𝙰 𝙿𝚒𝚕𝚕𝚊𝚗𝚐𝚘́ - Jégszívű || ✔️

11. fejezet

Az éjjel csak háromszor ébredtem fel, először valami madár repült neki az ablaknak. Másodszor pedig az egyik felső ágyról puffant le valami. Harmadjára pedig a felkelő nap ébresztett fel, igaz már eleve félig világosságban aludtam el. Hát nem csodás érzés amikor szinte semmit nem alszol és pont sikerülne végre elaludnod jön az ébresztés? Na, én pont ezt éltem át és akkor ez még a napod egyik legjobb része. Ha bárki kérdezné, ez tökéletes éjszaka volt, semmi különös.

Az ajtónkon most Ákos jött be hangszóróval a kezében, eleinte halkan, majd egyre hangosított a zenén végül majdnem maximum hangerőn szólt a JBL. Egyébként a for KING & COUNTRY By Our Love című viszonylag friss szám volt.

– Kisasszonyok, ideje felkelni és csipkedni magatokat, mert már csak negyedórátok van odaérni az étkezőbe – köszöntött minket mosolyogva, közben jelentőségteljesen rám pillantott.

– Ne már, most miért utáltatják meg velem ezt a jó számot is? – szólalt meg közülünk elsőnek Vivi.

– Tényleg csak ezen akadsz ki? – szaladt össze Kamilla szemöldöke. – Nem azon, hogy csak negyedórád van elkészülni? – nézett rá meglepődötten.

– Igen, mert ez a szám az egyik kedvencem és ezentúl mindig az ébredés fog eszembe jutni. Várj mi van? – jutott el az agyáig mit mondott neki a lány. – Mi az, hogy negyedóra? Az kinek elég? Nekem ugyan nem.

– Be kell őket perelni, mivel akaratunkon kívül ébresztettek fel, kényszerítenek ránk, amit nem akarunk. És nem használhatjuk ki a jogainkat – szólt közbe halál komolyan Anna –, de még az itteni szabályzatot is átbogarászhatjuk.

– Mintha nem fújnád kívülről az egészet.

Ákos csak kapkodta közöttük a fejét.

– Igen, figyelj anyám úgyis ügyvéd, simán megoldja – szállt be Csenge is a beszélgetésbe.

– Nekem meg anyukám tesójának az exének az új csajának az apjának a haverja zsaru, szólok az érdekünkben – szállt be a hülyülésbe Alíz is.

– Nem akarok ünnep rontó lenni, de ez nem sok kicsit? – vágtam közbe, a gyilkos pillantásokat nézve aprót elmosolyodtam. – Hé- hé-hé, ne nézzetek már rám így, nyugi. Csak annyit akarok mondani, hogy akkor komoly tényeket kell mondani, hivatkozni kell mindenféle szabályokra és rafináltnak lenni – kicsit fellélegeztek a többiek, de még nem fejeztem be a trollkodást, koránt sem. Úgy éreztem, ez most nekem is megjár, főleg a sok rossz után, ami velem történt. Oldalra pillantottam Ákos még mindig tanácstalanul állt.

Most, vagy csak még ő is fáradt és még nem ébredt fel teljesen vagy tényleg ilyen szerencsétlen.

– Nyugalom elég sokat pereskedtem már – értetlen fejjel néztem rám, pedig nem így kellet volna reagálniuk. – Nem is emlékeztem? Meséltem a szomszédunkról, az a szerencsétlen. Tudjátok.

– Fhú tényleg most, hogy mondod nem ott volt, az a kutya perelés? – kapcsolt Dalma.

– A macskás – vágta rá vele egyszerre Anna.

– Nem, nem – ráztam a fejemet –, az másik sztori. Ennyire figyeltek ti rám, tudjátok a cipősarkos sztori, tudjátok – mentettem a menthetetlent, majd Ákosra pillantottunk, majd egyszerre tört ki belőlünk a röhögés.

Lassan már öt perce röhögtünk, de nyílt az ajtó és Matyi lépet be.

– Nem szeretnék semmit se félbeszakítani, de nem, ha lehetséges, akkor öt perc múlva az ebédlőbe! – egyáltalán nem hangzott felszólításnak, de mindenki értette mire akart célozni.