SzJG - Új lány

Október 10. - Evelin

Tegnap este a fiúk óráig győzködtek, hogy menjek velük a mai Gödöllői díjugrató versenyre, amire nem akartam menni. Aztán akkor elmondtam, hogy miért nem, amikor ketten sétáltunk haza Cortezzel.

- Szóval .. régen én is lovagoltam és egyszer volt egy nagyon ronda balesetem, ami azóta is bennem él... De attól függetlenül elmegyek veletek, mert meg kértetek. - mosolyodtam el.

- Értem. És erről tud még valaki?

- Anya, apa, Lara néni és Kinga. Ő pont ott volt és ő segített a legtöbbet.

- Köszönöm, hogy elmondtad. - ölelt meg. - És figyelni fogok rád, hogy ne legyen baj.

- Köszönöm. - fúrtam a fejem a vállába.

Szóval ma reggel a srácokkal együtt indultunk a vonat pályaudvarra, ahol sajnos összeszedtük Ricsi csaját, Edinát, aki rettenetes egy ribanc... egész végig Cortezt bámulta!!!

És akkor még emellett megjelent Reni is a kis kétszínű viselkedésével. Csodás!

- Eddig minden rendben? - hajolt hozzám közel Cortez.

- Igen, csak bennem van a izgulás, annak ellenére, hogy nem is versenyzek.  - néztem rá egy kis mosollyal.

- Ennyire nem lehet unalmas a lovakat nézni... - kezdett vinnyogni Edina. Nekem pedig egy emlék ugrott be, ami hát enyhén fogalmazva sem jó. De aztán inkább nem azzal foglalkoztam, hanem hogy a fiúk miről is beszélnek. Közben pedig Reni otthagyott minket.

Majd később Cortez elment hogy vegyen mindenkinek enni. Mi pedig az éppen versenyző Kingát figyeltük. Aki egy egyik pillanatban hirtelen leesett a lóról, a lova pedig megbicsaklott. Én pedig abban a pillanatban majdnem összestem, akkor meg főleg, amikor Edina meg röhögni is elkezdett.
Majd két perc múlva már Cortez állt meg előttem és a két keze közé fogta az arcomat. És motyogni kezdett:

- Evelin, nyugi. Itt vagyok, nem lesz baj. Kinga is jól van. Ssshh... - magyarázott angolul, amit persze megértettem. Ezután azért sikerült meg nyugodni, de Cortez végig inkább mellettem volt. Még akkor is, amikor felhívtam Kingát.

- Szia!

- Szia! - köszönt fáradt hangon.

- Hogy vagy? - kérdeztem.

- Megvagyok. Csak jobban megijedtem, meg fáj, hogy nem tudtam nyerni. És te?

- Most már jól, csak én is megijedtem.

- Gondoltam... Renáta nem tudta elmondani, hogy mi van veled, szóval örülök hogy felhívtál.

- Tényleg jól vagyok. - bizonygattam.

- Oké, elhiszem. Majd még beszélünk! Szia!

- Oké, szia! - köszöntem el. Majd beszálltam, az éppen érkező autóba, amit Cortez nagypapája vezetett. És vele mentünk haza.