𝙅𝙤𝙗𝙗𝙖𝙣 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙣𝙞, 𝙢𝙞𝙣𝙩 𝙫𝙖𝙡𝙖𝙝𝙖 |𝙟𝙞𝙠𝙤𝙤𝙠| ✓

1

Jimin szemszöge

Hat év... igen, pontosan ennyi idő telt el az utolsó találkozásunk és utolsó beszélgetésünk óta. Jungkookkal a kapcsolatunk teljes mértékben megszakadt, csak annyit tudtam róla mindig, amennyit még Taehyungék mondtak nekem, mert velük azóta is tartom a kapcsolatot és rendszeresen beszélünk. Ahányszor írtam Jungkooknak, hogy elmeséljem a napomat vagy megkérdezzem, hogy hogy van nem válaszolt semmit. Még csak meg sem nézte. Én ennek ellenére kitartó voltam és minden héten írtam neki, egy jó másfél évig, majd mikor megelégeltem, hogy nem tudok túl lépni rajta hagytam a francba. Egyszer sem válaszolt, de én még mindig hiszem, hogy vár rám.

Egyetem befejeztével még egy évet kinn maradtam Amerikában, hogy táncot taníthassak, viszont már vissza vágyakozok Koreába, hisz anyáékat is csak kétszer láttam egy évben maximum. Ők rendszeresen beszéltek velem és vagy én mentem haza karácsonykor vagy ők ki ide. Azt hittem Jungkook is várni fog, de anya azt mondta, hogy teljesen máshogy voltak szünetei meg vizsgái, mint nekem ezért nem tudott sose jönni, mikor itthon voltam. De szerintem ez hazugság, ugyanis tuti, hogy csak nem akart látni. Ismerem eléggé, ez pedig tőle elég gyenge kifogás volt mindig is főleg, hogy Taehyungék is Koreában járták ki az egyetemet és nekik is majdnem ugyanúgy voltak a vizsgáik és szüneteik, mint nekem, csak nekik egy nappal előbb kezdődtek. Hülye azért nem vagyok, végig tudtam, hogy hazudik, csak azt nem értem anyáék miért hitték azt, hogy én ezt beveszem. De őket nem hibáztatom, hogy a fiúk bolond.

Ebben a hat évben amit itt töltöttem Amerikában, nagyon sok élménnyel, baráttal és élettapasztalattal gazdagodtam. Egyetemen rengeteget buliztunk a csoport társaimmal, de persze a tanulást sem hanyagoltuk. Ezekkel a módszerekkel volt a legkönnyebb felejtenem. Persze még sok kavarás és egy pár egyéjszakás is becsúszott, mert hát annak ellenére, hogy még mindig vannak érzéseim az exem iránt ugyanúgy vannak szükségleteim is. Edzeni is rendszeresen eljártam, ami már meg is látszik és hajam is szőkére festettem. Úgy gondolom, hogy ez a hajszín szerintem sokkal jobban áll nekem, mint a fekete, így már jó két éve a szőke különböző árnyalatait viselem fejemen.

Szóval igen, most éppen készülődök hazafele, ugyanis hiányzik Korea. Már egy éve otthon lehetnék, csak kaptam egy jó munka lehetőséget és ezt nem akartam kihagyni. Meg szeretnék külön költözni anyáéktól Jungkookkal együtt, ezért arra is kellett pénzt gyűjtenem. Még nincs meg a teljes összeg, ezért ahogy hazaérek keresek magamnak valami tánc stúdióban munkát, mivel tánc szakon végeztem.

Odanyújtom a jegyemet a stewardessnek, aki leellenőrzi és egy bólintás után fel is enged a gépre. Megkeresem a helyemet, majd helyet foglalok és várom a felszállást, ami öt percen belül be is következik.

***

Komolyan el se hiszem, hogy újra itthon vagyok. Milyen rég voltam itt! Mennyire hiányzott! Nagyon szerettem Amerikát, de a családommal a legjobb, legyünk akárhol. Lehalászom gyorsan a bőröndömet a futószalagról, majd kisétálok a reptér főbejáratához, hogy megkeressem anyáékat, mert azt mondták, hogy eljönnek értem.

Ide-oda kapkodom fejemet a sok ember között, de se anya, se apa alakját nem látom, csak Jungkookét. Mi a francot keres itt? Nem úgy volt, hogy anyáék jönnek?

Egyből észrevesz és feláll a padról, ahol eddig ült, így meg tudom figyelni vonásait. Haja megnőtt, teste sokkal, de sokkal izmosabb, mint volt, pedig hat éve is egy adonisz volt. Egek, mennyire jól néz ki. Mint egy igazi férfi, bár végülis majdnem huszonnégy évesen, elég egyértelmű, hogy az.

- Szia. – ér ide elém, majd végigmér.

