𝙰 𝙿𝚒𝚕𝚕𝚊𝚗𝚐𝚘́ - Jégszívű || ✔️

4. fejezet

Amíg az út tartott, unalmamban elkezdtem pörgetni az Instagramot, csak átlagos nyári posztok és Instagram sztorik rengetegével találtam magam szemben a virtuális világban.

Bikinis képek, nyaralós posztok tönkelegével voltak a platformon. Alig volt másik témával kapcsolatos. Minden a nyárról szólt, fesztiválok időpontjai, a nyeremény játékok utazási utalványt tartalmaztak. Minden és mindenki ekörül forgott.

Mindig meg van az aktuális marketing fogás, szülőknek stresszhelyzet, gyerekeknek szórakozás. Nyár, karácsony, húsvét, születésnapok, névnapok vagy akár az egyes világnapok. Soha sincsen olyan, amin ne csámcsoghatna a média, mindig van valami balhé az egyes eseményeken.

Mi értelme van ennek a pénzen kívül? Mindenkit csak kicsinálnak vele.

A taxi befordult a parkolóba, fokozatosan kezdett lassítani, mintha megint csak marasztalni próbált volna, nem elengedni az ismeretlenbe. Mintha azt mondogatta volna minden másodpercben, hogy forduljak vissza, amíg még nem késő, amíg még lehet.
Olyan volt, mintha minden egyes csikorgása egy-egy szó lett volna, mintha tényleg beszélt volna hozzám, minthogyha jelezni akarta volna nekem, hogy megváltozik minden, más lesz.

Ekkor tudatosult bennem, hogy tényleg megérkeztem, hogy tényleg elmentem oda, és ennek csak egy célja volt, hogy közelebb kerülhessek anyámhoz, hogy javulhasson a kapcsolatunk, hogy egy kicsit is a lányának érezhessem magamat. Semmi más nem számított, csak ez.

Egyáltalán nem érdekelt a tábor, nem igazán érdekelt mi fog velem történni, ürességet éreztem vele kapcsolatban. Nem érdekel, kik lesznek ott és miért, egyszerűen a cél volt a lényeg, a hangsúlyos dolog. Valami megmagyarázhatatlan érzés vibrált bennem, ami vonzott, egyben taszított is. Melegséggel töltött el, de közben kirázott a hideg, a kétely hatalmas hullámai csaptak össze felettem, de nem érdekelt. Kizárólag csak a cél lebegett előttem, és azért tényleg bármit megadtam volna, hogy megvalósulhasson.

Két-két nagy busz állt a parkolóban, láthatóan elkülönítve egymástól. A hatalmas tér szinte hemzsegett a diákseregtől, a nagy zsibongás és hangzavar közepette teljesen elveszve éreztem magamat, mintha az üveggömbbe lettem volna. Láttam mindent, de nem tudtam velük, bennük lenni. Nem tudtam megérteni őket, mert az a valami, az üveg akkora távolságot adott a két hely között, akárcsak két különböző világ lett volna.

Az autó ablakának üveglapján keresztül figyeltem őket, fejemet aprón, de határozottan ráztam meg, hogy az érzelmeim ne befolyásoljanak túlságosan, apró mosolyt félét felvéve az arcomra köszöntem meg a taxisnak a fuvart. A zsebemből előhalászott kissé gyűrt papírpénzzel fizettem ki. A járműből kiszállva a csomagtartóból kivettem az útitáskaimat. Hátamra kanyarítottam a sporttáskámat, a másikat a kezembe fogtam és a bőröndömet megfogva intettem a taxisnak, hogy meg vagyok. Ő a motort elindítva már száguldott a következő utas elé.

Megfordulva kissé elveszetten néztem körbe.

– Tudok segíteni? Hogy hívnak? – lépett mellém egy férfi, kezében egy nagy papír köteg és egy adag karszalag volt. Szemét kerek fazonú arany-barna napszemüveg takarta. Széles mosolya megnyugtatóan hatott rám, valami volt benne, amit magamon sosem tapasztaltam meg. Borostás arcán már jónéhány erősebb barázda  virított.

– Kováts Alexa – válaszoltam készségesen, bár semmi kedvem sem volt az egészhez, mégis evidensnek vettem: ha nekem rossz, az nem jogosít fel arra, hogy másnak is elvegyem a kedvét az élettől. 

– Pillanat. Ááá, meg is vagy! – bökött a papír lapján egy helyre. –  Itt írd alá, ez csak a szokásos adminisztrációhoz kell. Szó sincsen arról, hogy ezzel beleegyezel abba, hogy eladjuk a szerveidet. – Felhúzott szemöldökkel néztem rá, mint aki minden egyes szavát elhiszi, bólogattam. – Én vagyok a fő szervező – komolyodott el másodpercek tört része alatt, mosolya már nem volt olyan csintalan, mint másodpercekkel azelőtt. – Örülök, hogy idén a mi táborunkat választottad! Nekem jobbra lévő buszokhoz menj, a csomagjaidat pakold be! Indulás előtt még tartok egy kis utasigazítást. Ekkor mondom el a táborról a legfontosabb tudni valókat. Itt van még egy karszalag is – nyújtotta át a papír és toll mellett az említett tárgyat. Szerencsére nem a papírból készült kevésbé jó minőségű karszalag volt, hanem az anyag, ami sokkal tartósabb.