Jimin szemszöge
- Akkor biztos itt leszel? – kérdezi Hoseok, a vonal másik végéről.
- Persze, ki nem hagyom. Rég láttalak titeket és amióta itthon vagyok nem találkoztunk még. Vigyek valami fontosat? – kérdezem Hobit, miközben a hűtőben kutakodok.
- Csak magadat, te vagy most a legfontosabb. – kuncogja el magát hyung én pedig elmosolyodok, mert jól esik, hogy ilyeneket mond.
- Rendben. Szia Hobi hyung! – köszönök el tőle, majd bontom a vonalat. Kiveszek a hűtőből egy banánt és falatozni kezdek, a pultnak támaszkodva miközben gondolkodok. Hoseok szervez egy kis iszogatást, mivel elég rég találkozott már az egész társaság, most viszont én is itthon vagyok és mindenki ráér. Hiányoznak nagyon, nem mondom. Vajon Jungkook ott lesz? Fogunk beszélni? Én kész lennék, hogy újra kezdjük, vajon ő is szeretné még?
Találtam egyébként egy bérelhető tánctermet is Seoulban. Az ára is megfizethető és jól is néz ki belülről így felújítani se kell nagyon. Nagy álmom egy saját táncterem, de ez még nagyon odébb van.
Beszéltem a tulajjal, aki egy nálam picivel idősebb férfi, becses nevén Chanyeol. Elmondása szerint raktárnak használták régen ezt a helyet, de úgy döntött, hogy tudna belőle hasznot is húzni, ha kiadja. Tulajdonképpen bárminek használható, mert tágas és modern is. Már csak egy nagy tükör kéne a falra és meg is lennénk vele. Tökéletes lenne. Viszont először érdeklődőket kéne találnom, a tánc iránt. Nem rég raktam fel egy hirdetést a netre, egy pár visszajelzés jött rá fiataloktól, de még nem az igazi.
Eldobom a banán héját és felmegyek lezuhanyozni, hogy elkészülhessek estére, mert nekem csak ma szóltak és üres kézzel sem akarok menni. Na meg jól akarok kinézni, hátha ott lesz Jungkook. Tetszeni akarok neki.
Belépve a fürdőbe megannyi emlék tör rám. Hogy mi itt milyen élményeket éltünk át együtt. Annyira hiányzik. Azt hittem, majd Jungkook boldog lesz mikor meglát, de mintha le sem szart volna, olyan közömbösen nézett rám a reptéren. Vagy lehet csak le volt sokkolva?
Beállok a forró víz alá, hogy hajat mossak. Rakok a hajamra hamvasítót ezzel megakadályozva, hogy besárguljanak szőke tincseim. Vaníliás tusfürdőt használok, hiszen már évek óta ez a kedvencem. Jungkook is nagyon szerette... Ahj, annyira elegem van, hogy mindenről az a nyuszi jut eszembe. Haza se kellett volna jönnöm viszont, megígértem neki.
Kilépek a zuhany alól, majd a szobámba battyogva kiveszek egy elfogadható szerelést. Ez egy fekete passzos farmert, egy szintén fekete pólót és egy khaki színű bombert tartalmaz. Megszemlélem magam a tükörben és meg kell állapítanom, hogy nem olyan rossz. A hajamat gyors megcsinálom és elköszönve anyáéktól el is indulok a sarki dohányboltba, mert úgy döntöttem, hogy ott veszek piát. Egy üveg Tequila mellett döntök, majd gyors kifizetve a buszmegálló fele veszem az utam, hogy időben odaérjek Hobihoz.
Egy fél órás út után be is csengetek, bár kicsit nehezen találtam ide amúgy, mert idő közben – nyilván – mindenki külön költözött és senki sem ott lakik, ahol régen.
- Jimiiiiiiiiin! – fut felém egyszerre Taehyung, Lisa és Rosie, majd azon nyomban fel is borítanak. Nevetve ölelem vissza őket és rájuk is csimpaszkodok, hogy még jobban élvezhessem rég nem érzett ölelésüket.
- Srácok, ne sajátítsátok már ki! – jönnek ki a többiek is az előszobába és sorban megölelgetnek.
- Szia. – hallok meg egy vékony hangot, mikor mindenki kizsongta magát. A hang irányába fordulok és egy gyönyörű lány áll velem szemben egy kedves mosollyal az arcán.

YOU ARE READING
𝙅𝙤𝙗𝙗𝙖𝙣 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙣𝙞, 𝙢𝙞𝙣𝙩 𝙫𝙖𝙡𝙖𝙝𝙖 |𝙟𝙞𝙠𝙤𝙤𝙠| ✓
FanfictionBEFEJEZETT ELSŐ ÉVAD: Szeretni és szeretve lenni ♡ Jimin kiutazása és a Jungkookkal való szakítás óta hat év telt el. Azóta mind a két fiú sikeresen elvégezte az egyetemet, felnőttek, megkomolyodtak és belekóstoltak a munka világába. Ám Jimin, hirte...