- Szia. – csak állok előtte, mint egy fa. Nagyon kínos ez a beszélgetés, azt hittem, hogy legalább meg fog ölelni. - Anyáék? – teszem fel azt a kérdést kis szünet némaság után.

- Szervizbe van a kocsijuk, így én jöttem el érted a sajátommal, remélem nem baj. – szólal meg.

- Dehogyis. – legyintek egyet, majd megfogva egyik bőröndöm húzni kezdem, a férfi után, akinél a másik gurulós van.

Beszállunk a kocsiba, a két bőröndöt bedobva hátulra és egyből hazafele vesszük az irányt. Az egész út csendben telik, ezért fogom magam és bekapcsolom a rádiót, hogy ne legyen ennyire kínos hangulat.

- Hosszú volt az út? – találja meg hangját exem, mire halkan elmotyogok egy nem volt vészest.

- Értem. Segítsek bepakolni? – néz rám, miközben begurul a felhajtóra. Megrázom fejem, majd kiszállok, hogy kivegyem a bőröndöket a csomagtartóból. Odaviszem őket a kapuhoz, Jungkook pedig egyből, köszönés nélkül elhajt. Miért ment el? Ő is itt lakik nem?

Nagyon fáradt vagyok, szóval amilyen gyorsan csak tudok benyitok a házba, és egyből anya és apa szaladnak felém, majd nyakamba is ugranak.

- Jiminie, de örülünk neked! – ölelgetnek meg szorosan, én pedig boldog mosollyal kapaszkodok beléjük.

- Hiányoztatok! – mondom halkan.

- Te is nekünk fiam. Sajnáljuk, hogy nem tudtunk elmenni érted, de szervizbe vittük az autót. Jungkook ment érted ugye? – kérdezi apa.

- Igen. De... ő nem itthon lakik már? Vagy? – nézek körbe szemöldök ráncolva az előszobán, mikor észre veszem, hogy Kook cuccai egyáltalán nincsenek itt.

- Nem drágám, ő már három éve beköltözött Seoulba a belvárosba. – mondja anya, mire ledöbbenek. Persze várható volt, hogy külön költözik, de azért jobb lett volna ezt is együtt, ahogy ígérte. Lehet, hogy neki csak üres szavak voltak és csak én tartottam magam az ígéretünkhöz? Nekem azóta nem volt senkim, direkt nem akartam komoly kapcsolatot, pont emiatt, mi van, ha ezt is megszegte?

- Értem. Felmegyek kipakolok rendben? – mondom csalódottan mosolyogva.

- Rendben, majd gyere le enni, a kedvencedet főztem. – mondja anya, majd a konyhába megy. Apa segít felvinni az egyik bőröndöt és ahogy felérek a szobába el is kezdek kipakolni.

Mindent a helyére teszek, majd miután ezzel végeztem fáradtan előveszem a laptopom, amit még az egyetemi éveim alatt vettem magamnak és keresgélni kezdek albérleteket. Anyáékat tuti nem zavarná, ha itt maradnék még, de szeretnék én is szépen lassan, ámbár véglegesen a saját lábamra állni.

Mondjuk először munkát kéne keresnem, nem albit. Kuncogva saját hülyeségemen kezdek állások után keresni a közeli táncstúdiókban. Amerikában ez nagyon könnyen ment, hiszen ott nagyon sok táncolni vágyó ember van és sok bérelhető terem. Itt is jó lenne úgy dolgozni, hogy bérlek termet egy pár évvel előre és ott foglalkozhatnék tánc csoportokkal vagy egyéni tanulókkal. Szerintem igény lenne rá, hiszen sok fiatal tinit érdekel az idol lét és ott ugye egyik fő elvárás a tánc.

Egyből találok is egy kiadó termet a belvárosban, ami elég forgalmas és híres környéken van. Talán valamikor a héten el is megyek megnézni, csak el kell kérnem anyáéktól majd a kocsit, mert nekem nincs sajátom. Kint létem alatt letettem a jogsit is, így már csak egy autó kéne. Ha minden jól megy a félretett pénzemből tudok venni egyet amit kinéztem, a lakás meg egy kis ideig ráér. A kocsi fontosabb, tudván, hogy akárhol is fogok dolgozni kocsival sokkal gyorsabban beérek, de mivel Jungkooknak van sajátja és nem is itt lakik így tőle nem kérhetem el, anyáéktól meg szintén nem, mert nekik is kell.

Félrerakom a laptopom és inkább lemegyek enni, mert nagyon hiányzik már anya főztje, utána meg elmegyek aludni, mert az idő eltolódást is meg kell szoknom újra.

♡ Ha tetszett kérlek nyomj a csillagra vagy kommentelj ♡

Nem bírtam magammal, ezért itt is az első rész! Az első évadot imádtam írni, így gondoltam ehhez is ugyanekkora kedvem lesz és időm ezért nem várok tovább, kirakom most.

Hogy tetszett? Várom jk oldaláról a teóriákat❤️