SzJG - Új lány

December 8. - Reni

Egész múlt héten nem volt kedvem írni, főleg azután, hogy Virág dühös rám...
Nem ment rajt szakköre, és Vladár tőlem kérdezte, hogy hol van. Virág pedig rám lett dühös. Pedig közben ő maga ment inkább a Mekibe, minthogy szakköre menjen.

Aztán pénteken kiderült, hogy lesz adománygyűjtés, ahová mi diákok hozunk adományozni való dolgokat.
Hát kerestem, de nem találtam sok mindent, csak néhány könyvet. Ezen persze Kinga bepörgött... És azok is, hogy a többiek sem hoztak túl sok mindent, így kitalálta, hogy menjünk el mindenkihez és kérjünk tőlük még plusz dolgokat. Hát érdekes elgondolás az biztos. Nekem pedig semmi kedvem nem volt ehhez.

Főleg akkor jöttem rá, hogy nem kellett volna vele mennem, amikor megálltunk Cortezék haza előtt.
Kinga pedig csengetett, mire Cortez mamája nyitott ajtót.

- Sziasztok lányok. - mosolygott ránk. - Bejöttök? - kérdezte.

- Igen be szeretnénk. Adományokat gyűjtünk és végig járjuk az osztály társaink házait.

- Értem, szép kezdeményezés. Gyertek azt hiszem a konyhában vannak. - gondolkodott. Vannak? Talán Ricsivel? Vagy kivel?

Beléptünk a házba, ahol jóformán semmi nem változott azóta, hogy utoljára jártam itt. Talán csak egy dolgot kivéve, hogy a konyha felől egy lány hangja volt hallható.

- Ó, sziasztok! - mosolygott Evelin, amikor megállt a konyha ajtajában. - Cortezt keresítek igaz?

- Igen. Szükség van még adományokra. Egyébként te hogy vagy Evelin? - mosolyogott (!!) rá Kinga.

- Megvagyok, köszi. Mint látod. - vigyorgott Kingára, aki bólintva viszonozta a vigyort. Ezt csak én nem értem? Komolyan?

Ekkor pedig Cortez jelent meg a lépcsőn a kezében egy könyvvel. Majd elképedve nézett ránk, amikor meglátott minket.

- Lini megtaláltam a könyvet. Ugye ez az? - mutatott felé egy vastag és régi könyvet. Mire a lány kivette a kezéből és mosolyogva bólintott, majd a nappaliban lévő asztal felé vette az irányt és az ott lévő könyvet és lapok közé letette a könyvet.

- És miért is jöttetek? - nézett ránk Cortez.

- Kellenek még adományok. Neked is adod kell! - mondta Kinga ellentmondást nem tűrő hangon.

- És mégis mit adjak? A pólómat? - kérdezte Cortez hitetlenkedve.

- Például. - vágta rá Kinga, majd át elrohanó Cortez után indult. Én pedig ott maradtam tétlenül a nappaliban Evelinnel, aki valamit nagyon írt egy lapra, majd amikor feltűnt neki, hogy nézem rám kapta a fejét.

- Igen? - kérdezte.

- Semmi, csak akartam kérdezni, hogy mit írsz. - válaszoltam zavartan.

- Csak egy beadandó. - legyintett.

- Cortezé? - kérdeztem összeszorított fogakkal.

- Dehogy. Az övét már reggel ő maga megcsinálta. - válaszolta egy lapra mutatva.

- Értem. Kiről írt?

- Majd megtudod az iskolában. Nem mondta azt, hogy bárkinek előbb el fogja mondani, szóval... - vágta rá ingerülten.

- Oké. - válaszoltam, de már nem is figyeltem rá, mert Kinga sietett le a lépcsőn, kezében egy pólóval és karkötőkkel.

- Nézd mit szereztem! - mutatta fel a tárgyakat. Majd megláttam mögötte Cortezt, aki egy szórakozott mosollyal jött le az emeletről. Majd rögtön a kanapén ülő lányhoz ment.

- Hogy haladsz? - kérdezte tőle.

- Már egész jól, csak úgy nehéz, hogy folyamatosan megzavarnak. - ingatta a fejét.

- Gondolom. - sóhajtotta. - Lányok van még valami? - kérdezte felénk nézve.

- Szerintem ez még mindig kevés! - nézegette Kinga a pólót.

- Kinga mit szólnál mondjuk pár friss divat újsághoz? - nézett fel Evelin.

- Mármint? - kérdeztem nem értve a dolgot.

- Anyám minden hónapban küld vagy három újságot. A legújabb amerikai fivér van benne. - egészítette ki a lány, mire Kinga felderült.

- Remek lenne. De neked nem kell? - kérdezte.

- Dehogy... Tudod, hogy vagyok azzal... - mosolygott lemondóan Evelin. - Átvigyem neked vagy most eljöttök?

- Ha nem gond akkor most. - gondolkodott Kinga. Mi van? Most megyünk Evelin házába?

- Oké, úgy is pár házzal kell csak arrébb menni. - állt fel. - Mindjárt jövök. - nézett Cortezre, aki egy kedves mosollyal nézett rá, majd bólintott.

- Menjetek csak, én itt leszek. - intett nekünk, majd leült evelin helyére.
Mi pedig hárman mentünk három háttal arrébb, és bementünk egy egyszerű két szintes ház kertjébe.

- Gyertek nyugodtan, a nagynéném dolgozik, úgyhogy nincs itthon senki. - nyitotta ki a kulccsal a házat. - Várjatok meg itt, mindjárt jövök. - ment fel az emeletre. Én pedig körbe néztem, de nem láttam semmi furcsát, Kinga pedig otthonosan állt mellettem. Ő járt már itt? De mikor? 

Pár perc múlva Evelin két köteg újsággal tért vissza, mind nagyon jó állapotú és idei évben kiadott. Amint megláttam a borítót rájöttem, hogy ezek alapból egy fizetős újság sorozat legújabb példányai. Neki meg itt van és nem is használja!

- Köszönjük az iskola nevében is! - fogta meg őket Kinga, majd elköszöntünk tőle.

Végre Kinga is megnyugodott és már a többieket sem zárhatja. Viszont én megint a padlón vagyok, hogy Evelin miért ennyire tökéletes...