𝙅𝙤𝙗𝙗𝙖𝙣 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙣𝙞, 𝙢𝙞𝙣𝙩 𝙫𝙖𝙡𝙖𝙝𝙖 |𝙟𝙞𝙠𝙤𝙤𝙠| ✓

7

Jimin szemszöge

- És mi van veletek? Jól megvagytok? – kérdezek rá Kyungránál, a Jungkookkal való kapcsolatára, mert mostanában mind a ketten panaszkodnak nekem egymásra. Jungkook Kyungrát osztja, Kyungra meg fordítva. Nem hogy megbeszélnék egymással a dolgokat, inkább kibeszélik egymást. Szép kis kapcsolat nem?

- Nem vagyunk most annyira jóban egymással. Meg mostanában sokszor bambul, nem figyel rám és hanyagol. Félek, hogy megcsal. – mondja szomorúan, miközben bepakol egy pár élelmiszert a kosárba.

- Figyelj, Jungkook hűséges típus, tudom, hogy nem tudna megcsalni. Ő nem olyan, na meg el sem tudom képzelni, hogy lenne képes téged megcsalni valaki. – mosolyodok el rápillantva a lányra.

- Köszönöm Jimin. De mégis úgy érzem, hogy Jungkook nem akar már és valaki más után jobban vágyakozik. – elég furcsa lenne ezt gondolni Kookról, mert mikor velem volt sosem kellett neki más tudtommal, nem értem Kyungra miért érzi ezt.

- Biztos, hogy nem. Lehet, hogy fáradt. Nekem is mindig mondja, hogy mennyire sok a munkája mostanában. Szerintem adj időt neki. Meg amúgy is, ha annyira vágyakozna más után, akkor tuti szakítani veled előtte, de biztosan nem csalna meg. – nyugtatom meg a lányt, akivel idő közben nagyon jóban lettünk. Fáj, hogy ezt feltételezi Jungkookról, de az még jobban, hogy nekem kell kapcsolati tanácsokat adnom nekik. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen?

- Nem tudom Jimin, remélem igazad van. Figyelj, nem beszélnél vele? Veled tuti őszinte lesz. – néz rám könyörögve, mire megesik rajta a szívem. Hát tudnék ennek a cuki lánynak nemet mondani?

- Rendben, ma úgy is megyek hozzá este. – mondom, majd bepakolok a kosárba egy finom vörösbort is, amit úgy tervezek, hogy este Kookkal elfogyasztunk, lelkizés közben. Akkor majd ki is tudom kérdezni, mert tényleg kíváncsi vagyok, hogy miért csinálja ezt.

***

- Szia. – köszönök egyből, mikor belépek exem házába a borral a kezemben.

- Már vártalak. Az ott bor? – mondja felcsillant szemekkel, mire felkuncogok és kitárom karjaim egy ölelésre. Szorosan hozzám csapódik és kicsit el is emel a padlóról, de előtte az italt az előszobában lévő szekrényre rakom, hogy össze ne törjön.

- Gondoltam később megihatnánk. – mondom neki mosolyogva, mire bólogat egyet és a konyhába invitál, majd két borospoharat vesz elő a szekrényből.

- Benne vagyok, úgy is beszélni akarok veled. – bontja fel a vörös folyadékot és ki is tölti kettőnknek.

- Én is, ezért is vettem a bort. – kuncogok fel, majd követem exem a nappaliba. Igazából kicsit félek, hogy miről szeretne velem beszélni.

- Na? Mit szerettél volna? – pillant rám, lábait illedelmesen felrakva a dohányzó asztalra.

- Kezd előbb te, látom, hogy valami nagyon fontosról van szó. – terelem át a szót, mert valamiért nagyon feszeng, amit nem tudok hova tenni.

- Nem tudom, hogy mondjam el. – temeti kezeibe az arcát és előre hajol, hogy lábait levéve az asztalról térdeire támaszkodjon.

Közelebb csúszok hozzá, letéve a boros poharamat az asztalra, majd az övét is kiveszem a kezéből és az enyém mellé rakom. Szorosan megölelem hátulról, kezeimet átkulcsolva dereka körül, mire elereszt egy nagy sóhajt és ellazul.

- Nincs semmi baj Kookie. Mondjad nyugodtan, biztos vagyok benne, hogy meg tudjuk oldani. – nyugtatgatom hasát cirógatva.

