SzJG - Új lány

Szeptember 10. péntek - Evelin

Hm... Már megint elfelejtettem szegény naplómat! Hétfő óta annyi mindent csináltam, hogy nem volt időm írni.

Az első tervem az volt, hogy több szakkört is megnézek, de aztán egyik sem tetszett elsőre. Szóval végül egyikre sem jelentkeztem, minek?

Aztán elkezdődött az év, úgy igazán. Töri órán majdnem leszakadt a karom, aztán matekon rájöttem, hogy gyakorolni kell. Sőt több francia videót kell néznem.
Persze az angollal nincs bajom, az megy.. sőt! Jól megy.

Na de, térjünk rá a mai napra. Ahol nem is az iskolai órákon voltak érdekes dolgok, hanem utána.

A fiúkkal megbeszéltük, hogy újra szervezzük a péntek esti összejöveteleket. Hurrá! Természetesen Virág is csatlakozott hozzánk, majd Kingát is hívtuk, aki úgyszintén rábólintott.

Órák után még a suli előtt beszélgettünk, amikor Kinga és Reni kiértek.
Reni épp indulni akart, amikor virág dzlt neki.
- Reni nem akarsz velünk jönni?
- Hova?
- Hozzánk megyünk. - vigyorgott Zsolti.
- Ohm... Hát nem is tudom... - gondolkodott látványon. Mit akar elérni, hogy valaki könyörögni kezdjen?
Láttam közben Cortez arcát, aki kissé idegesen várta a választ. - Oké, jövök. Kinga te nem jössz? - nézett a mellette álló lányra.
- Engem már meghívtak. - közölte Kinga szárazon. Egyre nehezebben bírja a szerencsétlenkedő Renit.

Nos miután ezt megbeszélték, végre elindultunk Zsoltiék garázsához.

- Üdvözlök újra itt mindenkit szeretettel! - tárta ki az ajtót Zsolti. - Azokat is, akik a nyár egy részét itt töltötték, és azokat is, akik a párizsi lamour után térnek be szerény helyünkre. - utalt ezzel ránk, illetve Kingára és Renire. Ha nem ismerném Zsoltit és Kingát, azt mondanám, hogy csak hülyék, de ismerem őket, szóval tudom, hogy mit több van kettejük között mint eddig! Én pedig kíváncsian várom a fejleményeket.

Amikor beléptem a szobába, akkor hallottam még a hátam mögött Reni motyogását..
- Akkor ezek szerint Virág és Evelin sokat voltak itt. Francba!

Hát ez így van. Sokat voltam itt, sőt! Ha tudná, hogy Corteznél mennyit voltam. Habár lehet jobb is, hogy nem tudja.

Amíg gondolkodtam, addigra már minden helyet elfoglaltak a fotelekben. Szuper!
Kinga takarítani kezdett, Virág tvt nézett, Dave az irodába vonult, Zsolti edzeni, a többiek meg csak leültek.

Végül úgy döntöttem, hogy leülök az egyik gitárhoz, játszani. Azzal nem lehet baj, nem játszom rosszul, szóval..

Aztán már csak arra lettem figyelmes, amikor Reni elvörösödött és majdnem visitva válaszolt valamit Corteznek. Ó, istenem. Abban a pillanatban pedig megszólalt a telefonja is.
Ricsi elvette tőle, majd elkomorodott, amikor meglátta a hívófelet.
- Neményi az. - dobta vissza a telefont Reni kezébe, aki majdnem elrejtette.
Na jól van ám! Ha eddig Cortez nem volt ideges, akkor most az lett! Ez abból jött le, hogy felpattant és átült hozzám, sőt engem felállított, leült a földre, majd konkrétan az ölébe húzott. Oké, igazából a lábai közé, de akkor is az ölébe. Majd elkezdte segíteni a kezemet, hogy mit hogyan mozdítsak. Istenem de aranyos!!

Eközben fél szemmel felnéztem és annyit lattam, hogy Reni leteszi a telefont, majd megpillant minket és olyan mérhetetlen gyűlölettel nézett rám. Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen ránézésre kedves lány, tud így nézni...

- Kinga elkísérsz? Hazamegyek.
- Ahham. - kelt fel az említett.
Ők ketten így elindultak haza. Amikor pedig bezárult utánuk az ajtó, akkor Cortez a nyakhajlatomba fúrta a fejét.

- Minden oké? - kérdeztem suttogva.
- Nem nagyon. Elegem van belőle.. francia pasi, meg még Neményi is... Ez nekem sok! Szivasson mást, ne engem!
- Oké, értem. Akkor most mi lesz?
- Semmi, nem törődök vele és kész. - határozta el. Kíváncsi leszek, hogy meddig fogja bírni, vagy mi lesz ezután...

Így viszont még mindig nem tudok én sem közelebb kerülni hozzá, amíg magában próbál mindent tisztázni...