𝙅𝙤𝙗𝙗𝙖𝙣 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙣𝙞, 𝙢𝙞𝙣𝙩 𝙫𝙖𝙡𝙖𝙝𝙖 |𝙟𝙞𝙠𝙤𝙤𝙠| ✓

12

Jimin szemszöge

Gyomorideggel sietek Jungkook háza felé, hiszen az imént kaptam egy sms-t, hogy Kyung otthon van már, szóval itt az idő, hogy kiderüljön az igazság.

Remélem nem fog rám nagyon haragudni a lány. Bár, azon se lepődnék meg, ha elküldene a picsába ezek után. Lehet, sőt biztos, hogy meg is érdemelném. Vagy mi van, ha Kook rájött közbe, hogy neki kell egy kisgyerek és egy feleség? Jézusom, dehát én ezeket nem tudom megadni neki! Mi van, ha Kyungrát választja? Össze fogok roppanni! Nem, nem, nem szabad erre gondolnom, arra kell gondolnom, hogy mi egymáshoz tartozunk elvégre azért találtunk vissza egymáshoz ugye?

Veszek egy mély levegőt és benyitok az idézőjeles barátom lakásába. Mivel még nem szakított Kyungrával így semmiképp sem hívhatom a barátomnak, de nagyon várom azt, amikor már igen. Annyi közös programot találtam ki magunknak, természetesen akkor, amikor majd a munka engedi. Mivel már mindketten dolgozunk elég rendesen ki tudnánk fizetni például a nyaralást is. Mondjuk nem értem miért jár ilyeneken az eszem, mikor még el kéne költöznöm otthonról, mivel ez meg a kocsi téma még mindig probléma. Nem tudom mi lesz, majd kitalálok valamit elvégre nem élhetek anyáékon életem végéig.

- Sziasztok! – mosolyodok el és köszöntöm a nappaliban ülőket.

- Sziaaa Jimiiiin! – ugrik a nyakamba új barátom, mire mosolyogva ölelem át szorosan. A velem szembe, Kyungrának háttal álló Jungkookra pillantok, aki meredten néz ránk, míg nyelvével böködi szája belsejét. Tudom mi ez, mindig ezt csinálja mikor féltékeny. Elmosolyodok egy kicsit, majd végigsimítok a lány hátán, mire Koo idegesen felsóhajt, amire kénytelen vagyok elnyomni egy kis kuncogást.

- Milyen volt Japán? – engedem el a lányt, majd leülök a kanapéra Kook mellé. Kicsit igyekszek távolabb ülni tőle, hogy ne legyünk feltűnőek, de még így is érzem, hogy Kook a pólómból kilógó hátam alját kezdi simogatni az egyik ujjával. Megborzongok érintésére és nagyon kell tűrtőztetnem magam, hogy ne bújjak oda hozzá.

Kyungra elmosolyodik, majd mesélésbe kezd, amit izgatottan hallgatok, ugyanis Japánért teljesen oda vagyok kiskorom óta, bár még sosem jutottam el oda. Erre mihamarabb szeretnék sort keríteni, szóval amint elintézem a lakhatásom be is avatom Kookot a tervembe.

- Amúgy, hogy hogy így összeültünk? – kérdezi a lány, aki még semmiről sem tud. Nagyon sajnálom szegényt, hogy így kibaszunk vele, de nem tehet róla egyikünk se, hogy egymásé a szívünk.

- Hát... igazából szeretnék... vagyis szeretnénk valamit mondani, csak nem tudom, hogy kéne. – kezd hozzá Kook kínosan vakargatva tarkóját.

- Szeretitek egymást és szakítani akarsz igaz? – vág vissza a lány, mire torkunkban reked a levegő.

- Honnan? – kérdezném, de ő csak elmosolyodik.

- Csak rátok kell nézni. Már akkor is tudtam, hogy nem csak simán testvérek vagytok, mikor Kookot először kérdeztem rólad évekkel ezelőtt. Olyan csillogó szemekkel és elkápráztatva válaszolt, hogy egyből tudtam, hogy bizony itt több is van. – itt meglepődve az exemre nézek, aki lehajtott fejjel, pirultan vizsgálja a szőnyeget. Annyira imádom a zavarban lévő Kookot, hogy nagyon. - Visszatérve a dologra... mikor megtudtuk, hogy hazajössz egyből kérdezgetni kezdtelek Jungkook, hogy mesélj róla. Ez nem csak azért volt, mert Jimin szimpatikus volt, hanem biztosra akartam menni a dolgokban. Na meg ahogy egymásra néztek és beszéltek egymásról. Lehet leplezni akartátok, de végig tudtam. Csak azt nem értem, miért nem mondtátok el egyből? – piszkálgatja körmeit a lány.

- Sajnálom. Igazad van, nem szabadott volna eddig húzni és én tényleg nem akartalak megbántani és megcsalni, de nekem tényleg Jimin az igazi és ezt már hat évvel ezelőtt is tudtam. – mondja Kook bűnbánóan, az én lelkemben pedig egy csorda pillangó repked éppen. Annyira szeretem ezt a férfit!

- Bevallom az szarul esik, hogy megcsaltál, de legalább nem valami ronda ribanccal, hanem Jiminnel, akiért már bocsi, de én is meleg lennék, ha pali lennék. – mondja a lány vidáman, mire mind felnevetünk.

- Tényleg ne haragudj! Remélem ezután is ugyanolyan jóban maradunk, mint eddig. Tényleg nem akartalak megbántani! – mondom neki bűnbánóan, mire átölel.

- Dehogy haragszok, már túl tettem magam a dolgokon. Jön majd más valaki, de nekem most mennem kell, mert meglátogatom még az egyik barátnőmet is. – áll fel, mi meg indulunk az ajtó felé, hogy kikísérjük.

- Majd beszélünk! – ölel meg minket. - Ja és Jungkook! – fordul vissza az ajtóból, mire a mellettem álló egyből felkapja a fejét.

- Nagyon vigyázz Jiminre! Össze ne törd nekem! – mondja fenyegetően.

- Előbb vágom le a farkam, minthogy őt megbántsam! – ölel át hátulról, én meg, mint egy cica bújok ölelésébe.

Miután Kyung elment ránk zárja az ajtót, majd engem az ölébe kapva visz a hálóba és lefektet az ágyra, felém magasodva.

Lehúzom magamhoz, hogy meg tudjam csókolni, hiszen ma még csak most találkozunk először, így puszit sem kaptam még, pedig nekem a Kooktól való puszikra nagyon szükségem van.

- Ez könnyebben ment, mint gondoltam! Szeretlek! – csókol meg, majd miután elválik tőlem ad pár csókot a nyakamra is.

- Örülök neki, hogy nem lett balhé, hiszen azt nem bírtam volna ki. Én is nagyon szeretlek! – búgom fülébe, mikor rám fekszik és fejét nyakamba fúrva piheg. Kezeimet belevezetem hajába és cirógatni kezdem, mire hangosabban kezd szuszogni.

- Chim? – emeli fel fejét hirtelen, mire összerezzenek, mert azt hittem, hogy elaludt közben.

- Igen?

- Költözz hozzám! – puszil elképedt arcomra és mosolyogva felül, hogy az ölébe tudjon húzni.

♡ Ha tetszett kérlek nyomj a csillagra vagy kommentelj ♡

Ez annyira nem lett jó, mert eléggé fáradt vagyok, szóval szerintem hajat mosok és alszok egyet🤣