokat, itt hagyom őket, és én most elmegyek. - álltam fel. Mivel nem mondott semmit, így letettem mellé a lapokat, majd összeszedtem magam és az ajtó felé mentem.
- Szia! - köszöntem el, majd becsuktam az ajtót, miközben egyetlen dolog lebegett a szemem előtt: Csak bírd még egy kicsit! Most még ne sírj!!

Mivel Cortez mamáját nem láttam sehol, igy köszönés nélkül mentem ki a házból, majd gyors léptekkel siettem haza. Közben pedig egyetlen üzenetet küldtem el Virágnak és Kingának: Baj van! :'(

Hazaértem, természetesen egyedül voltam otthon, mert Lara néni dolgozik. De pár perc múlva egy kifulladt Kinga és még kifullattabb Virág rontott be az ajtón.
- Jaj lányok most miattam jöttetek el a felvételről?
- Dehogy. Pont akkor lett vége. Képzeld bekerültünk! - vigyorogtak.
- De jó! Ügyesek vagytok!
- Köszi, de azt mond, hogy mi történt! - néztek rám szigorúan. Én pedig elmeséltem mibdent az elejétől a végéig azzal együtt, hogy lehet többet érzek Cortez iránt, mint amit kéne.

Borzasztóan aranyosak voltak a lányok, mert maradtak egész este nálunk, gyorsan haza rohantak pár holmiért, majd tartottunk egy nagy pizsamapartit és filmeket néztünk. Az lehet, hogy holnap nem nagyon fogunk tudni felkelni, de mindegy...
Azt hiszem nekem vannak a legjobb barátnőim!