- Szakítani szeretnék Kyungrával. – mondja halkan, mire ledermedek.

- Hogy mi? Miért? – értetlenkedem, hiszen nagyon nem értem, hogy mire fel ez az egész.

- Nem érzem ugyanazt már iránta, mint eddig. Nekem valaki más után dobog a szívem. – mondja halkan, az én szívecském pedig darabokra törik.

- De hát eddig minden rendben volt köztetek... mikor először bemutattad, akkor láttam, hogy hogy nézel rá. – fektetem fejemet vállára, mire megfordul karjaimban és az ölébe ránt, hogy a karjaim nyakát az ő kezei pedig derekam ölelhessék át.

Megilletődve pislogok rá, hiszen nem számítottam erre a cselekedetére. Sóhajt egy nagyot, buksiját mellkasomnak döntve, én pedig befűzöm ujjaim fekete tincsibe és cirógatni kezdem fejbőrét.

- De már nem érzem jól magam vele, viszont nem akarom megcsalni... amióta visszajöttél nem tudok másra gondolni, csakis rád. Hiányzol Chim. – halkul el a végére, én pedig majd kiugrok a bőrömből örömömben, ám még mindig böki valami a csőrömet.

- Nem túl elhamarkodott ez a dolog? Azt mondtad, hogy csak azóta érzed ezt amióta visszajöttem. – nem nagyon értem most a dolgokat.

- Nem érted Chim. Kyungra gyönyörű és kedves, de csak azért jöttem össze vele, hogy el tudjalak felejteni. – világosít fel, mire egyből értelmet nyer minden. Szóval ő is ugyanolyan bőrben van, mint én.

- És sikerült? – kérdezem kíváncsian.

- Nem. – rázza meg buksiját. - Volt mikor könnyebb volt, de mikor már együtt voltam vele akkor is rajtad gondolkodtam egyfolytában. Nem is szeretem igazán és úgy senkit sem fogok, mint ahogy téged szerettelek. Te voltál nekem az igazi. És még mindig te vagy, legyen akármi. – emeli fel a fejét szemeimbe nézve, én pedig úgy érzem, hogy újra bejött az élet és vissza tudom szerezni a hiányzó darabot az életemből.

- Koo. – hívom régi becenevén, mire aranyos mosoly költözik helyes arcára. Mennyire szerettük becézgetni egymást. - Én is ugyanígy érzek! – érintem orromat az ő nózijához.

Úgy megcsókolnám, de nem merem megtenni. Ő viszont velem ellentétesen cselekszik és egyik kezét arcomra vezetve számra puszil egy kicsit, hogy megtudja én is akarom-e. Persze, hogy akarom így behunyva szemeim jelzem neki a dolgot, mire azonnal veszi a lapot és puha ajkai hat év után újra visszatalálnak az én számra. Istenem, a világ legjobb érzése vele csókolózni. Pedig komolyan mondom, kezdtem elveszteni a reményt, hogy valaha lesz erre még alkalmam.

Kezeit levezeti fenekemhez és gyengéden belemarkol, mire felszusszantok, majd tappancsaimmal végigsimítok pólóval fedett felsőtestén és az aljához érve lehúzom róla. Felemeli kezeit, hogy segítsen nekem, így egyből elém tárul izmos felsőteste, amit még mindig annyira imádok, mint régen. Egymás szájában kutakodva és egymás nyelvével játszadozva kezeink is egyaránt bejárják a másik testét. Míg én bicepszeit, mellkasát, hasát és hátát markolgatom és simogatom, addig az ő kacsói a popsim és combjaim között váltakoznak. Eldönt a kanapén, felém magasodva én pedig lábaimat keresztezem derekán.

- Menjünk a szobába. – válik el tőlem lihegve és kicsit lejjebb engedi csípőjét.

- O...okéh. – sóhajtok fel, mikor megérzem kezdetleges merevedését, ő pedig azonnal felkap és a háló felé veszi az irányt velem az ölében.

♡ Ha tetszett kérlek nyomj a csillagra vagy kommentelj ♡

Őszintén mondom, ezt nem így terveztem... Nem tudom, nem lett kicsit elhamarkodott? Szerintetek? :/

Ma még szeretnék kirakni két részt, holnap meg szülinapom lesz, így nem megyek suliba, szóval akkor is kb. három részre számítsatok❤️viszont, ha nem így lesz és pl. ma kevesebbet rakok fel, akkor kárpótollak titeket majd🥰