𝙰 𝙿𝚒𝚕𝚕𝚊𝚗𝚐𝚘́ - Jégszívű || ✔️

13. fejezet

Reggel nagy hangzavarra ébredtem fel. Álmosan pislogtam, közben a többiekre siklott a tekintetem, kész káosz volt. Úgy éreztem magam, mint aki valamilyen árverésre került, vagy valamilyen piacra keveredett volna, de inkább egy buli utáni reggelre hasonlított a látvány, csak ott azért a másnaposság a nagy úr. Szanaszét heverő holmik, hiányos öltözetben lévő lányok, és annyi kérdés, hogy hirtelen el sem tudtam dönteni kihez mi tartozik.

– Megint elfogunk késni! – kiáltott fel talán Vivien.

– Na nem mondod!?

– De mondom, és tegnap is rendesen késtünk, ma nem kellene.

– Akkor meg kapkodjátok magatokat! – szólt rájuk Anna.

– Ez most nem is fontos. Nem tudjátok, hogy hol van a cuki csimpánzos alvós zoknim? – kereste a zokniját a szobában Csenge.

– Mert az annyira fontos?

– Igen, képzeld!

– Nem érdekel hol van! Nekem a fésűm kell!

– Miért, és akkor az kit érdekel? És minek neked fésűd, nem jó az, ami a kezedbe van?

– Nem, nekem a fehér-sárga ananászos mintás fésűm kell!

– De minek?

– Mert kell, és kész – vágta rá durcásan Zsófi.

– Mi van? – pislogtam fáradtan.

– Zsófi... – sóhajtott fel mellettem Kamilla. – Inkább készülődjünk, nem érdemes ezen veszekedni, így csak elromlik a reggelünk.

– Itt meg mi történt? – ásítottam el a végét.

– Késésben vagyunk, lényegében annyi – haladt el mellettem Alíz, miközben a szekrényhez ment. – Jobb, ha te is felkezdesz, és elkészülsz, kivéve, ha lógni akarsz megint – említette meg a tegnapi napot, ezzel felhozva az emlékét. – Esetleg valami magyarázat? – próbálta kipuhatolózni, hogy mégis mi történt.

– Nem tartozom, magyarázattal – vettettem oda, miközben kikászálódtam az ágyból, magamhoz vettem a tiszta ruháimat, és elindultam a fürdő felé. Kamillát kerestem tekintettemmel, mikor tekintetünk egymásba fonódott. Picit ingattam a fejemen, jelezve, hogy ne mondjunk semmit, aprót biccentett rá, bár arcára kiült a teljes tanácstalanság, és talán még egy kis kétségbeesés megfűszerezve félelemmel is suhant át az arcán.

Mit képzel magáról, semmi köze sincs ehhez! Noelnek se mondtam, a csapatnak se, neki még kevesebb köze van ehhez, mit vájkál más életében? Foglalkozzon a magjáéval, engem meg hagyjon békén! Kami meg remélem, hogy ha már annyira akar segíteni, akkor tiszteletben tartja, hogy ez magánélet, és nem mondja el senkinek. Ha mégis elmondaná valakinek, megbánja! El is fogom neki mondani.

– Hol a hajszárítóm? – lépett be az ajtón Gréti, haját törülközőjével szárítgatta.

– Oda, ahova tetted – jött rá a felelet Dalmától, megint dús barna fonatait rendezgette.

Úgy látszik neki ez a mániája, elég furcsa emberek vannak itt. Lassan már azon se lepődnék meg, ha kiderülne, hogy valamelyikük kobold, esetleg vámpír. És még az is megeshet, hogy arra a szellemre is fény derül, hogy ki csoda is valójában.

Neszesszeremet, illetve a sminkes dolgaimat kivettem a szekrényből, elindultam a főépület felé, gyorsan magamra kaptam ruháimat, és máris a tükör elé álltam, hogy meghúzzam a szokásos tusvonalamat, ami nélkül egyszerűen meztelennek éreztem az arcomat, egy kis szempillaspirált is raktam magamra. Miután kész lettem ezzel, még egyszer ellenőriztem magamat, sötétkék overálom kiemelte a nyárhoz képest még fehér bőrömet. Hajam kibontva omlott vállaimra, ahhoz képest elég egyenes volt, hogy már napok óta nem vasaltam, szemeim unalomtól és keserűségről árulkodtak, ezt sokan betudják a kevés alvásnak vagy szimplán a stressznek, de én tudtam, hogy teljesen más áll ennek a hátterében. Egyébként arcomon szinte semmilyen érzelem nem tükröződött.