SzJG - Új lány

Szeptember 28. - Evelin

Reggel komótosan keltem fel. Alig aludtam valamit... Az éjjeli vihar rettenetes volt és amiatt műszaki volt ébren lennem. Egyetlen támaszom Cortez volt, aki egész éjjel ébren marad miattam és beszélgetett velem Skype-on. Legalább ő egy kicsit elterelte a figyelmemet.

Délelőtt, ahogy szoktam órákon ültem egy figyeltem a kamerán keresztül magyarázó tanáraimat. Hát igazából eléggé untam az egészet. Főleg hogy majdnem el is aludtam, hiszen éjjel aludtam mondjuk fel órát összesen...

Délutánra pedig muszáj volt össze szednem magam, mert megígértem a srácoknak, hogy eléjük megyek és onnan együtt megyünk a próbára.
Úgyhogy feltöltöztem és elindultam a sulihoz.

Amikor odaértem Zsolti és Ricsi köszöntött:

- Szia Lin! - vigyorgott Ricsi.

- Csoki! - intett Zsolti, aztán folytatta az evést és figyelte Ricsi kérdését.

- C mindjárt jön. Csak még nincs vége a rajz szakkörnek. Utána mehetünk. Dave meg jön majd oda.

- Ühüm. És kikkel jár rajzra?

- Csak Virággal. A többiek olvasó szakkörösök. - válaszolt Zsolti.

- Ahha. Nézzétek ott jönnek. - mutattam az épület irányába. - Miért néz ki az a srác olyan szerencsétlenül? - néztem egy vézna srácra. Mire Ricsi és Zsolti röhögni kezdtek.

Ekkor pedig Cortez ért oda hozzánk, és adott egy puszit, majd átkarolta a vállamat. Még mindig nem tartom jó ötletnek ezt a féltékennyé tevést, de mindegy. Eközben pedig Cortez mosolyogva hallgatta a fiúkat, ahogy meséltek neki.

Majd pár perc múlva bemutatták nekem a többieket is. Akiket amúgy már majdnem mindenkit ismertem. Kedvesen rájuk is mosolyogtam, amire Virág vissza mosolyogott. Reni viszont csak fintorgott egyet. Most miért? Jézusom! Szóval ő nem mindig az a kedves és naiv lány! Gyanús! Na mindegy inkább ne legyen igazam, de azért féltem a többieket.

Este éppen a Facebookot néztem, amikor láttam, hogy Virág és Reni is visszaigazolt.
Aztán inkább megnéztem az elérhetőségi listát.

Virág (nem érek rá, Luv D.) - állapota elfoglalt
Reni (Honfoglaló)  - állapota elérhető
Dave (itt vagyok) - állapota elérhető
Zsolti (Mekiii) - állapota nincs a gépnél
Kinga (edzésen) - állapota nincs a gépnél
Ricsi (Korn) - állapota elfoglalt
Cortez neve pedig szürke volt

Aztán minden mindegy alapon rá írtam Kingára, hátha látja...

Evelin üzenete: Szia! Ha látod, kérlek válaszolj!
Kinga üzenete: Szia! Itt vagyok, csak nincs kedvem mindenkivel beszélni.
Evelin üzenete: Hogy vagy?
Kinga üzenete: Jól, köszönöm. És te? Várad már a következő tábort?
Evelin üzenete: Én is. És igen várom már. A tavalyi nagyon tetszett. Örülök, hogy ilyen hasznos táborban voltam.
Kinga üzenete: Én meg annak, hogy volt akivel lehetett beszélgetni.
Evelin üzenete: Köszönöm, ez jól esett. Majd esetleg találkoztunk valamikor, persze csak ha van kedved...
Kinga üzenete: Mindenképpen. Majs írok, hogy mikor érek rá.
Evelin üzenete: Oké :)
Kinga üzenete: Most viszont mennem kell. Szia!
Evelin üzenete: Szia!

Ezután mosolyogva néztem meg a többieket is, akik még írtak. És páran írtak az amerikai barátaim közül is. Aztán felugrott még egy ablak:

Cortez üzenete: Szia!
Evelin üzenete: Sziaa! Te hogy hogy itt? Nem is látszol az elérhetők között!
Cortez üzenete: Direkt :D
Evelin üzenete: Jaa értem :)
Cortez üzenete: Egyébként ma is lesz vihar, néztem a radart...
Evelin üzenete: Hajh... :/ Ötlet?
Cortez üzenete: Van.
Evelin üzenete: Bővebben? :)
Cortez üzenete: Meglátogatlak ;)
Evelin üzenete: Hm?
Cortez üzenete: Elmegyek hozzátok. És ott leszek, meg figyelek rád. Ha nem gond és neked is oké.
Evelin üzenete: Rendben. Akkor majd gyere. :) - komolyan ide akar jönni?
Cortez üzenete: Oké. :D

Hát ezek szerint átjön, csak azért, hogy tudjak aludni éjjel. Tényleg nagyon jó barátom! Komolyan!

Egy fél óra múlva pedig már meg is érkezett... Amúgy már este fél tíz volt. Jól eltelt az este.

- Szia! - álltam meg előtte a nappaliban. Cortez pedig mosolyogva egy iskola táskával a vállán állt velem szemben. - Arra egyébként van ötleted, hogy hol is fogsz aludni?

- Ahha! Nálad. - felelte a szája sarkában bujkáló mosollyal.

- Hajh... Nem vagy normális. - löktem meg a vállát vigyorogva. Mire csak felnevetett, aztán teljesen otthonosan belépett a szobámba.

Aztán tényleg ott maradt velem és először filmet néztünk, aztán az én drága nénikém, ránk szólt, hogy ideje aludni, úgyhogy film helyett csak beszélgettünk. Aztán elaludtam, annak ellenére, hogy kint hatalmas vihar kerekedett. De nekem elég volt, hogy Cortez fél karral át ölelt.