8. fejezet

229 24 10
                                    

Az ajtón kilépve teljesen tanácstalanul lépkedtem tovább. Odett útba igazítása minden volt csak nem bőséges.

Bezzeg a tábor szokásairól és önmaga hülyeségeiről tud beszélni... Most őszintén kit érdekel, hogy hány embernek kell köszönnie vagy éppen totál szerencsétlen és nem pakolt még ki? Mert engem ugyan nem érdekel.

Ahogy sétáltam előre a fákkal borított sétányon zajra lettem figyelmes. A fák között észre vettem néhány játékszert. A játszótéren még nem voltak sokan, csak a rengeteg játékszer virított a területen; hinták, libikóka, mászófal, hintakosár, csúszda és még sorolhatnám. A mászófalak mögött eldugott részen volt egy elhagyatottabb rész, kicsit gazos; rossz állapotban lévő játszószerek tárháza volt. Egy szalaggal volt elhatárolva, hogy megakadályozza az illetékteleneket. A bal oldali nagy hinták szimpatikusak voltak, oda mentem és leültem.

Telefonomat valóban nem kellet sokáig szuggerálom, másodpercek alatt érzékelte a hálózatot, bekapcsoltam a mobilnetet, és itt kezdődött a káosz, az értesítések egyszerre rohamozták meg a készüléket, aminek ezzel egy másodpercnyi pihenőt sem adtak meg. Üzenetek ezrei érkeztek, főleg abból a bizonyos csoportól, ahol az elolvasatlan üzenetek megközelítették a százat.

Beléptem és elkezdtem az  üzeneteket olvasni, de rá kellett ébrednem, hogy teljesen értelmetlen fejtegetnem őket.

Dávid: Na mi az, Lexa eltüntettek a szellemek?

András: Biztos, csak elbújt előlük.

Levente: Inkább a magad nevében beszélj. Lexát nem úgy ismerjük, mint aki nem áll ki magáért.

Bence: Ó, a hősszerelmes, védi élete értelmét.

András: Ja, mint a Rómeó és Julia esete, de azért reméljük nem halnak meg mindketten.

Bence: Hát vagy modernizáljuk, vagy meghalnak.

Csenge: Felőlem haljanak, nem hiányoznak majd, senkinek se.

Bence: De flegma vagy, ennyi erővel te sem hiányoznál.

Zoé: Már megint f@szságokat írogatok.

Bence: Mert ez egy f@szság...

Csenge: Ha-ha-ha.

Zoé: Húú, te aztán nagyon poénos vagy, ja nem, nagyon nem.

András: Már mondtuk, ha nem tetszik, húzz innen.

Dávid: De ha kell, mi is kidobunk.

András: Most tuti megsértődött.

Csenge: Jah, amúgy meg tényleg minek van itt, ha zavarjuk őt? Nem értem.

Zoé: Egy nem sértődtem meg. Kettő meg szálljatok le rólam. Három csak az uncsi üzeneteitek zavarnak.

András: Hát ok, akkor csá.

Zentai András eltávolította Horváth Zoét a csoportból

Csenge: Most miért vagy ilyen?

András: Ő nem akarta nézni az üziinket, nem lépett ki, hát segítettem neki.

Dorina: A nagy megmentő...

András: Jó, ha annyira akarod vedd vissza, vagy vegyem vissza én?

Zentai András felvette Horváth Zoét a csoportba

András: Na most jó? Örültök?

Csenge: Én eddig is elvoltam, nekem mindegy, hogy itt van vagy nincs.

𝙰 𝙿𝚒𝚕𝚕𝚊𝚗𝚐𝚘́ - Jégszívű || ✔️Onde histórias criam vida. Descubra agora